Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-22 / 8. szám

Harmincnegyedik évfolyam, S. sz.

Budapest, 1891. február 22, PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker, Pipa-utca 23, szám, Előfizetési ára: Félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben akiadóhivatalban. Egyes számok ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 30 kr. TARTALOM : V e zé r c i k k. Az egyházi törvénykezési javaslathoz. Kálosi József. — Iskolaügy. Tanítóképzésünk és a zsinat. Fabriczy János. — Tárca. Bod Péter Egyliáztörténeline az angoloknál. Déssi Lajos. — Könyvismertetés. Csécsi Miklós: Hétköznapi könyörgések templomi használatra. Kenessey Béla. — Belföld. Törvényjavaslat az egyházi adóról. (Zsinati előmunkálat). — Szerkesztették Tisza Lajos, Kerkapoly Károly és Mocsáry Lajos. —• Felső-tiszai egyházkerület. Felsőtiszaparti. — Belmissziói tevékenység Budapesten . — Irodalom. — Különfélék. — Pályázatok. Az egyházi törvénykezési javaslathoz. Talán nem minden eredmény nélkül iparkodtunk e Lap mult évi 40. és 42-ik számaiban közölt fejtegetéseinkben kimutatni, hogy egyházi törvénykezésünk mai rendszere, mint jogi intézmény, nem igazolható, mert a tulajdonképeni jogalkalmazás alapját képező perrend leglényegesebb és elengedhetlenebb követelményeit a számításból kifeledte. Sürgettük s erősen reményiettük, hogy a törvénykezési eljárás tervbe vett revideálása alkalmával értékesíttetni fognak mindazon vívmányok, melyeknek jogi értéke kétségbevonhatlan, ha azok egyházi szervezetünknél fogva igazságszolgáltatási intézményeink keretébe beilleszthetők. Csupán ezen egyetlen tekintet lehet irányadó, minden más ellenvetés alárendelt jelentőséggel bír. Ha már most e szempontból veszszük bírálat alá azon törvényjavaslatot, mely négy egyházi kitűnőségünknek, névszerint: Beöthy Zsigmond,, Pap Gábor, Bernáth Elemér és dr. Kolozsvári Sándor uraknak, mint konventi tagoknak szerzősége alatt dolgoztatott ki és bocsáttatott nyilvánosságra, s az összbenyomásról, a mint ez a főelvekben és részleteiben reánk hatott, őszintén számot adni akarunk : lehetetlen kellemesen nem tapasztalnunk azon örvendetes törekvés nyomait, melyek egyházi igazságszolgáltatásunk fejlődésére s izmosodására vallanak, különösen azon részeit illetőleg, melyek az eddigi nagy és nehézkes apparatus lehető mellőzésével a bíróság megalakítására s könnyebb összeállítására, s ekként az ügymenet gyorsitására vonatkoznak. • De másrészt, mindezen méltánylásunk és elismerésünk mellett sem titkolhatjuk el abbeli csalódásunkat, hogy a különben nagy gonddal elkészített törvénytervezet még csak reményt sem nyújt arra nézve, hogy: «maga az igazságszolgáltatás benső lényege oly színvonalra emeltessék, hogy az a régen érzett általános szükségletet kielégítse,)) És szinte bántólag hat ránk az indokolás ama kijelentése, melylyel beismertetik, hogy bár ((köztudomású egyházi törvénykezésünknek legnagyobb hátránya, mely az eljárás egyöntetűségének hiányában)) jelentkezik ; továbbá hogy ((kivált a vizsgálat hiányossága és az eljárás szabálytalansága vajmi sok esetben tette szükségessé és íogja tenni jövőre is, most a kiegészítéseket, majd az egész eljárás megsemmisítését)), mégis vonakodik oly palliativ gyógymód alkalmazásától, mely ezen bajokat orvosolni hivatva lenne; vagyis: «a pereknek tárgyalásra való előkészítési módozatát)) oly sajnálatos állapotban hagyja továbbra is, a minőnek azt maguk a nagyérdemű szerzők is tudják. Pedig ennek javítása nélkül igazságszolgáltatásról szó sem lehet, mert ez nem lenne egyéb, mint phantasmagoria. E nélkül igazán kárba veszettnek tekinthető egyházi és világi nagyjainknak minden áldozatkészsége, melyet a tiszteleti functiók ügybuzgó gyakorlásában tanúsítanak ; mert valamint futó homokra vagy süppedő talajra okos ember házat nem épít: ép oly gondosság-hiányról tanúskodnék az a törvényhozás, mely a legjobb erőket igénybe veszi a közügy szolgálatára, a mindinkább és inkább szélesebb hatáskörre kiterjesztett egyházi bíráskodás nem könnyű teljesítésére, s mondhatni tudatosan akadályokat emel ezeknek sikeres működése elébe, holott épen ezeknek eltávolítása és lerombolása állana valódi hiva-