Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-15 / 7. szám

con ven tünket a jövő április hó 6-ik napjára akként tűzöm ki, hogy 7-ikén megkezdődhessenek a tanácskozások. Szíves üdvözlettel Budapest 1891 febr. 9. Báró Vay Miklós. * Lelkész választás. A kecskeméti egyházme­gyébe kebelezett, most anyásitott jász-karajenői egyház lelkészi állomására a szavazatok nagy többségével Sze­kér Sándor ottani h. lelkész választatott meg. Új állo­máson, mely szép jövővel biztat, tevékeny fiatal ember, kihez szép remények fűzhetők. Növekedjenek, haladja­nak, boldoguljanak lelkész és gyülekezet szerető egyetér­tésben, az Űr áldása által kisérve! * Lelkész jelölés. A felső-baranyai egyházmegyé­ben í. hó 4-én két helyre történt jelölés: Katádfára kijelöltettek : Vörös Pál rónádfai s., Benedek Ede katád­fai h., Kőrösy György dr.-szabolcsi, Máté Zoltán harasztii és Józan Sándor kémesi s. lelkészek; Besenczére: Vörös Pál rónádfai segéd, Szabó Gyula túronyi rendes, Farkas Sándor besenczei h., Bocsor Béla csarnotai s. és Somodi József kovácshidai s. lelkészek. Igy szól egyik tudósi -tásunk, míg a másik szerint: Szabó Gyula, Horváth Gyula, Kőrösy György, Somodi József és Kovács Géza vannak kijelölve Besenczén. A választás mindkét helyen márczius i-én leend. * A budapesti reform, egyház közgyűlése a kálv in-téri templomban Szász Károly első lelkész, püs­pök és gróf Tisza Lajos főgondnok kettős elnöklete alatt két fontos tárgybán hozott határozatot. Az egyik tárgy volt a Váradi Károly halálaval megürült egyik algondnoki szék betöltése. A közgyűlés egyhangúlag Hegedűs Sándor orsz. képviselőt választotta meg, ki gróf Tisza Lajos üdvözlete után lendületes beszédben nyilvánította háláját a közgyűlés bizalmáért, igérve oda­adó munkásságot s kifejezve reményét, hogy ha Isten eddigi munkálkodásában megsegítette s fáradozását siker­rel koronázta, még inkább meg fogja segíteni az egyház ügyei körül való fáradozásában. Hegedűsben ügybuzgó és tevékeny algondnokot nyertünk, kinek működéséhez szép reményeket fűzünk. Rá is férne fővárosi egyhá­zunkra egy kis anyagi és vallás-erkölcsi «revival». Másik tárgy az orgona uj'áj'építésének ügye volt. A főváros ez egyik legkitűnőbb orgonája 54 évi szolgalat után telje­sen használhatatlanná vált. Az egyháztanács feltételes szerződést is kötött 8885 forintban. Az orgona — a terv szerint — egyike lesz a legjelesebb szerkezetű orgo­náknak nem csak a fővárosban, de az országban s alkal­mas leend orgonahangversenyek adására. Az egyházta­nács határozata szerint az újjáépítési költség egy része önkéntes adakozásokból, továbbá 10 krajczáros bárczák­ból bejövő összegekből és hosszabb időre felveendő kölcsönből fedeztetnék. Ezen kölcsön felvehetéséhez szükséges volt a közgyűlés felhatalmazása, mit az egy­hangúlag megadott és igy az épitést most már mi sem akadályozza s f. évi október elejére, a szerződés szerint, az orgona készen leend. Az adakozások e czélra már megindultak, az egyháztanács közelebbi ülésén gróf Tisza Lajos mar 350 frtot adott ár, melyhez Tisza Kál­mánné, herczeg Odeschalchy Gyuláné és gróf Károlyi Ti­borné 50—50 írttal, báró Vay Miklós és gróf Tisza Lajos 100—100 írttal járultak; ugyanakkor Steiger Gyula 50 frtot adott, a presbyterek egy része pedig 50 — 50 forint ára 10 kros bárczákat vett át el árusítás végett, ugy hogy Szász Károly a közgyűlésen már 1000 frt befo­lyásáról tehetett jelentést Az orgonaépités ügyét mele­gen ajánljuk fővárosi hittársaink áldozatkész szeretetébe ! * Magyar isteni tisztelet Belgrádban. Mint Bel­grádból irják, rendkívül sok küzdelem és kitartás után végre sikerült Stefáni osztrák-magyar konzulnak keresz­tül vinni azt, hogy a belgrádi német lutheránus templom­ban ezentúl magyar istentisztelet is fog tartatni. Egy­szersmind sikerült a konzulnak a pancsovai reform, egyháznál is kieszközölni azt, hogy a belgrádi refor­mátusokat keblébe fogadja. A pancsovai pap, Fa István, mindjárt a gőzhajózás megnyitása alkalmával, át fog rándulni Belgrádba, magyar istentiszteletet tartani. A belgrádi magyar protestánsok nagy hálával tartoznak Stefáni konzulnak. * Irodalmi Társaságunk vallásos felolvasásai f. hó 12-én vették kezdetüket Budapesten a luth. egy­ház dísztermében. Nem nagy, de előkelő közönség volt jelen, közte sok hölgy. Ott voltZelenka Pál tiszakerü­leti püspök ur is kedves nejével. Pulszky Ágost egyet, tanár tartott szabatos szabad előadást a ((Vallásfelekeze­tek szerepéről az állami életben.» Az előadás tanulságos volt, bár néhol kissé elvont. Azzal kezdte, ho^y iga­zolta az úgynevezett ((felekezeti érdek» létjogosultságát, mi egyfelől a keresztyénség eszmei gazdagságában, másfelől a hívek erősebb vallásos érdeklődésében és nagyobb szabadság szeretetében leli migyarázatát. Ér­dekesen mutatott rá az angol «Ethical society» vallá­sos felolvasásaira, melyeket a keresztyén vallások, sőt a mohamedán, chinai, buddhista, zsidó s más vallások kiváló hívői és tudósai ugyanazon teremben, ugyan­azon hallgatóság előtt tartottak a nálunk lenézett ((fele­kezeti érdekek» ápolására. Tanulságos példákban mu­tatta be a felekezet-alakulás jelenségeit egyrészt az angol-szász fajnál, hol a lelkiismereti szabadság erős sze­retete, másrészt Oroszországban, hol meg a megszokott­hoz való merev ragaszkodás idézi elő a felekezeti ki­válásokat. Magyarországról szóicában különösen emelte ki, hogy bát nálunk a reformáció több centrumból indult ki és több felekezet alakult, mégis a feleke­zeti versengés sokkal csekélyebb volt, mint bárhol a külföldön. Á magyar természet vallási téren sem szereti a szélsőségeket, itt is a középúton szeret járni. Nálunk a római egyházban sem oly merev és túlzó az ultramon­tanismus, mint külföldön, s másrészt a protestautismus körében sem kapott lábra soha az a betűhöz ragasz­kodó orthodoxia, mely a német és angol államegyhá­zaknak néha jellemző sajátsága volt. A figyelmes hall­gatóság az előadót lelkesen megéljenezte. — Többek­nek feltűnt, hogy a fővárosi prot. egyházak lelkészi­karai, középiskolai tanártestületei és presbyteriumai csak egy-egy taggal voltak képviselve! Jövő alkalommal dr. Csiky Kálmán műegyetemi tanár fog felolvasást tartani. * Hazánk lakosságának gyarapodása, mint a statisztikai hivatal altal közrebocsátott kimutatásából kitű­nik, teljesen kielégítő. A 1880-ik évi népszámlálás a magyar korona területén 15 millió 642,102 lelket talált, az 1890-diki pedig 17 millió 335,929 lelket, tehát a szaporodás közel két millió. A szorosan vett Magyar­ország lakossága most összesen 15.122,5 14. Ez az ered­mény mindenesetre elég örvendetes, de még kelleme­sebb az a tény, hogy különösen a magyar vidékek népessége fokozódott rohamosan. A horvát-szlavon terü­leten a szaporodás 15 és fél százalék, nagyobb mint a magyarországi átlagos szapprodas, melyet a statisztika 10 százalékban állapított meg. Érdeklődéssel várjuk a i lakosság számának vallás szerinti kimutatását is ! * A hírlapok mint a műveltség mértéke. A közönség, alsóbb fokú civilizatiójanak az irni-olvasni tudás, magasabb műveltségének a hirlapolvasás a leg­biztosabb fokmérője. A közönség civilizációja akkora, a mekkora az érdeklődése a közdolgok iránt, azt pedig

Next

/
Oldalképek
Tartalom