Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-29 / 26. szám

van-e olyan emberi intézmény, mely mindenkinek tetszenék!? * * * Jó volt egykor a lukma szedés. Ma már keveseknek tetszik. A legelők kiasztak s hiába húzgálja szegény pap az «egy fejést» a tehénből, keveset ád az; hiába ccrázintja és tappintja» a szilvafákat, a divatba jött hernyók miatt nem teremnek. Sőt ma már a bor is veszedelemben van, nem filloxera miatt, hanem a bor nem ivó egyletek miatt. íme közelebb is egy kétszersült gyáros szülővárosának Ileadingnak 20 hektár földet adományozott egy népkert létesítésére az alatt a feltétel alatt, hogy ott szeszes italok ne áruitassanak. Bezzeg nem beszélt a bor ellen addig, míg meg nem szedte magát; mivel tudta, hogy a kétszersült igen ízes sütemény, vörös borba mártogatva. * * * Hát bizony jó lesz valami más jövedelmi forrásról gondoskodni borlukmás papjaink részére, mint a hogy teszi ezt pl. Both generális úr az üdv hadserege részére; melynél ez ideig meg volt tiltva a paróka viselés, mint a melyben az ördög lakik; most aztán engedélyt adott, hogy 25 fr. fizetés mellett szabad annak viselete. Azt hiszem, hogy ezután az ördög csakugyan nem a parókában lakik, hanem a paróka alatt. S mivel parókát csupán kopaszok viselnek, utóbb még rájok fogják, hogy kopaszban lakik az ördög. Csúza, 1890. Hetesy Viktor, ref. lelkész. IRODALOM. ** Eskető lelkész. E cím alatt második javított és bővített kiadásban bocsátotta közre Nagy Lajos mikepércsi ref. lelkész és egyházmegyei tanácsbiró a magyarországi protestánsok házassági ügyeit illető egyházjogi ismereteknek, törvényeknek stb. általa készített gyűjteményes kivonatát. Az 57 lapra terjedő művecske használhatóságát eléggé mufcttja az, hogy rövid időn második kiadása vált szükségessé. S valóban azok, kik rövid tájékozással megelégesznek: igen jól teszik, ha megszerzik Nagy Lajos könyvét, mert abban röviden s elég világosan feltalálnak csaknem minden törvényt, szabályt s szokást, mikre a házasság megkötésénél a lelkésznek figyelemmel kell lenni. De azok is, kik a házassági jog labyrinthjába mélyebben behatoltak, igen jó s az ügyesen elkészített tartalomjegyzék által még célszerűbbé tett emlékeztetőt találandanak benne. A munka nem akar eredeti lenni; széltében használja a jelesebb egyházjogtani kézikönyveket; voltaképen ezekből irja ki szabályait sigen gyakran úgy, hogy a törvényt vagy rendeletet, melyen az illető jogász felfogása alapul, teljesen mellőzi, a mit nem helyeselhetünk. És ha már forrásokból meríté könyve legnagyobb részének anyagát, igen helyesen tette volna szerző, ha mindenütt azokhoz ragaszkodik, s nem csap át a saját tudomásának, tapasztalatainak s a maga kerülete szokásainak áltanános szabályul való felállításába. Mindaddig, míg e térre át nem megy, teljesen korrekt, habár gyakran a rövidségre törekvés miatt nem elég szabatosan kifejezett, szabályokat tud felállítani ; de mihelyt e térről eltávozik, ingadozás, felesleges részletezések s főként az apróbb, de azért figyelemreméltó részletekben, téves utasítások találhatók. Egy pár példát csak! A rokonsági és sógorsági akadályok dispenzálásáért való kérvényeknél a mellékletekre ugyan 50—50 kros bélyeg kell, de magára a kérvényre egy frtosat kell tenni annak, a ki bélyegcsonkításért fizetni nem akar, és nem 50 krosat, mint N. L. tanácsolja (32. lap). A hirdetés alóli felmentés nem úgy történik az ujabb gyakorlatban, mint N. L. leirja (34. lap). — Az alispán vagy polgármesterhez nem a felek maguk folyamodnak, hanem a lelkész, egy ((Lelkészi bizonyítvány és kérelem» cimű 50 kros, minden melléklet nélküli folyamodványban, melyben bizonyítja, hogy a jegyesek közt semmi akadály nincs s folytatólagosan előadja az okot, mi a feleket sürgős egybekelésre kényszeríti, s aztán ő kéri részükre a felmentést. A feleknek külön folyamodni nem szükséges, sőt a József-féle rendelet által kivánt eskü is legtöbbször elmarad, mert a lelkész a bizonyítvány kiadása által már felelősséget vállalt afelől, hogy semmi akadály nincs. A felmentvény bélyegtelen és nem 50 kros bélyegű; díját a helyi szabályok állapítják meg. Nem tartjuk helyesnek továbbá a másutt egybekelni akaró jegyeseket külön hirdetési bizonyítvány és külön elbocsátó levél kiváltásával s bélyegezésével terhelni, (43. 1.) mert a hirdetési bizonyítvány végén lenni szokott záradék : «esketes végett az x-i lelkészi hivatalhoz elbocsátom,)) magában foglalja már az esketésre való felhatalmazást. És aztán névre állítani ki az elbocsátót, teljesen felesleges, sőt hamis következtetésekre ad alkalmat, arra nevezetesen, amiről N. L. a 44. lapon szól, hogy ha valaki nevére szóló meghatalmazást másra ruházza és a másik lelkész esket: a házasság semmis és érvénytelen; ami a katholikusoknál törvény ugyan, de nálunk szó sincs ilyesmiről, amit az illető helyen jó lett volna megjegyezni. Nagyon óhajtottam volna továbbá, ha a külföldieknek nálunk s magyar honpolgároknak külföldön kötni szándékolt házasságáról bővebb tájékozást nyújt; mindnyájan tudjuk az elvet, de a gyakorlatban mégis igen sok bakot lőhetünk. Az elv azt mondja, hogy külföldiektől engedélyt kell követelni a saját hatóságaik részéről, tényleg azonban úgy áll a dolog, hogy némely országbeliektől kell, másikból valóktól nem kell, s ha felvilágosításért, az illető consulátusokhoz fordulunk, gyakran ilyenforma a felelet: Illenék ám azt tudni! Az eskető lelkész soha sincs nagyobb zavarban, mint mikor külföldiek jelentkeznek nála esketés végett; még ha mind két fél protestáns — hagyján, de ha az egyik fél katholikus, bizony nagyon megszorul a lelkész. Kimerítő s pontos útmutatást e tárgyban igen szívesen vettünk volna. E hiányok, tévedések s azon kisebb hibák dacára is azonban, melyeket minden lelkész könynyen kiigazíthat maga, N. L. könyvét a gyakorlat terén működő lelkészeknek a legmelegebben s legjobb lélekkel tudjuk ajánlani. — Fiit ás falvi. KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hírek. Az örségi egyházmegye gondnoka, Chemel Ferdinánd, kit 25 éves egyházi szolgálata alkalmából traktusán kívül is sokan üdvözöltek, király ő felsége által királyi tanácsosi címmel tüntettetett ki. — Mint a «Sz. Somlyó)) írja, a szilágyszolnoki egyházmegyében f. hó 16-án megejtett tisztújítás alkalmával esperessé közfelkiáltással, Nagy László, eddigi esperes, gen. direktor s a «Sz. Somlyó» szerkesztője; főjegyzővé Viski Pál; direktorrá Botka Károly; aljegyzővé Bartha Dezső; pénztárnokká Vincze Ödön lelkészek választattak meg. — A n-károlyi ev. ref. egyházmegyében Kántorjánosiban