Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-12 / 2. szám

* Lelkész jelölések. A gombai és kécskei egyházak küldöttei s a kecskeméti egyházmegye megbizottai folyó hó 8-kán Nagy-Kőrösön, a következő lelkészeket candídálták. A neveket abc rendben közöljük: a.) Gombára: Földvári László váchartyányi, Kiss Benő ordasi, Molnár Gyula tószegi, Simon Ferencz jász-berényi rendes és Vitányi Bertalan czeczei helyettes lelkészeket, b) Kecskére: Gönczi Sándor tyukodi, Klimó Pál gyöngyösi rendes, Sógor Endre jász—kíséri helyettes, Szabó Elek kécskei helyettes és Tantó János n.-kajdacsi rendes lelkészeket. * Lelkész beiktatás. Szöts Girö kovásznai lelkész 1. hó 5~én iktattatott be hivatalaba, testvére Szőts Sándor dévai lelkész által. A «Székely Nemzeta nagy részletességgel írja le a szép ünnepélyt, mi csak a főbb vonásokra szorítkozunk. Egy küldöttség már jan. 2-án este Brassóba ment és onnan másnap kocsikon szállította várvavárt lelkészét az egyházközségbe. A Kovásznához szomszéd Páke községig iovas bandérium ment eléjök s Deák Domokos üdvözölte az uj lelkészt, kit harangok zúgása és taracklövések közt hosszú kocsisor kisért be Kovásznára. A község végén felállított diadalkapu előtt Csia György egyházmegyei gondnok, a papilak előtt Deák Károly járásbiró üdvözölték az uj papot. Január 5-én folyt le a beiktatási ünnepély, melyre az egyházmegye esperese, Péter Károly, számos vidéki lelkész, Eötvös K. Lajos tanfelügyelő is megjelentek. A beiktatást Szöts Sándor dévai lelkész teljesítette (mint más egyházmegyebeli pap külön püspöki engedélylyel) nagy hatást keltett beszéddel, minek végeztével a kovásznai dalárda éneke után az új lelkész lépett a szószékre s forrásúnk szerint ((hatalmas beköszöntő szónoklatot)) tartott. Ezután Dónáth József főgondnok, a presbyterium, a megjelent lelkésztársak és ismerősök üdvözölték a beiktatott lelkészt. Az ünnepély után bankettre gyűlt össze a közönség, hol számos komoly és kedélyes toaszt fűszerezte a jó ebédet. Félszázados lelkészi jubileum, Tóth Bálint h.-sámsoni ref. lelkész az év első napján töltötte be lel— készkedése ötvenedik évét s ez ötven évet ugyanegy gyülekezetben, a sámsoniban töltötte el és dacára hosz- J szas szolgálatának s aggkorának még ma is ép testi szervezettel szolgálja hiveit. Káplánt csak négy év óta tart s hallgatói ma is gyakran gyönyörködhetnek egyházi beszédeiben s tiszta hangjában. Gyülekezete az ötvenéves jubileum emlékére arany serleggel lepte meg lelkipásztorát. Munkálkodásnak szép tanúi az összes iskolai épületek | és a lelkészlak, melyek mind az ő lelkészkedése alatt i épültek, sőt a még akkor 27 éves ifjú vállára nehezedett j a már előzőleg javított torony költségeiről való gondoskodás is. Lelkészi kormányzata alatt létesültek az egyház különféle tökepénzei, alapítványai, melyek összege meghaladja a 15,000 frtot. 50 év alatt a most 3611 lelket számláló ref. egyházban keresztelt 8429, konfirmált 2200 1 gyermeket, összeesketett 1923 párt, prédikált több mint 8000-szer. Halálozás volt egyházában 7674. * Az orthologia és az iskola. Ballagi Mór veterán tudósunk, e Lap volt szerkesztője f. hó 8-án a tud. akadémiában tartott felolvasásában («Magyar szókészletünk ortholog szabályozása és az iskola)) cím alatt) kemény támadást intézett az orthologok, a «Nyelvőr.))-ék ellen, kiknek erőszakos nyelv-rendszabályozási kísérletét, mint nyelvünk gazdagodása és a józan didaktika ellen intézett merényletet élesen elitélte. Hibáztatta a «Nyelvőr» eljárását didaktikailag, hogy hívei már az iskolába is bevitték a nyelvészeti viszálkodást, tankönyvek foglalkoznak vele, tanárok hirdetik, s lassanként egy csomó csudabogárral töltik el az iskolákat. Kimutatta tudományosan mily visszás, felfordult dolog, ma alkotott nyelvtörvényekkel mult nemzedékek nyelvét rendszabályozni akarni. A nyelv, melyen a két Kisfaludy, Vörösmarty, Petőfi, Arany irtak, melyen Széchenyi, Deák, Kossuth, Eötvös beszéltek, a nemzet közkincsévé lett, átment az irodalomba, a közéletbe, a nép ajkára; azt többé elpusztítani hiu törekvés. Frappans példákkal mutatta ki a törekvés hiábavalóságát. Felhozta például Szinyei József tanár Rendszeres magyar nyelvtanát, melynek címét a tartalom desavuálja, mert az orthologia szabályai szerint tan szó nincs, tanár pedig gyökerében és képzőjében hibás szó. Egy másik nyelvtan (Füreditől) a „szózat"-ot mondja rossz szónak, jobb volna helyette szólat, vagy szó, stb. Ballagi kimutatja, hogy az egyes szó ha még olyan csudabogár is, mint pl. a zongora, ha a nemzet egyszer elfogadta, a nyelv nemzeti jellegét nem viciálja. Rámutat azon felfordult világra, hogy a fiatalságot nálunk ugy tanítják anyanyelve helyes használatára, hogy kezébe adják a nemzeti irodalom remekeit, mint a magyar styl mintaképeit s ugyanakkor oly grammatikára oktatják, melynek szabályai szerint ama műreme| kek rakva vannak hibásan képzett szókkal, sőt maga a J grammatika írója is oly nyelvvel él, melyet munkája | szabályai helytelennek bélyegeznek. * A sárospataki főiskola és Kossuth. Sárospataki főiskolánk tanárikara Kossuth Lajos nagy hazánkfiának érdekes meglepetést szerzett. Ez idén hetven éve annak, hogy Kossuth a sárospataki főiskola joghallgatója volt. A tanárikar ez alkalomból Kun Pál tanár indítványára meleghangú emlékiratban üdvözölte Kossuthot és leíratta az 1819—20. iskolai év jogász anyakönyvét, melyet az összes tanárok aláirtak s díszesen kiállítva megküldtek Kossuthnak. A diszes kötéssel ellátott, művészi Írással és szép iniciálékkal ékes könyv címlapján a főiskola címere látható. * A magyar Protestáns Irodalmi Társaság köréből. Abból az alkalomból, hogy a Prot. írod. Társ. első kiadványai: a Protestáns Szemle és a Linczi békekötés története megjelentek s legnagyobb részben már ez utóbbi munka is szétküldetett, bátor vagyok tisztelettel felkérni mindazokat, a kik tagsági díjaikat még a mult évre sem fizették be, hogy tartozásaikat mielőbb törleszszék le és egyszersmind legyenek szívesek a folyó évre járó tagdíjaikat is beküldeni nt. Horváth Sándor id. pénztárnok úrhoz (Deáktér 4. sz.). A tagsági befizetési cyclusra nézve a társulat az 1889-iki évet tekinti első évnek s innen számítja a kamatok, a rendes- és pártoló tagsági díjak befizetési kötelezettségét. A folyóirat első füzete s a monografia is most megküldetett mindazoknak, a kik a társulat tagjául jelentkeztek tekintet nélkül arra, hogy vájjon tagdíjukat befizették-e, avagy nem. Már a további kiadványok csak azoknak fognak megküldetni, kik tartozásaiknak a legközelebbi füzet megjelenéseig (február hó elejéig), legalább a mult évre nézve eleget teendenek. Továbbá tisztelettel kérem azokat a t. tagtársakat, a kik akár hibás címé'zésnél, vagy irányitásnál, akár pedig valamely -más oknál fogva néni kapták meg a kiadványokat, holott azokra igényt tarthatnak, méltóztassanak alólirottat egy levelező lapon értesíteni, hogy a kiadó-hivatal azonnal expediálhassa az eltévedt, vagy elkésett példányt. Vannak, különösen segédlelkész urak, azokban az egyházkerületekben, hol a segédlelkészség teljesen magánügy, a kiknek tartózkodását egyáltalában nem tudja a szerkesztőség, s a kik mikor jelentkeztek, még valamely alma mater növendékei voltak ; de vannak számosan a lelkész urak között is, kik a jelentkezés óta lakhelyeiket megváltoztatták s így a régebbi lakhelyre nekik küldött pél-