Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-25 / 21. szám

buktattak el professort és tanítót épen csak azért, mert professor és tanító volt, «a ki fizetést siy-get!» 9. Itt volnánk a tanítói tekintélynél ismét. Most is mondom: a tekintélyt nem lehet az embernek magára venni, mint a ruhát; nem adja azt meg még a királyi bibor sem, ha az emberben magában nincs meg arra az alap. Keressük a tekintélyt az iskolában, a kötelesség és hivatás pontos betöltésében — és lesz tekintély! — De azt mondja Kiss Sándor úr: «lehet valaki egyénileg tekintély, ha tanítói állást tölt be, s főleg ha felekezeti tanító, szava mindjárt kevesebbet nyom a latban; mert a világ — elég méltánytalanul — megszokta a tanítót «nadrágos cselédnek tekinteni.)) S ez csupán azért van így ma is, mert a tanítónak van legkevesebb positiv joga és legtöbb s legnehezebb hivatalos kötelessége és aránytalanul sok mindenféle ((szakfelügyelője.» (Prot. Népt. 213. lap.). Kérem én ama «positiv jogokat)) igen tisztelem, de még nem tapasztaltam, hogv csupán afféle positiv jogok tekintélyessé tettek volna magukban valakit! Például: elég szép jogokkal bír egyházunkban a lelkipásztori testület és azt is csaknem olyan «nadrágos cselédnek)) tartja igen sok helytt — hogy a Geleji kánonával éljek — «a keresztyén nép?» Nem hallotta-e Kiss Sándor úr nem egy szegény-szeri egyházban, a tiszántúli egyházkerületben, hogy a «lélek-ocsún» tengődő papnak a szeme közé vágta nem egy hallgatója: «én fizetem tiszteletes uramat ?» Hiszen még ott is, a hol pl. a dunamelléki egyházkerület egyik legnépesebb egyházában, a 6—8 ezer frt évi jövedelemmel biró ember alig fizet 16 frt egyházi adót, azt az egyházi adót, a melyikből nagyon-nagyon keveset kapnak a papok, a nép közönségesen ma is «papbérnek» hívja! Igen is szükséges, hogy gondtalan életet biztosító jövedelemmel bírjanak a tanítók, és ez a hivatás lelkes betöltése mellett meg fogja nekik adni a ((tekintélyt)); de sem nem a cím, sem nem a puszta jog! 10. Logikai absvrdumnak tartja Kiss Sándor úr, hogy az egyházkerületi gyűléseken, csupán azért, mert egyházmegyénként egyetlenegy iskola szünetelne talán 8—10 napig és a zsinaton is, nehogy a hazai összes ev. ref. népiskolák közül mindössze 10 kerüljön helyettes keze alá bizonyos ideig, már ne legyen egyetlen képviselő sem. 11. A szakfelügyeletről szólván Kiss Sándor úr, minthogy bátor valék arra hivatkozni, miszerint a theologusok, mint átalában szegény emberek gyermekei privát-tanításból és nevelősködésből éltek, míg theol. pályájukat futották, s így a szakértelmet a népoktatás terén nem lehet tőlük megtagadni stb., cáfolatúl lenyomatja a Prot. Népt. 230—231. lapján, a tiszántúli egyházkerületi gyűléshez intézett jelentést a debreceni theologusok tan. kép. vizsgálatáról 1887. aug. 27-ről. Ezt aztán megtoldja ágyai Nagy Sándor reflexióival, mikkel az a «Népisk. közlöny» 1889—ik évi füzetében, e jelentést kisérte. Nem védem azt a szerencsétlen 9 theologust; de hanyagságukért megbűnhődtek, iszonyúan! íme 3-adszor, sőt 4-edszer vannak már pellengérre állítva! Csak anynyit kérdek: erről a 9 debreceni theologusról hímet lehet varrni valamennyire ? S vájjon a népiskolai tanítók közül, kiknek egy részét maga Kiss Sándor úr is csak «szakmivelőknek)> ismeri el, nem akad-e elég nagyon selejtes tanitó, bárha szerencsésebben tett is vizsgálatot mint amaz, lehet, hogy az egész dolgot egyszerűen fitymáló negligensek ? De hát föltéve, hogy nagy része olyan volna (a mit erősen kétlek) theologusainknak, minő ama 9 : használt-e valamit akár egyházunknak, akár oktatásügyünknek ágyai Nagy Sándor, vagy épen Kiss Sándor úr ezzel a pellengérezéssel ? Vájjon rendezte-e ama tiszttársi viszonyt, melyet én bensőségteljesnejc óhajtanék papjaink és tanítóink között? Bizony aligha! És ha azok a praeparandiai tanárok leírnák ama küzdelmeket, miken keresztül mennek nehéz pályájukon, ama küzdelmeket, miket ki kell állaniok, átélniök, míg a szárnyaik alá került anyagból olyan a milyen tanítót faraghatnak: vájjon lehetne-e a mai tanítóságnak is olyan nagyon büszkélkednie a szakértelmével?! De hát a theologusok s papok népisk. tanítói szakértelme nekem vessző-paripám: tehát kíméljük meg, s ne beszéljünk többé róla. Ilyen modorban tárgyalja végig Kiss Sándor úr a bihari tanítók javaslatára tett megjegyzéseimet, s ha nem tévedek, tetszését nyilvánítja azon pontokra, melyek az ő nézetükkel találkoznak ; ellenben erősen kifogásolja a neki nem tetszőket, a mit nagyon is természetesnek találok 12. A Prot. Népt. 17-ik számában azokat, melyeket az érmelléki s aztán az orsz. ref. tanítói gyűlés előkészítő bizottságának munkálataira mondottam, ismerteti az előbbi modorban. «Itt is kisért — mondja nálam — a privát tanítgatás, nevelősködés, az akadémián tanult paedagogiai didactica, methodika és philosophia vesszőparipája.)) Prot. Népt. 263. lap. (Pedig elhihetné, hogy egy Árvay József és Erdélyi János és az ezekhez hasonló | emberek csak elő tudták és tudják úgy adni, mint akár I Kármán Móricz !) 13. Végül arra kér, hogy ha cikkében szerénytelenséget, vagy valami más megrovandót találok : tulajdonítsam neki; ha pedig jó indulatomat fokozhatja: fokozza és abban a jóban részeltessem egész felekezeti tanítóságunkat. Nem tulajdonítok én senkinek semmit. Hogy helyzetét javítani, hatás- és jogkörét szélesbíteni, hogy ambitiojának tért nyitni s tekintélyét gyarapítani akarja valaki, vagy akár egy egész társadalmi osztály: én azt egészen természetesnek találom. Mondottam, hogy őszinte jóakarat, magyar fajom, egyházam iránti lángoló szeretet és a tanítók iránti barátság ösztönzött törekvéseik ismertetésére. Ez a jóakarat, szeretet, barátság nem hiilt ugyan meg bennem; de aligha fognám törekvéseiket most egyhamar ismertetni ! Mérséklő szavaim nem jól esnének s ha vérmes reményeiket lohasztani igyekezném, talán még olajat öntenék a tűzre. A ki törekvéseiket a legtisztább forrásból akarja ismerni: rendelje meg a Prot. Néptanítót, melynek utóbbi számai hozzák épen az orsz. ev. ref. tanító-gyűlést előkészítő bizottság ülésein tárgyalandó előadói javaslatokat stb. Ez az előkészítő gyűlés hódmező-vásárhelyi ev. ref. egyházunkban fog tartatni folyó év május 28-kán. Én a legőszintébb jóindulattal ajánlom az itt összegyülendőknek a bölcs mérsékletet. Isten velünk! Ben Mikrosz. TÁRCA. Szállj le lélek! Szállj le lélek, szállj le a magasból; Jer szivembe lakni szent erő ! Gyönge voltom bárha lenne vasból, Nélküled megvívni nem merő.