Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-09 / 6. szám

mielőtt a képviselőháznak előterjesztené, enquéte bírálata aiá bocsátja. Az enquéte e hó io-én fog összeülni. A javaslat hét fejezetben és negyven szakaszban szabályozza e valóban nemzeti fontosságú kérdést s komoly megoldást céloz. Körülírja a kisdedóvás feladatát, az e célra szolgáló intézetek, az alkalmazottak kellékeit, kötelességeit stb. Alapvető rendelkezése az, hogy kötelezővé teszi a kisdedóvó-intézetek, vagy legalább gyermekmenedékházak felállítását mindenütt, a hol nagyobb községben ötven, kisebb községben tizenöt olyan gyermek van, a ki otthon nem részesül állandó gondozásban. E célra a község 3 százalék pótadót is vethet ki. Az államnak pedig joga és kötelessége lesz ilyen intézetet bárhol felállítani, a hol szükségesnek látja s e célra igénybe veheti az említett pótadót is. A javaslat tüzetesen rendelkezik ez intézetek igazgatásáról és a kisdedóvóképzésről is. ¥ Az Eötvös-alap ünnepe. Az Eötvös-alap gyűjtő és kezelő országos bizottsága f. hó 2-án, báró Eötvös József halálának 19-ik évfordulója alkalmából, az államipolgári tanítóképző intézet zenetermében, diszes közönség jelenlétében ünnepi gyűlést tartott. A budai paedagogium ifjúságának karéneke és Péterfy Sándor igazgató elnöki megnyitó beszéde után Szász Károly püspök mondott emelkedett szellemű emlékbeszédet. Eejtegette báró Eötvös József közoktatási politikájának a népnevelésre és a tanítóképzésre irányult részét. Utalt arra, hogy Eötvös kiváló fontosságot tulajdonított a tanító egyéniségének és önérzete fejlesztésének. Előtte nálunk tanítóképzésről alig volt szó ; a ki egy gimnáziumi osztályt végzett, tanítójelölt lehetett, a tanítói gyakorlat pedig alig tartott 2—3 hónapig. Eötvös volt az, a ki az 1868. népoktatási törvénynyel egyetemessé tette a tanítóképzést. Az általános tankötelezettség behozatalával üdvös versenyt idézett elő a községek és felekezetek közt. A feladat még most sincs megoldva, de az e téren Eötvös által kijelölt irányok és határok ma is érvényesek, az ő szelleme leng népiskoláink és tanítóink fölött. Végül megemlékezett a szóló Eötvösnek két érdemes dolgozótársáról: Gönczy Pálról és néhai Molnár Aladárról. Az élénk éljenzéssel fogadott beszédért Péterfy Sándor elnök mondott köszönetet a szónoknak, aztán a számadásokat mutatták be. Ezek szerint az alapnak 37,450 forint vagyona van, s tavaly 7849 frt bevétele és 4638 frt kiadása volt; segélyt, 50—100 frtot, tavaly huszonkilencen kaptak. Az Eötvös-alap 14 évi fennállása Óta 152 kath., 74 ref., 66 evang., 6 gör. kel., 7 unitárius és 49 izraelita tanító-családot segélyezett, mintegy 29,179 frttal. Péterfy Sándor elnök zárbeszédében megjegyzé, hogy bár az alap most már jobban áll, még nem elég a tanítóság nyomorának enyhítésére ; megpendíté azt a tervet is, hogy a fővárosban intézetet, a «tanítók orthonát» kellene létesíteni, vidéki tanítók egyetemre járó fiainak ellátására. Végül az elnök köszönetet mondott Zirzen Janka igazgatónőnek a terem átengedéseért. * Az alsó-baranya-bácsi egyházmegye 1889-ik évi jegyzőkönyvére vonatkozólag következő sorok közlésére kérettünk föl. „Hiba igazítás. Az alsó-baranyabácsi ref. egyházmegye 1889-ik évi jegyzőkönyve 43-ik száma az 53—ik és 41-ik lapjain, melyek számadási tekintetben igen fontosak s engem mint számadó gyámpénztárnokot közelebbről érdekelnek, nagy hiba van. Ugyanis az 53 —ik lapon ez áll:«ez levonatván, forgalmi vagyon marad 10,844 74 kr j ^11 pedig ez egyenlegben készpénz 1522 frt 39 kr. 5 drb kötvény 322 frt 35 kr = összesen: 10,844 fr

t

74 kr.» Azonban az én mérlegemben nem forgalmi, hanem „összes vagyon" áll; ezt azért kell kiigazítani, mert annak a klikknek, mely így szokott jegyzőkönyvet készíteni, később eszébe juthatna azt mondani, hogy az az összeg csak forgalmi vagyon, hát még ezenkívül az alaptőke hol van ? pedig az ebben van. Az se áll, hogy 5 drb kötvényen, hanem 57 darab kötvényen! Az egész jegyzőkönyv az alaptőkéről nem is tesz említést, holott az én mérlegem világosan kimutatja, hogy az évi osztalék kiosztása után marad alaptőke 9801 frt 20 kr. Osztalék: 1043 frt 54 kr. «Ezen összeg az alapszabály értelmében következőleg osztatott ki: itt következik 8 özvegy-árva per 110 frt s egy kis árva 28 frt = 908 frt.» Pedig az se áll, egy régi özvegynek is jár 18 frt, mely ki is osztatott; tehát kiosztatott összesen 926 frt. «A fennmaradt összegből levonva a pénztárnok részére járó 30 frt kezelési költséget, marad 105 frt 54 kr az alaptőkéhez csatolandó)) tehát 926 frt kiosztott és 30 frt pénztárnokidíj === 956 frt; ezt most levonva az 1043 frt 54 krból, marad a tőkéhez csatolandó nem 103 frt 54 kr., hanem csak 87 frt 54 kr, melyből a Mészáros Juliánna-alap egészíttetett ki. így áll a dolog Maróthy szerint ! és nem úgy a mint a hiteles (?) jegyzőkönyv mondja. Jó lenne már gondoskodni, hogy a jegyzői toll biztos és hiteles kezekbe kerüljön! Kölked, 1890. február i-én. — Nagy Ignácz, gyámpénztárnok.» * A kultusz miniszter és a philloxera vész. Gróf Csáky Ablin vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter 1819. sz. alatt leiratot intézett valamennyi megyei kir. tanfelügyelőhöz, melyet kivonatban közlünk: «A már országos csapássá vált philloxera vész elleni védekezésben első sorban fokozottabb szakértelem szükségeltetvén, hivatali elődömnek az említett védekezésben a tanító-képezdéket és népiskolai tanítókat segítségül hivó, 1887-ik évi 35882. sz. a. kelt körrendelete kapcsán, a Baross Károly orsz. gazd. egyesületi titkár szerkesztette ((Borászati Lapokat)), mint a jelzett irányban tanácsadásra leginkább hivatott szakközlönyt a philloxera pusztította vidéken lévő iskolák néptanítóinak figyelmébe ajánlom.)) A kultusz miniszter által ajánlott ((Borászati Lapok,)) mely az ország egyedüli ezirányú szaklapja, s munkatársai az összes hazai szakértők, kiválóan és részletesen tárgyalja a philloxera kérdést. Most a tavasz közeledtével a szőlők ujra-telepítéséről közöl eredeti gyakorlati tapasztalatokon nyugvó cikksorozatokat. A lap minden szombaton 11/2 ívnyi tartalomban jelen meg, s évi előfizetési 5 frt. Néptanítók 4 frttal fizethetnek elő. Előfizetéseket elfogad és mutatvány-számot szívesen küld a kiadó-hivatal, Budapest (Köztelek). * A verses búcsúztatók megváltása Tisza-Föld várott. Tisza-Földvárról írják lapunknak A hevesnagy-kunsági ev. református egyházmegye a tiszántúli egyházkerület 1889. évi tavaszi gyűlésén több indítványai között a halotti verses búcsúztató eltiltását is szőnyegre hozván, és az 55. szám alatt el is fogadtatván: a tisza-földvári ev. ref. egyháztanács kántorának azon kérvényére : ccmiután évenként 50—53 bucsuztatós hallotija szokott lenni 3 frtjával s ez neki tetemes fizetéscsonkitást okoznaw, elhatározta, hogy «a kántor fáradsága megszűntének tekintetbe vételével, fizetése csonkulásának kárpótlásául évenként 100 forint fizetessék.» — V. Sz. S. * Értesítés. Teljes tisztelettel báiorkodom a nagytiszteletű lelkész, egyházi előljáró, kántor, rektor és tanító urak becses figyelmét felhívni, az országos kiállítási iparcsarnokban, jelenleg a kereskedelmi Muzeumban felállított, egy hat szóló és négy mellékváltozatos, elől-