Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-09 / 6. szám

és az evangélikusok ellenségei, s ezek közt legelső helyen Lippai érsek, ismét erőhöz kaptak. A következő év márciusában Tokajban gyűltek össze a két fél biztosai a végrehajtás módozatainak megállapítása végett, de sehogy sem boldogultak. Rákóczy úgy tapasztalta, hogy míg ő mindent vissza adott az elfoglalt területekből, mit a béke — alku szerint vissza kellett adnia, azalatt a királypárti főurak: Wesselényi, Csáky és Balassa az ugyanazon alku szerint Rákóczynak átengedendő helyeket nem bocsátják ki kezeikből, azok egy része, és főkép Lippai érsek, a béke megkötése után is több helyen el veszik a protestánsok templomait, stb. effélét. A rokaji tárgyalás mingyárt elején nagy nehézséggel találkozott a miatt, hogy a királyi biztosok oly engedményeket is követeltek a fejedelemtől s oly pontokat is bele vontak a tanácskozásokba, melyek a béke oklevélben nem érintettek. Később pedig az érsek volt minden uton módon rajta, hogy a királyt roszul hangolja a békelevél és Tőrös irányában. Mutogatta előtte az oklevél kibúvó ajtait s fejtegette, hogy mikép lehetne Kassát, mely Rákóczyt illette, alattomosan kézrekeríteni. Átalában a fanatizmus makacsságával mindent elkövetett, hogy az ügyet minél inkább lebonyolítsa, s ismét alaposan elrontsa. Junius közepén már úgy is állott a dolog, hogy a harc újra kitört mert a tárgyalások mindkét fél részéről megszakíttattak. Rákóczyt az ujabb templomfoglalások s az a körülmény, hogy Murány és Balog várait neki vissza nem adták, különösen bántotta. A király ekkor ismét Tőröshöz fordult s őt küldte ki, hogy személyesen érintkezzék a fejedelemmel. Aztán, lekiismeretére és a józan észre is hallgatva, komolyan megintette az egyezkedés ellenzőit, az érseket, Wesselényit, Páljit és A'ádasdyt, hogy ne akadályozzák a béke létrejöttét, az ujabban elfoglalt templomokat s illetőleg az oklevélben megirt várakat adják át jogos birtokosaiknak. Egyszersmind intézkedéseket tett, hogy az oklevélben megígért országgyűlés, melynek összehívása már eddig is késett, haladék nélkül összeüljön. * * * Az országgyűlésnek főfeladata a vallásos sérelmek orvoslása és a békelevél törvénybe igtatása volt. A rendek nagyszámmal jelentek meg Pozsonyban, a főpapok közül ugyszólva egy sem hiányzott, a fejedelem követei Klobusiczky András, Szemere Pál és Chernel György is részt vettek abban. A katholikus párt túlnyomóságát mingyárt az első napok megmutatták, melyekben Rákóczynak a rendekhez intézett levelét föl sem olvasták, nádornak pedig a vakbuzgó katholikus horvát bánt, Draskovics Jánost választották. Szerzőnk leginkább a História Diplomatika de statu religionis evangelicae in Hungaria közleményei után nyomról-nyomra kiséri s rajzolja ezután a hong\ ülés tárgyalásait. Ezeknél ugyanazon jelenséggel találkozunk, mint az korábbi béke alkudozásoknál. Á klérus egy tapalatnyit sem akart engedni a neki kedvező tényleges helyzetből, sőt a vallás és béke ügyét még csak tárgyalásra sem akarta felvenni, sem az elfoglalt templomokat vissza nem akarta bocsátani. Uppait újra megintette a király merevségeért és gyűlölködéseiért. Félévnél tovább folytak már a vallás- és a békeoklevél felett az eredménytelen tárgyalások. A király beleunt már azokba, olykor visszaesett az érsek befolyása körébe, a magyarhoni evangelikus követek egy részén is erőt vett a lankadás : csak az öreg Rákóczy nem tágított. Váradról sűrűn irogat országgyűlési követeinek kitartásra buzdítva: «Az istenért s üdvösségtekért kérünk, legyetek eszeteken, ne csaljanak meg benneteket, minket se gyalázzatok meg vénségünkre : higyjétek el, mutat még nekünk az Isten oly alkalmatosságot, hogy ha a diplomát nem effectuálják, bizony többel fogják effectuálni.» «E1 ne térjetek a törvénytől)) —• irja számtalanszor — «és a diplomától, mert megkeserülik utódaitok is, ha feladjátok szent jogaitokat.)) «Tűrjenek, várjanak egy keveset)), így izenget a vitákban kifáradt magyarhoni követeknek, «mind életemet, értékemet in summa nem sajnáljuk istenünk s hazánk mellett elkölteni s fogyatni.)) stb. effélék. Mikor a békeoklevél Lippai tiltakozása ellenére a törvénybe igtattatott: ez nemcsak tiltakozott az ellen, hanem a törvény szakaszok szövegezésénél és általában a végrehajtást illető határozatoknál mindent elkövetett, hogy az evangélikusokat kijátsza, annyira, hogy ezt a legbuzgóbb kath. főurak is megsokalták már. «Meghigyje kegyelmetek)) — így szólt a nádor a fejedelem követei előtt egyik bizalmas értekezleten — «hogy nekünk nagy bajunk van itten, az úristen tudja csak minő : de mi sem ő felségét, sem a pap urakat tovább nem vihettük.)) Az országbíró Pálji pedig azt mondá, hogy «az érsek már egynehányszor pokolra is excommunicálta őket, mivelhogy engedni voltak hajlandók.)) Végre ápril 4-én megegyeztek a felek a törvény szövegére nézve. A király sürgette az ügy bevégezését, hogy utódának királylyá választására és koronozására keríthesse a sort. A rendeknek más sérelmei is voltak, melyek szintén orvoslást kívántak. Rákóczy azonban nem volt megelégedve, mert jóval kevesebbet adott a törvény annál, a mit a békeokmány alapján követelni lehetett, egyebek közt 406 elfoglalt templom közül csak 90-nek visszabocsátását rendelé el. Zsilinszky jó elbeszélő. Irálya könnyen folyó és tömör, mi a régi terjengő modorban szerkesztett oklevelek feldolgozásánál nem utolsó érdem. Az esemény pedig, melynek mozzanatait elsorolja, nemcsak az egyházi és polgári történelem szempontjából nagy fontosságú, hanem magában véve és a benne szereplő egyénekre való tekintetből is érdekes, megkapó fordulatokban sem szűkölködik, ugy hogy a könyv, mint vonzó és kellemes olvasmány szakembereknek és a művelt közönségnek figyelmére egyaránt teljesen méltó. Szeremlei Samu. BELFOLD. Völgyröl-völgyre. — Csak egy tanító-gyiilés ismertetése. — Völgyről-völgyre terjed a gyermekek istenitiszteletének jövőt alkotó szép munkája. Közelebb Szentgyörgyön, Étfalván és Illyefalván voltam ily iskolai ünnepnek tanuja. Két tanító-egylet (nem felekezeti jellegű iskolák tanítótestülete) elhatározta, hogy minden vándorgyűlését gyermek-istentisztelettel kezdi meg. Kovászna lelkes ifjú lelkésze Rudolf-emlékünnepet rendezett, szintén gyermek-istentisztelettel; ugyanő ajálkozott minden két hétben egy iskolai istentisztelet tartására. Rudolf-emlékünnep volt még Kőrösön és Papolczon. Gyermek-istenitisztelet volt ez évben Szentkirályon; és még több buzgó lelkész igérte ilyenek tartását: Ígéretüket bizonyára beváltották s beváltják. íme hazánk délkeleti várfokán papok, tanítók, szülők és gyermekek, mind a jövendőnek harcosai, mily