Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-12-28 / 52. szám

* Szentgyörgyi József lelkésztanitó kitüntetése. A cscirnotai (Felsőbaranya) egyház érdemekben megőszült ; lelkésztanitója, ki minap ünnepelte félszázados szolgá­lati jubileumát, f. hó 14-én diszesíttetett fel a koronás érdemkereszttel, melyet felséges királyunk küldött szá­mára, ötven évi hű és hasznos fáradozásai megjutalma­zásául. Az érdemkereszt átnyujtásával, illetőleg felfű­zésével Szász Károly püspök ur Kovács Antal esperes urat bizta meg, ki a már jelzett napon az egyházmegyei tanácsbirói karral Csarnotán megjelent, s miután maga és az egyházmegyei papság nevében az ünnepeltet üdvözölte, 7s 11 órakor az agg lelkészt karon fogva, gyermekeitől, kis unokáitól és híveitől kisértetve, a templomba bevezette, hol az agg lelkész és az egyház­megyei tanácsbirók az urasztala körül, Kovács Antal esperes és az alkalmi beszéd megtartására esperesileg felkért Ambrus József viszlói lelkész s egyházmegyei főjegyző urak pedig a papi székben foglaltak helyet. Éne­kelés után Ambrus József a szószékre lépvén, egy szép és kenetteljes imát, majd Pál I. levele Timotheushoz V. 17. verse alapján a hallgatók figyelmét folvvást lebi­lincselve tartó, szépen kidolgozott alkalmi beszédet tartott. E beszéd után még egy rövid, kenetteljes ima követ­kezett, s azután Kovács Antal esperes ur kilépett az urasztalához, hol rövid bevezető beszéd után felolvas­tatta az érdemkereszt átadására vonatkozó püspöki megbizó, majd a püspöki szerencse- és áldáskivánó leveleket s az agg lelkész felé közeledve, így folytatta beszédét: «Isten öreg szolgája, nekem szeretett szolga­társam ! megbízatásomhoz képest ez érdemkeresztet, melyet felséges urunk és királyunk küldött számodra, szerencse és áldás kivánásim mellett tűzöm fel mel­ledre; (feltüzetvén az érdemjel, folytatá) : legyen ez a királyi jutalom uj ösztön neked arra, hogy ha Isten napjaidhoz még napokat ád, ép oly híven szolgálj Istennek és országának, királyodnak és hazádnak, mint ekkorig szolgáltál.)) Mire a már érdemkeresztes lelkész csendes, reszkető hangon válaszolá : «Nagytiszteletű esperes ur! Istenemtől hetvenhét év; Krisztusomtól kegyelmesen eltűrt, ötven szolgálati év; földi királyom­tól kitüntetés; főpásztoromtól, méltóságos Szász Ká­roly úrtól szerencse- és áldáskivánás; szeretteim sze­mében az örömkönyek; híveim, lelkésztársaim szives osztozása örömömben : megvallom, hogy én, mint erőtelen, öreg ember, ennyi kegy, a szeretet ily nyil­vánulásaitól el vagyok érzékenyedve, és érzelmeimnek kellő szavakban kifejezést adni nem tudok ; hanem szivem s lelkem teljességével borulok le Istenem és Krisztusom előtt; alattvalói hódolattal köszönöm meg felséges királyom kitüntetését, egyszersmind főpász­toromnak áldáskivánását, s Istenem előtt állva, ígérem, hogy végnapjaimat, melyeket az Isten még enged nekem, mint keresztyén és pap, Istenemnek és országának, mint hazafi királyomnak és hazámnak fogom szentelni.)) E szavakra felhangzott a ((Megáldjon Téged az Isten.» A templomon kivül az agg, érdemkeresztes lelkészt újra üdvözölték gyermekei, hívei, szolgatársai, és vissza kisérték a szerény külsejű paplakba, hoi az ünnepélyes nap hátralévő részét kedélyes és hasznos ebédeléssel, szives felköszöntésekkel és élénk csevegéssel eltölt vén, estve felé kiki családja körébe sietett, bizonyára azzal a titkos óhajjal: «Istenem ! ha keresztet nem is, mint öreg szolgádnak, de az ő boldog és csendes öregségét add meg nekem is !» — h—i. A debreczeni egyházközség köréből. Lapunk 43-ik száma vezérczikében részletesen ismertettük a debreczeni egyházban tervezett lelkészi parochiaiis-körök felállításával kapcsolatos szervezeti javaslatot. Azóta e legnépesebb egyházunk presbyteriuma folyton e mun­kálat átnézésével, részletes megvitatásával foglalkozik. A munka, mint odavaló laptársunk irja, lassan ugyan, de határozott lépésekkel halad előre. Áz eddigi tárgyiások folyamán talán legnagyotb vitát keltett a debreczeni egyháznak önálló egyházmegyévé alakulása ügye. Balogh Ferencz több ízben felszólalván, erős érvekkel hang­súlyozta, hogy az egyház fölvirágzása nem függ egy­házmegyévé alakulásától. Sőt ez komplikálja a szerve­zetet, új terheket rak a presbyterekre és ez által elked­vetleníti ezeket, a helyett, hogy tevékenységre buzdí­taná. Bevárandó, míg önmagától megérik az ügy. O az egyházmegye és a debreczeni egyházközség közötti százados viszály megszüntetése végett küldöttség kine­vezését indítványozza, mely a debreczeni egyház speci­ális autonom és históriai jogaira való tekintettel az egyházmegyéhez való viszonyt körvonalozza, s ez a javaslat terjesztessék a jövő zsinat elé, hogy a debreczeni egyház különleges állása törvényhozásilag sanctionáltas­sék. Ő reményli, hogy ez a többi nagy, előkelő egyház­községekre nézve is alkalmaztatni fog. Kiss Albert, Joó István, Némethy Lajos, Dicsőfi József, Dr. Szikszai József az egyházmegye mellett nyilatkoztak, míg Csanak lózsef és Kovács József presbyterek kételyöket fejezték ki az uj alakulás életrevaló volta irányában. De a nagy többség általánosságban elfogadta a javaslatot. A presby­teri gyűlésen fölmerült az az eszme is, hogy e véghe­tetlenül fontos ügyet annak idején egyházközségi köz­gyűlés elé kell vinni. * Gyászrovat. A nyiregyházi ágost. hirv. evang. főgimnázium érdemes tanára, Kovács János, élete 52-ik évében meghalt. — Nagy András János, Hódmező­vásárhely leggazdagabb földes gazdája, ki a városnak 30 ezer frtos. ártézikutat fúratott, f. hó 22-én 70 éves korában elhunyt. Tagja volt a törvényhatóságnak és a közigazgatási bizottságnak, barátja és jóltevője a köz­ügyeknek, miért király ő felsége is koronás arany­érdemkereszttel tüntette ki. Neje két évvel ezelőtt halt meg s azóta a családtalan öreg, temetőbe, sírba vágyott. Haláláról a városi törvényhatóság adott ki gyászjelen­tést, melyben mély megilletődéssel tudatja tevékeny és közhasznú polgára halálát. Áldott legyen emlékezete. * Szerkesztői üzenetek. Dr. B. B. urnák E. A küldeményt nagyon köszönöm, ismertetni fogom. A cikk az újévi első számban. — J. 1. urnák D. Levél megy. — 63. M. urnák Genf. Megkaptam in­tézkedni fogok. — Dr. K. A. urnák B. Az újévi első számban. — Th. A*, urnák Gy. Készséggel. A cél az, hogy jótékonyság gyakoroltassák. Dr. D. E. urnák B. Nem siethetünk vele szerkesztői és kiadói dol­gaink évfordulatkor nagyon lefoglalnak. — Sz. G. A*. Leveledet köszönöm. Várom a/, igéret teljesítését. ADAKOZÁS. Az országos protestáns árvaházra adományokat küldtek: Matula Gyula Nagy-Szalontáról 6 forint. — Somorjai evang. egyház Ritter Károly lelkész utján 2 frt. — Mészöly Győző lelkész az alcsúthi konfirmáltak ré­széről 1 frt 20 kr. — Szarvasi Sámuel lajos-komáromi evang. lelkész az egyházközség adománya fejében 2 frt 24 kr. — A hódmező-vásárhelyi egyház segélye 1890-re (Ballagi Mór utján) 10 frt. — Kármán József uj-ver­bászi lelkész tagsági-dijban 3 frt. A 47-ik számban kimu­tatott adományok hozszászátnitásával Lap uiknál e célra begyült 520 frt 93 kr. Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom