Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-12-28 / 52. szám

kitűnőség, a nagy tekintélyű Uzovich, kir. személynök, egy egyetemi ünnepély alkalmából a nyilvánosság előtt oda nyilatkozott, hogy az akkor beiratkozott 200 jogász között (akkoron tekintélyes szám !) képzettség tekintetében Palló foglalta el az első helyet. Letévén az ügyvédi vizsgát, elébb a sopronvárosi hatóságnál lett segéd jegyző, épen az 1848 - 49-ik évi válságos korszakban, a forradalom lezajlása után pedig az ott fenállott helytartósági osztályánál titkárrá neveztetett ki, rövid pár év múlva azonban a helytartótanácshoz Budára lőn áthelyezve helytartótanácsosi minőségben, hol is az alkotmányos fordulat beálltáig tekintélyes állást foglalt el, különösen az egyetemnél is mint az államvizsgálatnál az állam-tudományi szakosztály elnöke. Végre 1867-ben megalakulván a minisztérium, előbb — már a szülői házból reá átszármazott vonzalomnál fogva, melylyel a protestáns közügyek, s azok közt kivált a tanügyek iránt mindig viseltetett — a vallás- és közoktatási, később rövid időre a közlekedésügyi minisztériumba lépett át de csak hogy — gyengébb testalkatú s egészségi körülményei, s legkivált nagymérvű rövidlátóságo tekintetéből — nem sokára visszavonuljon. 1870-ben saját kérelmére nyugdíjaztatván, szülőhelyére Sopronba tért vissza s ott tölté élete hátralévő részét — nyugalomban, de a melleit a közügyek, főleg az egyházi közügyek iránt folytonos érdeklődésben úgy, hogy a soproni tekintélyes egyházgyülekezet hitsorsosi bizalmának jeléül s az érdemes férfiú ernyedetlen közhasznú ténykedésének elismeréseül felügyelőjévé választotta, mely kiváló bizalmi állásban több éven át buzgón és ritka ügyszeretettel működött. Nyugalmaztatása után, sőt már jóval elébb, ifjúkorában is, a nyári hónapokban rendesen nagyobb utazásokat tett, részint egészségének erősítésére, részint pedig tanulmányozás célból; így mát 1848-b an, épen az európai mozgalmas időben, bejárta két ifjúkori barátjavai Olaszországot s felette érdekes részleteket irt és beszélt el nekem többi közt azon nevezetes és rendkívüli ovációkról, melyekben akkoron Rómában IX. Pius, a «liberalis pápa» részesült. Beutazta később földrészünk összes államait, az egy Törökország kivételével, szellemét folyton új meg új tapasztalatokkal gazdagítván. Mindenre kiterjeszkedő figyelmének tanúbizonysága lehet minden ha nagyszabású végrendelete (a soproni kir. járásbíróság által kinyomva), melyben 90,000 frtra menő vagyonáról — egynémely privát jellegű hagyományok kivételével, melyekkel néhány rokonairól, barátjai, sőt cselédeiről is nemes keblűen megemlékezett egyetemlegesen humánus, főkép közművelődési czélokra bőkezűen rendelkezett. A tekintélyes vagyon főörököseül s kezelőjeül a soproni ev. gyülekezetet rendelte, oly módon, hogy ennek tiszte s feladata leend a végrendelkező által egész pontossággal körülirt feltételek mellett a követkeső adományokat, illetve ösztöndijakat évenkint kifizetni : 450 frt egy Sopronban vagy Felső-Lövőn végzett ev. tanítójelölt részére, tanulmányainak valamely külföldi ev. intézetben folytatására; 100—100 frt két kezdő tanítónak, a soproni vagy f.-lövői intézet volt növendékei közül, a háztartás el±ő berendezésére ; 200 frtot a felső lövői intézet legszegényebb növendéke részére a köztartás költségeinek részben való fedezésére; 350 frtot teljesen vagyontalan oly árva leánynak magasabb kiképzésére (életének 18 —20. évéig kinek atyja a dunántuli egyházkerületben tanító volt; 100 — 100 frtot a soproni ev. árvaház egy fiu- és egy leányárvájának az életbe való lépés alkalmára; 400 frtot valamely szegény, elemi csapás által sújtott vagy építkeződ. gyülekeztnek a magyarországi egyházkerületek so> rendjében 600 frtot, egy bármely keresztyén felekezethez tartozó végzett tanárjelölt részére tanulmányainak külföldi egyetemeken folytatására; összes vizsga-dijat egy szegény, keresztyén vallású/^-szigorlónak', 200 frt a délmagyarországi ev. diasporának ; 200 frt a galicziai ev. egyházaknak 300 frt egy szegény lelkészözvegynek; 100 forintot a budapesti «Bethesdának» ; 80 — 80 frt három, hűségben megöregedett keresztyén vallású cselédnek ; 50—-50 frtot két munkaképtelen elaggott, kereszty. vallású napszámosnak. Facta loquuntur! a minthogy P. jellemének tán semmi sem is volt annyira ellenére, mint az üres hiuságszülte nagy hangzatu szavak. Jellemző még a fiatal tanítókra vonatkozó azon végrendeleti intézkedése, miszerint —• úgymond — ((bizonyára nem türelmetlenségből, de prot. önvédelemképen a kathol. papságnak a vegyes házasságok körül követett ellenséges magatartásával szembena prot. fél egyházfelekezeti jogának megóvására okvetlenül megkívánja azt, a mi egyébiránt tanítóknál a közegvház irányában állásukból önként kifolyólag magától értetik, hogy «csakis tisztán evang. házasságra léphetnek)), s annak ellenőrzésére a soproni egyház presbyteriumát kötelezi. Ilyen éber figyelemmel kiséré az elhunyt az «idők jeleit.» Tetemes vagyonát részben boldog, édes atyjától öröklé, részben takarékos életmódja által szerzé s gyüj*tögeté egész életén át, hogy valami jót és nemest alkothasson még halála után is. Atyja iránti kegyeletből ugy rendelé, hogy fentebb leirt nagy alapítványa «Palló András és Sándor-alapítvány)) néven kezeltessék. A hálás soproni egyház a boldogultnak földi maradványait tiszteletteljesen az ottani temető aConventi sírboltjáéban helyezte el, arczképét pedig (Ligeti jeles művészünktől) nagynevű jóltevői sorában tanácstermében függeszté fel. Ha a szentirati ige szerint «áldott leend az igaznak emlékezete)), bizonyára áldott marad elhunytunknak neve is azon ritka szép emléke folytán, melyet így ő maga emelt magának — «aere perennius !» Irá az ifjúkori barátság hervadhatlan érzelmeivel, az elhunytnak legrégibb barátja s az 1838—1841. években Sopronban volt tanulótársa Id. Stehlo János, eperjesi ev. lelkész s főesperes. IRODALOM. Tanügyi folyóiratok szemléje. I. Egyetemes közoktatási szemle. Szerkeszti Dr. Jancsó Benedek. II. évfolyam 18. sz. Vezérczikk: Kossuth Lajos és kisdedóvás czim alatt töredékeket közöl Kossuth 1837-iki naplójából, mely szerint Kossuthnak is része volt benne, hogy több mint félszáz évvel ezelőtt mozgalom indult meg a kisdedóvásnak társadalmi uton való szervezésére. A 2-ik cikk ll.-től van. Egységes középiskola czim alatt. Óra-beosztást és tantervvázlatot közöl. Dr. Boros Gábor, A szász középiskolákról czikkezvcn, tan- és olvasókönyveiket bírálja, kimutatja, hogy legtöbb könyvük németországi produktum s bizony nem a magyar viszonyokhoz való. Dr. Öreg János, Az egységes középiskoláról értekezik, egészen az utilitarismus elvei szerint kívánja a középiskola berendezését. Suppan V. Hollandia uj népoktatási törvényét ismerteti. Bennünket ez különösen azért érde-