Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-12-28 / 52. szám

nosok az idézett miniszteri rendelet meghagyásának engedelmeskedjenek és maguk jelentsék be a más felekezetű pásztornak azon gyermekek megkeresztelését, kik vegyes házasságokból születtek ; II. Vájjon az idézett körrendelet urán élhetnek-e Magyarország püspökei a vegyes házasságok akadálya alól való felmentés iránt a Szentszék által adott szabadságaikkal. Ezen oly nagy fontosságú ügyben a Szentatya elrendelte, hogy a kérdést egy a főmagasságu bíbornokoknak e célra egybeállított külön tanácsa vegye tárgyalás alá, kik is behatóan megfontolva mindakét kérdésre válaszoltak: az elsőre tagadólag, a másodikra szintén tagadólag, hacsak a következő két feltétel nem áll fenn. Először, hogy ugy a katholikus, mint a nem katholikus fél alakilag is minden biztositékot megadjanak, melyek a vegyes házasságoknál a természeti és isteni jog folytán megkívántatnak. Másodszor, hogy a püspökök teljes erkölcsi bizonyossággal bírjanak a jegyesek Ígéretének őszinteségéről és Ígéretük betartásáról, nem akadályoztatván ebben a kormány körrendelete által. A főmagasságu Atyáknak ezen válaszait a Szentatya helyben hagyta és megerősítette. Kötelességem ezeket örvendetes tudomásul adni Eminenciádnak, valamint kérni is alázatosan, hogy többi testvéreit a püspökségben azon ország terűién erről értesítse. Egyben igen szükségesnek látszik, hogy az Apostoli Széknek e határozatai az alsó papságnak is tudomására jussanak, a püspökök közös pásztorlevele utján, melyből a papság világosan megtudja és megismerje, mennyire ellenkezik az egyháznak a vegyes házasságról való tanításával ugy az 1868-ban hozott törvény, mint a minap kiadott körrendelet, melynek célzata és értelme különösen behatóan kifejtendők. Midőn lelkem legőszintébb érzelmeinek adok kifejezést Eminenciád iránt, kezeit csókolva vagyok Eminenciádnak legalázatosabb és legkészebb őszinte szolgája Róma, jul. hó 7-én, 1890. M. Card. Rampolla. 18.204. sz. II, Főmagasságu és Főtisztelendő Ur ! Leghivségesebb Uram! Vettem annak idején két levelét, melyeket augusztus hó elején és szeptember hó 5-én irt Eminenciád a vegyes házasságok ügyében támadt azon zavarokról, melyeket Csáky gr. vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletével felidézett. Midőn világos lőn azokból, mily szándék vezeti a kormányt és mily módozatot tett arra vonatkozólag, a Szentatya a nagyfontosságú ügy elintézésére elrendelte, hogy az előterjesztések ismét a Bibornok Atyákból összeállított külön kongregációnak adassanak át véleményadás végett. E tárgyalás során lehetetlen volt, hogy a katholikus hitelvek a tárgyalásba ne vonassanak, csak ekként tűnhetvén ki, vájjon azokkal össze lehetne-e valahogy egyeztetni a magyar kormánynak feltételeit. Mert a mint Eminenciád legjobban tudja, a Szentszék, midőn a legfontosabb okokból megadja a felmentést a hitvallásbeli különbség akadálya alól, megkövetel bizonyos mellőzhetlenül szükséges feltételeket, melyek biztosítást adnak, hogy az e házasságból származó mindkét nembeli gyermekek a szent kath, vallásban fognak fölneveltetni. A feltételek megtartására nézve biztosítékok adandók, melyek erkölcsi bizonyosságot nyújtanak s mely biztosítékokat elengedni, vagy azok alól felmentést adni nem lehet, mivel azok magán a természeti és isteni törvényen alapszanak. S ezért midőn valamely országban annak a kényszerűsége állott elő, hogy a vegyes házasságból származó g3:

ermekek bármely sizmatikus vallásban neveltessenek, a Szentszék megtagadta a felmentéseket. Ebből könnyen megérthető, hogy a Szentszék sem el nem fogadhat, sem el nem tűrhet a vegyes házasságok kérdésében semmi olyan előterjesztett elintézési módozatokat, melyek a vegyes házasságból származó minden magzatnak a katholikus hitben való neveltetésére elég biztositékot nem nyújtanak és hogy azok, kik e neveltetésnek akadályokat vetnek, megsértik a szülők szabadságát és az Egyház jogait. Ugyanezen elvekből következik, hogy mihelyt az idő engedi, el keli törülni, vagy módosítani az 1868. évben hozott törvényt, mint a mely ellenkezik az Egyház által megkívánt amaz egyik föltétellel, mely alatt az a vegyes házasságok kötésére a fölmentést megadja. Teljesen ugyanezt kell mondanunk a Csáky miniszter körrendeletéről, mely nemcsak e törvény végrehajtásához tartozik, de még a kath, klérusra ama legdurvább kötelezettséget is rója, hogy maguk denunciálják a másfelekezetü pásztoroknak a vegyes házasságból született gyermek megkeresztelését, nehogy ezek közül valamelyik, kit a mondott törvény az eretnek hitegyesületeknek Ítél oda, megmenekülhessen a herezisben való neveltetéstől. Már pedig ezen bajokat nem fordítja el a kormánynak tervezete, ámbár megkisebbíti a Csáky grót rendeletének terhét, de nem változtatja meg annak belső erejét és végcélját. Ugyanis akár a felekezetek pásztorainak, akár a polgári hatóságoknak jelentik fel a plébánosok a kereszteléseket, mindig közreműködnek azon cél biztosításában, melyet elérni akar az idézett miniszteri rendelet azzal az egyedüli különbséggel, hogy első esetben egyenesen működnének közre, a másodikban pedig közvetve a közbeeső személy által. Ennélfogva a Bibornokoknak említett tanácsa beható vita után azon egyhangú határozatot hozta : A Szentszék nem járulhat hozzá a viszály elintézésének azon módjához, melyet Szapáry gróf Eminenciád elé terjesztett. A határozatot a Szentatya helybenhagyta és szentesítette. A Szentszék azonban igen óhajtja, vajha (a menynyiben csak lehetséges) elkerültetnék minden vallásbeli összeütközés és előtte kiválóan kedves dolgot végezne Eminenciád, ha bölcseségével valamely elintézési módot találna, melyl)el a viszály kiegyenlíttetnék mind a két fél megelégedésére a kath. hitelvek sérelme nélkül. Talán azt kellene meggondolni, vájjon el lehetne-e tűrni, hogy a kath. klérus minden év végén a polgári hatóságnak pontosan készített jegyzéket küldjön át, melyben elsoroltatnának a születések, házasságok és halálozások, midazáltal csupán az esetben: ha bízni lehet a kormányban, hogy nem él vissza vállásellenes célokra. Egyebekben a Szentszék a magyar kormány békés szándékait nem vonja kétségbe és reméli, hogy az a közbéke érdekében tehetségétől és bölcseségétől kitelhetőleg támogatni fogja Eminenciádat, hogy közös megegyezéssel rendeztessék ezen ügy, mely a katholikusok lelkiismeretét megháborította. Végül nem mulaszthatom el, hogy Eminenciád előtt ne jelezzem, mily mélyen és fájdalmasan érintette a Szentatyát a vallásügyi miniszternek azon kijelentése,