Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1890-02-02 / 5. szám
munkájához, s a 10,270 frtba került templomot 1865-ik évben már fel is szentelhették. Még ki sem heverték egészen a templomépítéstől fenmaradt terheiket, 1874-ben egy a mai kor kívánalmainak teljesen megfelelő iskola és tanítói lak építésével tettek tanúbizonyságot minden áldozatra kész buzgóságokról. Ez 3720 frtjokba került akkor. Ennyi építkezés után azt hinné az ember, hogy az annyira és annyiszor megterhelt hívek áldozatkészsége jó időre pihenőt tart. Oh nem. Érezték, hogy templomukból hiányzik még valami, a mely azt díszesebbé tenné, a mi az istenitisztelet szépségének emelésére nem kis befolyással volna. — Orgonát szerettek volna még szerezni templomukba. Próbára tették tehát újra hitöket, buzgóságukat. S a mit akartak, a miután vágyakozott a buzgó gyülekezet: az különösen előkönyörgő tanítójának Csuthi Lajos urnák elismerést érdemlő utánjárása után sikerült is. Közadakozásból egy 1200 frtba került 8 változatú orgona ékesíti ma már a kis teleki-i egyház összes templomát. Ennek felszentelése történt most f. hó 19-én. Az ünnepélyen a gyülekezet kicsinye, nagyja megjelent, nem csak, hanem a szomszéd községekből is tömegesen vonult a nép valláskülönbség nélkül a kies völgyön át Teleki felé,- résztvenni ezeknek örömében. Sőt az egyházmegye fáradhatlan buzgóságú esperese Szalay Ferencz úr is eljött, hogy örülhessen az örülőkkel s buzdítsa őket továbbra is vallásukhoz való hű ragaszkodásra, hitöknek megőrzésére, s egyházuk fentartásához szükséges áldozatkészségre. Esperes ur szép és emelkedett szellemű felavató beszéde után megszólalt az orgona. Hegedűs Endre nagy-kőrösi kántor, ez alkalomra bírálónak felkért szakértő kísérte művészi játékával a gyülekezet éneklését. Majd Vasváry Sándor az anyaegyház lelkésze lépett a szószékbe, s Máté VI: 9. textus alapján tartott az alkalomnak teljesen megfelelő tartalmas szép beszédet. Még egy ének az új orgona kisérete mellett — s a hivők serege szétoszlott egy lélekemelő ünnepély kellemes emlékével s azon óhajtással, hogy e sokat áldozott és sok áldozatra kész gyülekezet éljen és virágozzék az Istennek dicsőségére. M. I. * A lelkész-választási törvény módosítása iránt figyelemreméltó véleményt közöl a debreceni egyházi lapban Szemes László egyházmegyei tanacsbiró, kinek cikke érdeme következőkbe foglalható össze. Miután meggyőzőleg kimutatja, hogy a mostam törvény — főként a kijelölő bizottságok önkénykedése miatt — gyakorlatiatlannak bizonyult; miután demonstrálja, hogy sem a teljesen szabadválasztási sem a kinevezési rendszer nem célravezető: elfogadja Nagy Ignácz kartársnak e Lapban kifejezett azon elvét, hogy «az egyházi hatóság joga is fennálljon, a nép joga is megmaradjon)) és a kijelölés ehörlesével következő törvény-szakaszokat indítványoz: cA lelkészválasztás, az egyházhatóságilag megállapított osztályozás és minősítés korlátai közt az esperes vagy megbízottja elnöklete alatt az egyházmegye tanácsbirói kara és a lelkészt szükségelő egyháznak presbyteriuma által, annak tagjai közül e célra titkos szavazatainak általános többségével, felényi számban mint a mennyi az egyházmegyei tanácsbírók összes száma, megválasztott képviselői által történik. Az így megalakult lelkészválasztó testület, a megürülés után 3 hónapon belül, az esperes által, az egyházmegye székhelyére összehívatik, s ott a választás ténye előtt a választó tagok a következő esküt tartoznak letenni: «En N. N. esküszöm az élő Istenre, hogy engemet jelen lelkészválasztói eljárásomban, minden más tekintet nélkül, csakis az x-i egyház érdeke és az ev. ref. anyaszentegyház közjava vezet. Isten engemet ugy segéljen!)) Ez eskü után esperes a pályázók kérvényeit a beérkezett sorrendben felolvassa vagy felolvastatja, és azok beadóinak minősíthetősége felett nyomban megállapodást eszközöl. Ezután esperes, a minősítettek mindegyikét a választó testület tagjainak titkos szavazata alá bocsátja. Az így legtöbb szavazatot nyert 3 pályázó újból titkos szavazat alá bocsáttatik, melyből — természet szerint — két legtöbb szavazatot nyerőnek s ezek közül ismét — újabb titkos szavazás útján — egynek kell kikerülnie. Ez aztán a gyülekezet elválasztott lelkészének kijelentetik. Egyenlő szavazatszám esetén mindenkor az elnök szavazata dönt. A választás lefolyásáról két egyező példányban jegyzőkönyv vezettetik, mely az összes választó tagok álral alairatván, a legközelebbi egyházmegyei gyűlésen mindenkor felolvasandó és egyik példányban a lelkészt nyert egyháznak megküldetvén, másikban az egyházmegye levéltárában elhelyezendő lesz. A választás költségeit, mely az esperes és tanácsbírák egy napról számított nap- és fuvardíjaiból állhat, az egyház és elválasztott lelkész közösen fizetik. Minden többi §, mint e tervezet elfogadásával feleslegessé válandott, kimarad, kivételével a 204-től 210-ig való §§-nak, melyekhez való alkalmazkodás, bármely módon eszközöltessék is a választás, feltétlenül szükséges.)) * Geduly dunántúli evang. püspök halála nagyrészvétet ésu komoly aggodalmat keltett az evangelikus körökben. Őszinte fájdalommal gyászoljak benne a szelíd lelkű, kegyes főpapot, a pánszlav-part hatalmas ellenfelét. Alatta gvőzött a hazafias «autonom-párt» a patenspárti Hurbanisták ellenében; alatta jött létre a pozsonyi ev. theologiai akadémia. De a folyton szaporodó pánszlávok mindig nagyobb és nagyobb tért nyertek, s most veszedelemmel fenyegetik az egyházkerületet. A boldogult utolsó éveit is a pánszlávokkal való folytonos küzdelem keserítette, sőt egészségét is e keserű harcok rendítették meg. Halálának közvetlen oka egy sétajaban ért szerencsétlen esés volt, miből agyrázkódást kapott. Haláláról a pozsonyi egyház következő gyászjelentést adott ki magyar és német n) elven : A pozsonyi ágost. hitv. evang. egyház fájdalomba merült szívvel tudatja példányszerű lelkipásztorának Főtisztelendő és Méltóságos Dr. Geduly Lajos uinak, a dunáninneni ág. hitv. ev. egyházkerület püspökének, a főrendiház tagjának, a Ferencz József-rend középkeresztesének, kir. tanácsosnak stb. folyó évi január hó 29-én d. e. V21 1 órakor életének 75., püspökségéneg 29., lelkészi működésének 52. évében bekövetkezett gyászos elhunytát. Az Úrban boldogult hült tetemei f. évi febr. hó i-jén szombaton d. u. 3 órakor fognak az evangelikus német templomból a kecskekapui temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Pozsonyban, 1890. évi január hó 29-én. — Az igaznak emlékezete áldott! * Gyászhírek. Alsóborsai Csorba Farkas volt somorjai, majd nagykeszi lelkész és egyházmegyei tanácsbiró f. hó 15-én, életének 79-dik, házasságának 38-dik évében végelgyengülésben Nemes-Ocsán, hol életének utolsó éveit nyugalomba vonulva töltötte, elhunyt. Tanulni vágyó, az egyházi ügyek iránt élte fogytáig érdeklődő derék ember volt. Béke lengjen hamvai fölött! — Takaió József bábonyi lelkész, egyházmegyei tanácsbiró jan. 18-án elhunyt. Temetésén 22 lelkész volt jelen, a mi maga is mutatja, mennyire becsült és szeretett ember volt. — A pinkafői evang. egyház kétnyelvű gyászjelentésben tudatja hű lelkipásztorának Blochmann Ernőnek f. hó 23-án történt elhunytát. — A szathmárnémeti gymnasium igazgató-tanácsa és tanárkara mély fájdalommal jelenti Gál Zzigmond tanárnak élete 34-ik
