Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-12-07 / 49. szám

Bogisich-féle ismeretes röpirathoz, melyekből kiemeljük a következőket : «A vidéken, de csak is ott, elkeresztelés miatt bevádolt egyes kath. lelkészek baja miatt neki esik Bogisich ur a budapesti prot. lelkészeknek, a kik sem őt, sem tarsait — tudtommal — sem be nem vádolták, sem egyébként nem infestálták. Hogy e nyomozás a fővárosi levéltárban elhelyezett anyakönyvi másodpéldányokban mennyiben egyezik meg a régi törvényekkel (1827) — pedig Bogisich urak szeretik a régi törvényeket, hogy a brochure több oly adata, mely az illető lelkész s illetve fővárosi levéltárnok ur diszkrét titoktartására volt bizva, e szellőztetés folytán nyilvánosság elé kerülve, mennyire költheti fel az érdekelteknek köszönetét, s illettőleg mennyire emelheti az azóta legtöbb esetben törvényes házassággá vált viszonynak, mint most már törvényes családnak, igen kívánatos békeséget, annak birálgatása — igaz — nem az én dolgom. Hanem arra a kérdésre, vájjon a budapesti öszszes keresztyén egyházak lelkészei között eddig, ezen és más téren is fennállott tűrhető békés viszony további fentartásához okvetlenül szükség volt-e ezen brochurere? mégis szeretnék felvilágosító feleletet.)) Simor herczegprimás az elkeresztelésről az ((Egyetértés)) tudósítója előtt több érdekes nyilatkozatot tett. Elmondta, hogy a kath. papság nem fog engedelmeskedni a februári rendeletnek, mivel a pápa megtiltotta a rendelet végrehajtását; hogy Magyarországon a kath. papság és a világi hatalom közt nyolczszáz éven keresztül nem volt vallási összeütközés; hogy «ezt a mostani kultúrharcot is csak a református papság provokálta vallási türelmetlenségével)) stb. —- Ahhoz, hogy a kath. papság mit csinál jövőre a rendelettel, nekünk semmi közünk: ő fogja érezni tettének következéseit. Hogy is mondta gróf Csáky miniszter Kudlik páter fenyegetődzésére ? ((Próbáljon csak a cselekvés terére lépni, meglátja, hogy magával szemközt fogja találni az államhatalmat a maga egész szigorával.)) Ez a ő dolguk. De a tárgyilagos igazság és a vallási békesség nevében határozottan tiltalkozunk azon állítás ellen, hogy a «mostani kultúrharcot a református papság provokálta vallási türelmetlenségével.)) Ez egyszerű ráfogás. A református papságnak a rendelet kibocsátásában semmi része. A kultúrharcot csinálta és csinálja a clericalis uralomvágy, mely hatalmi elbizakodottságában államnnü és minden többi egyházzal packázni kezdett, mit az állam kormánya nem tűrhetett tovább. Kiadta rendeletét, mely fölött ép most itélt tüntető helyesléssel a nemzet törvényhozása és hazafias művelt része. E lesújtó ítélet miatt ingerült és zúgolodik a t. clérus teje, mint a sértett gőg szokott, s keresi a bűnbakot, melyre csúfos bukása szégyenletességét rákenje. Az időszaki és napi sajtóban s a mondva csinált kérvényekben kifejtett taktika kudarcot vallott: maga a művelt katholikus világ nem hitte el a clerus hangzatos jelszavát (igaz, hogy egy jottával sem tudta bizonyítani sem a bibliából, sem a «Tridentinum»-ból, sem a «Vaticanum»-ból a merész állítást), hogy a kérdéses rendelet «dogmába és lelkiismeretbe ütközik.)) Hinc illae lacrimae, hinc illa insinuatio ! * A Budapesti Hirlap és a protestánsok. Ismételve és többen neheztelésüket, boszankodásukat fejezték ki előttünk Lapunk olvasói közül a ((Budapesti Hirlap»-ra, mely a protestáns ügyeknek nem barátja, sőt ujabban egészen a klerikális irány szolgálatába szegődött; többen felszólalást is küldtek be hozzánk e Lap ellen. Mi ez elégedetlenséget teljesen indokoltnak tartjuk és méltányoljuk, mert ama Lap kétségtelenül kath. sympathián.ik hódol; de azért a felszólalásokat még sem adjuk ki s irányáért a nevezett Lapot nem bántjuk. Protestánsok vagyunk és alkotmányos érzelmű polgárok, kik a vélemény és sajtó szabadságot még kinövéseiben is tiszteletben tartjuk. Múltkor egész udvariasan és tárgyilagosan figyelmeztettük méltánytalanságára : vele szemben tovább nem mehetünk. De az elégedetleneknek van egy tanácsunk : ha nem tetszik a B. H. iránya, ne olvassák, ne járassák. Van más, egyenlő árú, protestáns irányú napi lapunk, könnyen segíthetnek magukon. Egy kis «baisse» az előfizetők számában majd óvatosabbá teszi az ily dolgok iránt érzékeny szerkesztőséget 1 * A hallei „Magyar" Egylet", mint Lapunknak irják, nov. hó 10-én tartotta meg alakuló gyűlését, az idei téli semesterre. Tagjainak száma eddig 14, még pedig 6 theologus (köztük egy németországi is) és 8 gazdász. Remélhető, hogy még 3 erdélyi szász is be fog lépni. A tiszti kar következően alakult meg : elnök Solcz Ödön theol., jegyző és pénztárnok Tatay Lajos theol., ellenőr Kúnfy Károly, gazdász. A körülbelől 6000 kötetet számláló aMagyar könyvtára őreivé Kars.ty Imre és Korossy Gyula theologusok lettek, kikre ez éven különösen szép feladat, a könyvtár rendezése vár. Az egyetemi titkárság u. i. az éveken át hányt-vetett könyvtár számára két meglehetősen tágas földszinti helyiséget engedett át, hol az ezentúl állandóan maradni fog. Megemlíthetem egyúttal, hogy az egylet alakuló gyűlésén elhatározta, hogy a könyvtár ezentúl nemcsak theologiai, hanem tekintettel az egyetemet látogató magyar gazdászok egyre nagyobbodó számára, — gazdasági könyvekkel is gyarapítja, természetesen csak annyiban, amennyiben az egylet magán pénztára engedi s anélkül, hogy a gazdászok a könyvtárra vagy annak csak egy részére is, mely végre is a magyarhoni evang. egyház tulajdona — valaha igényt formálhatnának. Felhívhatom még az érdeklődők figyelmét a magas kormánynak egy leiratára, melyben tudomására hozza az egyletnek azon határozatát, hogy az u. n. Kassay-Ktibiny-Femlin-íélc ösztöndíj alap után ézentúl az egyetemet látogató magyar evang. theologusok száma szerint vagy öt 500 márkás vagy nyolc 300 márkás ösztöndíj fog kiosztatni. Mi pl, ez éven a szászokkal együtt — mert ezek is folyamodnak — épen nyolcan vagyunk s 'gy 300 marát húz. Az egylet kebelében — végre — néhány év előtt «Solatiuma név alatt önsegélyző-egylet is alakult, mely nem már több mint 100 márka felett rendelkezik a melyből az egyes tagok szorult helyzetükben, csekély kamat mellett kölcsönt vehetnek fel. — 5. Ö. * A vallási fanatizmus gyümölcse. Az ultramontanizmus lelketlen üzelmeinek gyászos eredményéről tudósít az alábbi levél, melyet alig kepes az ember elhinni. «Nagytiszt. Szerkesztő ur! Az elkeresztelési viták miatti bosszúságában Zichy Nándor gróf elhatározta, hogy élete könyvében egy uj fejezethez kezd s kiadta uradalmabában tisztjeinek a rendeletet, melynek értelme szerint: «ezentúl protestáns vallású embert cselédnek megfogadni nem szabad; akik most szolgálatban vannak ilyen vallással, azok megmaradhatnak ugyan, de csak abban az állásban, amelyben vannak, az uradalmakban szokásos előléptetéshez való jogukat — vallásuk miatt —• mindenkorra elvesztik; ha ki pedig róm. kath. létére prot. vallású nőt venne feleségül, az a szolgálatból elbocsátandó.)) — Hogy a gróf erős katholikus, azt tudtuk róla, s éppen tiszteletre méltónak találtuk nála a vallásához való benső ragaszkodást. Napjainkban igen megbecsülni való egy-egy kiváló alak, ki egyházához egész