Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-12-07 / 49. szám

ülésben megteheti ugyanazt az utat az, utazó főpásztor, nem is említve a villámgyorsaságű távírda- és telephon-összeköttetéseket, melyek szintén gyakran elősegítik a * hivatalos eljárá­sokat. De másuton is sok idő'kimélés és megta­karítás volna remélhető a_ nagyon elfo.glalt püs­pökre nézve. Midőn Antoni Sámuel 1709-ben superitendenssé választatott, mindjárt ugyanazon évben kánoni visitatiót is végezett. Sárosból átjött a Szepességre,' de legnagyobb egyszerű­ségben : az egész vizitáló személyzet egy-két kocsin jött és a munka gyors végzése után csendességben el is távozott. Ugy árt azon rövid időbe kerülő egyszerűségben vizitált még 1805-ben is Nikolai superintendens. Most, ugy látszik, már nélkülözhetlenekké vált attribútu­mai a visitátiónak a bandériumok hosszú sora, a diadalívek, a díszbeszédek, a mozsarak dur­rogása, stb. melyek nem csak sok pénzbe ke­rülnek, de oly fárasztók és olv idővesztéssel járók is, hogy méltán lehetne kérdezni, nem könnyítené, nem tenné-e sikeresebbé a vizitáló püspök teendőjét lényegesen, ha azok az érin­tett attribútumok elmaradnának ? És nem lehetne-e a visitatiót inkább csak olv helyekre szorítani, hol arra szükség van, mert -az orvosra is csak a beteg, nem pedig az egészséges ember szorul. II. Józsel is akkor tette a legérdekesebb tapasz­talásokat, akkor ismerte leginkább fel az állapo­tokat és embereket, midőn köztük véletlenül jelent meg és nem készülhettek hónapokig a fé­nyes viszonyok előtüntetésére, melyek bengáli tűzhez hasonlók, de a valóságnak nem igen felelnek meg. Könnyitsünk tehát a püspök vállait nyomó terheken, segítsük fontos és súlyos köteles­sége teljesítésében a jelzett irányban és azáltal is, hogy köztünk ccmindenek ékesen és jó rend­ben)) történjenek: A püspökön való könnyítésnek napjaink­ban, zöld asztalnál és sajtóban, egy olyan módja is indítvánvoztatott, melyhez én teljességgel nem tudok járulni. Komoly megbeszélés tárgya nálunk evangélikusoknál azon kidobott eszme, hogv a püspök a lelkészi teendők alól fölmen­tessék és ne légyen már többé lelkipásztora valamely egyháznak, hanem éljen kizárólagosan a püspöki teendőknek. Én ez eszmét teljesség­gel nem pártolhatom. Ily püspök nem volna már csont a mi csontunkból, hus a mi husiinkból; nem osztaná sem a mi bajainkat sem a mi örömeinket, feljebb álló lénynek tekintetnék, kihez már nem a bizalom és szeretet magasz­tos érzelmeivel csatoltatunk, kire csak kétes értékű, nem őszinte és túlságos alázatossággal tekintünk. A reformátió ' alapgondolata volt a püspöki rendszer leküzdése és ezen szavak dia­dalra juttatása: «egy a t4 mesteretek és az Krisz­tus, ti pedig benne egyenlők vagytok.)) A pro­testáns püspök parókhia és gyakorló lelkészség nélkül oly fordulópontot jelente egyházunkban, mely a reformátió áldott művétől és. vívmá­nyaitól elterelne és idővel visszavezetne a püs­pöki rendszerbe, mélynél; bilincseiből csak nehéz küzdelmek és véres áldozatok árán szabadul­hattak meg őseink. Ne higyje azt senki, hogy egyházunknak ily visszafejlődése teljes lehetet­len volna. A legcsekélyebbnek és legártatlanab­baknak látszó okok a történetben gyakran nem várt, óriási következményeket szültek. Ki hitte volna, hogy Jézus egyszerű tanából egy római pápa, egv Vfl. Gergely, VIII. Bonifácz fej löd je­nek ki, kiknek hatalma előtt a világi fejedel­mek meghunyászkodtak! Fontoljuk meg a dolgot. En aggodalmaí­nak adtam kifejezést, melyekben azt hiszem, osztozik velem az egyház öntudatos nagy,része. Oly zsinat, mely egyházunkat magas polcon álló parókhia nélküli püspökkel ajándékozná meg, többet ártana, mint használna és azon ut kezdete volna, mely az episkopális rendszerrel Róma felé halad.*) Szepes-Béla. Weber Samu. Róma veszteségei. A képviselőház «elkeres2telési» vitája véget ért. Az 1868. évi LIII. t. cz. meg van mentve s hihető, nem egy hamar fogja ismét támadás ostromolni, veszély fenyegetni. A nemzet szabadelvű képviselői, mint Macze­doniai Fülöp hires phalanxa, áttörhetlen sorokban állot­tak fel védelmére. A lelki szolgaság mesterségesen fel­tüzelt harezosai be nem hegeszthető sebekkel verettek vissza a liberalismus elementáris erővel reájuk csapó bajnokai által. Pezsgő élet, öntudatos akarás, elfogulat­lan bírálata a nemzeti követelményeknek, őszinte jóakarat minden oldal felé: nem kedvező talaj Róma zavaros­ban halászni szerető, szenvedélyekre, gyűlöletre támasz­kodó hatalmi túlkapásai s világuralmi törekvései szá­mára. S a «T. Ház»-at ily kedvezőtlen talajnak ismer­ték meg, bár nem ilyennek gondolták. Esztergom érseké­ről beszélik, hogy Szapáry és Csáky beszédeik után álmatlanul járt kelt egész éjszakán át fényes palotája termeiben; nem csoda! megvert hadvezér volt már ő akkor. S a megvert vezérnek nem igen szokott nyu­godt éjszakája lenni. • Azok a beszédek meg, melyek Horváth Boldizsár és a nyomában fellépett lelkesült szónokok ajkairól elhangzottak; majd Szilágyi Dezső nagyszabású refor­mokat ígérő nyilatkozata, s mindenek felett az eddig ultramontánnak gondolt Apponyinak correct szabadelvű *) E fontos cikket minden evang. olvasónknak, de különösen Zsilinszky M. főispán és esperességi felügyelő urnák melegen ajánljuk nagybecsű figyelmébe. Tudtunkkal ő vetette fel először az itt nehez­ményezett eszmét a bányakertilet f. évi őszi közgyűlésén. ' Szerk

Next

/
Oldalképek
Tartalom