Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-02 / 5. szám

áld meg a mi édes hazánkat, vezesd mindenkor jóra az állam fejének szive indulatját és mindazokét, kik a fel— sőbbséget gyakorolják közöttünk; töltsd bé őket az igazság lelkével és add, hogy az egész nép Te benned és Te általad keresse és munkálja e íöldi életnek és az ezt követő örökkévaló életnek megszenteltetését. Gyülekezet: Hallgasd meg Uram a mi könyörgésünket. (Zsolt. 39- 13-) Lelkész : Vedd kegyelmedbe Uram a Te egyetemes Anyaszentegyházadat. Oh lelkeknek főpásztora, gyűjtsd össze a Te széllyelszórt nyájadat; támogasd testvéreinket, kik szent ügyed szolgálatában munkálkodnak, támogasd főképen azokat, kik a Te szent nevedért szenvednek. Hogy terjedjen ismereted a nemzetek között ; hogy az igazság napja oszlassa széllyel a tévelygés és a bűn sötétségét és hogy jöjjön el az az idő, melyben mindenek, mindenütt Téged szeretnek, áldanak, dicsőítenek, mert Te vagy az, kitől száll alá minden jó adomány, és a kit illet minden dicsőség mind az egész földön, mind örökön örökké. Amen. Gyülekezet : Amen. Lelkész : Mi Atyánk, ki vagy a menyekben ! Szenteltessék meg a Te neved ! Jöjjön el a Te országod 1 Legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy itt e földön is! A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik mi ellenünk vétkeztek. Es ne vigy minket kísértetbe,, de szabadíts meg a gonosztól! Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség most és mindörökké. Amen. Gyülekezet:' , Amen! Gyülekezet leül. Lelkész felmegy a szószékbe, felolvassa az alapigét és egyházi beszédet tart. A beszed végeztével így folytatja: Énekeljük el a ... dicséretet. (... Zsoltárt.) Az első sor felolvasása után a gyülekezet felállva tovább énekel. Ének alatt a diakónus alamizsnát gyűjt. Az alamizsna a szertartás költségeinek fedezésére szolgál, kivéve a külön kihirdetéseket. Ének után a lelkész így szól : Imádkozzunk Istenhez. Gyülekezet térdre borul. Lelkész tetszés szerinti rövid imát mond. Ennek végeztével a gyülekezet feláll, a lelkész pedig áldást oszt: Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, az Istennek szerelme, és a szent Léleknek veletek való közöltetése legyen mindnyájan ti veletek. Amen. (II. Kor. "13. 13.) Gyülekezet : Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, az Istennek szerelme és a Szent Léleknek velünk való közöltetése legyen mindnyájan velünk. Amen. (II. Kor. 13. 13.) Lelkész: Menjetek el és tanítsatok minden népeket. (Máté' 28. 19.) Á jótéteményről pedig és marhátoknak mással való közöltetés'éröl el ne felejtkezzetek, mért ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten. (Zsidók 13. 16.) A békességnek pedig Istene legyen mindnyájan veletek. Amen. (Rom. 15. 33.) Gyülekezet: Amen! Jegyzet: Lelkész a szükséges hirdetést az ének és az utolsó ima között eszközölheti. Hétköznapon és általában a vasárnapok kivételével a többi ünnepeken. Az istenitisztelet rendje hétköznap reggel és este ugyan olyan, mint a vasárnapé, és az istentisztelet kezdetén ugyanazon szent igék olvasandók fel, melyek a megelőző vasárnapon használtattak. Szent ünnepeken és egyházi ünnepélyességek alkalmával azon szentigék olvasandók, melyek minden egyes alkalomra e munka további folyamán külön ki vannak jelölve. Ugyanez az eljárás követendő az ó- vagy újszövetségi részleteknél, melyek az istenitisztelet közepén szoktak felolvastatni. Hétköznapokon azonban ezen ó- vagy uj-szövetségi részletek a lelkész tetszése szerint másokkal helyettesíthetők. Az istenitisztelet ezen rendje a rendesen, hétköznapi estéken tartatni szokott istenitiszteletekre, melyek voltaképen összejövetelek, az irás magyarázatra, a rniszszióra, az imádkozásra vagy úrvacsorára való előkészülésre épenséggel nem vonatkozik. Feleki József, ref. lelkész. KÜLFÖLD. A zsidók közötti misszióról. Delitzsch lipcsei theol. tanár, mint Izrael hőkeblű barátja, ki ennek a népnek részére az új-testamentomot héber nyelvre is lefordította, így nyilatkozik a fentirt misszióról: ((Vallásos téren alig van kelletlenebbul hallott, népszerűtlenebb szó, mind a zsiió-misszió szava.!»• Másként van ez a pogány-misszióval. Azok, kik hangoztatják, hogy a pogányokat civilizálni kell, annélkül hogy őket. christianizálják, kevés számmal vannak ; mert a valódi polgáriasodás és a valódi vallás közötti kölcsönös hatás általánosan el van ismerve, és olyanok is, kik a pogány-misszió hitbeli jellegével nem rokonszenveznek, örömmel üdvözlik ennek polgáriasító eredményeit és azon nagy nyereményeket, melyet az által juttatnak a tudománynak, hogy eddig hozzáférhetetlen nép- és nyelvterületeket nyitottak meg annak számára. Sőt még a művelt zsidó is készséggel szavaz a pogánymissziónak elismerést. O kevély önérzettel álomodozik ugyan arról, hogy a világ utoljára hódolni fog annak, mi a judaizmus magvát képezi; de a keresztyén pogánytéritőket olyba veszi, mint az ezen cél elérése végett kirendelt utászokat. Legfájdalmasabb azonban, hogy hivő keresztyének is erős előítéleteket táplálnak a zsidó-missziói ellen. Vannak, kik állíttják, hogy az erre fordított pénzbeli és munka-áldozatok az elért eredményekkel nem állnak arányban. Ennek ellenében hangoztatjuk: Az Úrnak e szava «predikaltatik az Isten országának evangyelioma az egész földön, hogy az minden pogányoknak bizonyságul légyen és ezek után eljő Jerusaíemnek Végé.tf- Máté 24, 14. E