Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-30 / 48. szám

szák leginkább ki a tankötelezettséget, kiknek a köznevelés áldására legnagyobb szükségük volna. Az óvoda is első sorban a családi gondozást nélkülöző kisdedek befogadására hivatott; de ha a szegény tudatlan szülők a pénzbírság súlyát épen vagyontalanságukkal elhárítják magukról, az óvó-intézet működése félsikerű lesz. Ellenben a vagyontalan szülőnek az óvoda felsurolására, kertjének, fáinak művelésére, udvarának fölseprésére és öntözésére, szemétkihordásra, favágásra stb. fordítható napszámszerű munkája útját szegné a törvény-kijátszásnak és benépesítené a menedékházakat az óvásra leginkább reászorult szegény kisdedekkel. Az óvoda-helyiségekről szóló §. kiegészítést nyert azon rendelkezéssel, hogy «az iskolaépületek a nagy szünidő alatt nyári menedékházak czéljaira használhatók)). E bölcs czélzat azonban a használhatás engedélyezésével nem vitte eléggé előre a törvénynek gyakorlati életünk nehézségei közt végrehajtását. Imperativ rendelkezésre volna itt szükség : hogy bármely jellegű népiskola épülete s udvartere átengedendő állami, községi vagy felekezeti nyári óvó czéljaira. Ily intézkedés hiányában sok helyt fenn fog akadni a nyári menedékház létesítése. A kisdedóvás intézeteinek működése keretét a 8. §. így szabja igen helyes mértékkel meg : «A kisdedóvodákban s lehetőleg az állandó gyermek-menedékházakban a gyermekeket oktatni kell fohászszerű imára, értelmes beszédre és énekre ; foglalkoztatni kell őket korukhoz mért testgyakorlattal és játékkal, koronként különös tekintettel az értelem fejlesztésére, valamint szoktatni kell a gyermekeket rendre és tisztaságra, illedelmes magaviseletre, továbbá a figyelmét lekötő, ügyességét fokozó, de testi és szellemi erejét meg nem terhelő kézimunkára. A nyári menedékházak czélja leginkább a gyermek gondozása lévén, azokban csak a gyermekek ápolását, rendre, tisztaságra és illedelmes magaviseletre szoktatását és játékkal való foglalkoztatását kell megkívánni. A nyári menedékházakba 3 éven alóli, de nem csecsemő korban levő gyermekek is felvehetők. A kisdedóvodákban a nem magyar anyanyelvű gyermekek foglalkoztatása összekötendő a magyar nyelv, mint államnyelv ismeretébe való bevezetéssel. Az 1868. évi XXXVIII. t. cz. által az elemi népiskolák feladatául megjelölt tanítás a kisded óvodákban helyet nem foglalhat.)) Vallás-erkölcsös, nemzeties, testet-lelket egyaránt óvó és fejlesztő lesz igy kisdednevelésünk, gátot vető úgy a nemzetiségi, mint a felekezeti túlhajtásoknak, elősegitő a félszázad előtt magyar géniusz sugalma szerint megindult, de később idegen módszer követésére tévedt nemzeti nevelést. Bizonyára a mi «magyar vallásunk)) egyházai fogják legjobban méltányolni, és megvalósitni óvó-intézeteink ekként körvonalzott nevelési és tanczélját. A kisdedek tevékenységére épített nevelésnek az óvodán kívül óhajtott kihatása lesz az iskolára is, melynek valahára szakitnia kell már a régi deductiv, leczkéztető tanmóddal, felváltandó azt az inductiv foglalkoztató oktatással. Epen e kiváló nevelés oktatási érdek kiegészítését követeli a nyári menedékházak vezetésére vonatkozólag javasolt rendelkezésnek. Hogy kellően képesített dajka vezesse a nyári óvót, nem kifogásolható; de hogy első sorban a tanitó vagy tanítónő hivatott a nyári menedékház nevelő munkájára, kétségtelen. A törvény tehát akként rendelkezhetnék e tárgyban, mint Háromszék vármegye szabályrendelete a községi nyári óvókra nézve megállapította, hogy: (5. §.) «Kisdednevelő-intézet külön alkalmas saját, vagy bérelt helyiségben, okleveles kisdednevelő vezetése alatt, nyári-óvó pedig vagy ily külön helyt, vagy ennek nem létében a községi iskola helyiségeiben, községi tanító felügyelete alatt állíttatik föl. Az egyházi hatóságokat a közigazgatási bizottság keresi meg, ho gy felekezeti iskolahelyiségeiket a község által felállítandó, de a felekezeti tanító felügyelete alá rendelhető nyári óvó számára engedjék át, hasonló uton felterjesztés tétetik a magas közoktatási kormányhoz az állami iskolai helyiségeknek ily czélra használhatása végett, állami tanító felügyelete alatt. A felügyelő tanitó vezetheti is a nyári óvót, avagy rábízhatja a közvetlen foglalkozást nejére, vagy valamely legalább 15, legfeljebb 45 éves családtagra, ezek nem vállalkozása esetén a községi iskolaszék (ilyennek hiányában a községi elöljáróság) fogad hasonkoru gondozó dajkát.» Nemcsak a nyári óvók czéiszerű elhelyezésének kérdése oldatnék ez által könnyű szerrel meg, hanem igen jelentékeny paedagogai előny is háramlanék abból, hogy a nyári óvót vezető vagy felügyelő tanitó a kisdedeknek játék közt megnyíló lelkükben olvashatna, képességüket, hajlamaikat, hibáikat kiismerné, bizalmukat, ragaszkodásukat megnyerné, a kisdedóvó foglalkozásokat elfajulástól megőrizve, irányozná, ezek közben a kisdedeket rendre, illő viseletre, figyelemre és fegyelemre szoktatná : mindezekkel megnyerne az elemi iskolai kezdő oktatásnál legalább fél esztendőt, mi a bevezető tantárgyak tüzetesb gyakorlására, részben a felsőbb osztályok részletesb oktatására lenne fordítható. (Vége köv ) Eötvös K. Lajos. TÁRCA. Gróf Csáky Albin kultuszminiszter beszéd az cl keresztelés! ügyben, a képviselőház nov. i S-ik i ülésében. T. képviselőház! Azok után, a miket a kormányelnök ur imént elmondott, Irányi Dániel képviselő ur felszólalásának csak egy részével fogok foglalkozni t. i. azon részével, mely az általam f. é. február 26-ikán kiadott rendeletre vonatkozik. Mondhatom, hogy telette nagy köszönettel tartozom a t. képviselő urnák, hogy ezt a rendeletet itt e házban szóba hozta; köszönettel tartozom neki azért, mert hiszen én rám nézve csak kedvező, ha a rendelet törvényessége minden szempontból megvilágittatik, ha a háznak alkalma van e kérdéssel szemben állást foglalni. Mert t. ház, mindaddig, mig a t. ház nem foglalkozik e kérdéssel, a telelősség egész súlya az én vállamra nehezedik, abban a perezben pedig, mikor a t. ház foglalkozik vele, csak két dolog lehetséges : vagy helyesli az én álláspontomat, vagy helyteleníti; ha helyesli megosztja velem a felelősséget, ha helyteleníti, akkor már éppen felszabadul az én vállam. Az 1868-iki 53. czikk módosítását czélzó kérvényekkel érdemleg foglalkozni nem kívánok. A miniszterelnök ur a kormány nevében megmondta azt, hogy a kormány miképpen ítéli meg a helyzetet, micsoda álláspontokat foglal el ezen kérvényekkel szemben. De e kérvények beterjesztéséből t. haz két nagy igazságot mégis bátor vagyok deriválni. Két oly igazságot, a mely — szerintem — kell, hogy az egész most megindult vita folyamán dominálja a t. házat. Az egyik az, hogy a kérvények beterjesztése magában vévé arra vall, hogy az általam kibocsátott