Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-30 / 48. szám

egyházpolitikai reformoknál tényleg tapasztalhatjuk, hogy az állam a maga közjogi és magánjogi rendjét minden felekezeti tan, hitelv vagy szabálytól függetlenül állapítja meg, mert elég sokáig éreztük a ((katholikus állam», az «ős, eredeti, igaz vallás» nyomását mi magyar protestánsok. Akkor hiszszük, hogy miránk is felderül a valódi szabadság napja, melyre oly rég óta áhítozunk. A protestantismust a szabadság szülte s ez nevelte minden szabad országban érett férfi korra, s most világszerte azonuton van, hogy a kiskorúság alatt tartott katholikus országokat szellemi és erkölcsi ^ túlsúlyával haladásban és erőben felülmúlja. Eszakamerika, Anglia, Németország élő tanúi, megdönthetlen példái a clericalismus gyámsága alól felszabadult állami és táraadalmi éíet óriási haladásának. A magyar állam kormányzói is a mely percben tényleg és végleg szakítanak a kath. egyházpolitikával, abban a pillanatban azon nagy ethikai, intellectualis és nemzeti -erőnek engednek szabad érvényesülést, mely a protestantismusnak veleszületett őstermészete, s mely mindenütt kovászként erjeszt, éltet és fejleszt, a hol erőszakkal és mesterségesen el nem fojtják. Három század óta csak e vallásfelekezetben élnek hazánkban hamisítatlanul a magyar faj igazi nemzeti aspiratioi, melyek soha nem kacsintgatnak se Bécsbe, se Rómába, hanem a nemzeti genius jelszavát vallják : «Itt élned, halnod kelta. Most a nemzet vezetői, úgy látszik, ezt a hamisítatlan szellemet egyházi alakjában is érteni és méltányolni tudják és kívánják, ezzel akarván felfrissíteni az ellankadt, elposványosodott közéletet. Csak tegyék, mi örülünk, s a nemzet hasznát veendi. Erős meggyőződésünk, hogy minden nemzet hanyatlás lejtőjére kerül, ha keresztvén és közszabadsága institutióit római dogmák nyűgében tartja; és minden állam élete felfrissül és megújhodik, mihelyt intézményeit a tiszta evangeliomi eszmék szerint reformálja. Az elméket most foglalkoztató eszmeharc a protestáns nemzeti egyházpolitika elvi diadala az internacionális clericalis egyházpolitika fölött. Hogy tényleg is az lesz-e"? nem tudjuk, de hiszszük. Az eszmék dagálya itt van. «Fel az evezőkhöz !» Sz, F. Az ébredező SÍOD, — Felmutatva a protestáns nőnevelés-ügy egy évi történetében. — (Folytatás és vége.) Az egyházkerületi gyűlések sor- és időrendje szerint még egyszer vissza kell térnünk a tiszántúli egyházkerülethez, Debreczenbe. És itt valóban azt tapasztaljuk, hogy a korszerű nagy alkotásokhoz megvan az érzék, a szellemi és az anyagi erő egyaránt s a tények ezt mutatják is. Olvassuk ugyanis az 1890. évi október 23 s következő napi gyűlések tudósításaiból, hogy az egyházkerület, a debreczeni egyház és Debreczen városa külön-külön és együttesen oly áldozatokat hoztak arra, hogy a debreczeni nőnövelde egy a kor színvonalán álló felső leánynevelő intézetté egészíttessék ki, melyek méltók e tekintélyes egyházkerület, a nagy hirű debreczeni egyház s a nagy magyar város, Debreczen régi hírneve, speciális állása s tekintélyéhez. Jelesül: ((Debreczen szab. királyi város törvényhatósága egy internatussal egybekötött felsőbb leányiskola létesítéséhez 100,000, mond százezer frtot, illetve ennek 5%-ját s építés czimen 15,000 frtot szavazott meg». A debreczeni egyház, épületek, telek, s földben adományoz 47 ezer frtot és évente 3800 frtot; az egyházkerület építkezésekre 15,000 frtot és egy tanár évi fizetésére 1200 forintot. Ha már veszszük az épületekben stb. adott (47,000 frt) összeget, továbbá az egyházkerület és a város által építkezésekre megszavazott 15 — 15,000, együtt 30,000 frtot és az egyház által évenként kiszolgáltatandó 5800 forintnak megfelelő és az 1200 frtnyi tanári fizetésnek alapul szolgáló tőkéket és Debreczen város 100,000 frtos alapítványát: a debreczeni felső leánynevelőintézet alaptőkéje haladja a 300,000 frtot. OIv összeg, melynek kimondása is bámulatba ejt és hódolatra késztet s az intézők fennkölt lelkületéről, erős prot. érzületéről s nagy alkotásokra hivatott számítási és tervező, szervező képességéről tesz bizonyságot. Ehhez kell még adni azon észrevételt, hogy az egyházkerület által a Szathmáron lévő reform, felső leánynevelő intézet segélyezése is kilátásba helyeztetett. A szathmári egyházmegye pedig, mely a szathmári gymnasium kiegészítésére annyit áldozik s felette édes atyai gonddal őrködik, ébren fog lenni akkor is, ébren is van, midőn a 28 év óta fennálló szathmári leánynövelde érdekeiről van szó. Hogy a szemle teljes és a kép világos legyen, fel kell még említenünk, hogy a ungi