Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-23 / 47. szám

hogy a nagy alkotásokra kedvező alkalmat, ezt az eszmei dagályt nem tanácsos elszalasztani, mert az erkölcsi világban is, mint a fizikai természetben, a dagályt apály váltja fel, csakhogy nálunk a kurta dagályt többnyire hosszú apály követi. E bölcs intelem első sorban az állam vezetőihez van intézve s óhajtandó, hogv ott meg is hallgattassák; de nekünk úgy tetszik, mintha ez okos szavak a nemzeti aspirációkkal együtt érző protestantismusnak is szólanának. A fellendült protestáns szellem dagályát vájjon mily alkotásokra fogják felhasználni az egyház hajójának kormányosai? Sión őrei vigyázzatok: imádkozzatok és munkálkodjatok, mig nappal vagyon! Sz. F. Az ébredező SÍOD. *— Felmutatva a protestáns nőnevelés-ügy egy évi történetében. — Kevesen, de talán lesznek még e becses lapok figyelmes olvasói közt olyanok, a kik emlékeznek reá, hogy a mult évben, az egyházkerületi gyűlések után, e lapok 46. számában, irtam egy szemle-szerű czikket a nőnevelés tárgyában, kiemelve a tiszáninneni egyházkerület buzgóságát, mely a nőnevelés ügyét oly melegen felkarolta s annyi áldozatot hozott Miskolczon levő ((felsőbb leánynevelő intézetének)) fejlesztése érdekében. A jelzett czikket, miután a többi egyházkerületekből semmi jelentékenyebb mozzanatot fel nem mutathattam, ekképen végeztem : «Az intézők előtt ott van a ((legszegényebb)), de «legbuzgóbb» tiszáninneni egyházkerület példája. A latin, példaszó azt tartja, hogy exempla trahunt. Ám lássa, a ki e tárgyról, a jövő évben a szemlét megirja.)) Isten kegyelméből azt a kilátásba helyezett ((jövő évet» megértük. Megértem magam is. ns alig vettem valaha nagyobb örömmel s lelkesedéssel tollat a kezembe, mint most, hogv ezt «a szemlét megírjam)). Igen, mert arról az eltelt egy évi időközről olyan jeleket, nem is jeleket, hanem tényeket mutathatok fel, melyek világosan igazolják, hogy a nőnevelés kérdésé- ! nek intéző köreink, irányadó embereink teljes 1 magaslatára emelkedtek, s azt bizonyítják, hogv I a magyar Sión ébredezik. De nekem most már nem is kell szóla- ! nom. Beszélnek a számok. Beszélnek ékesen, bészélnek áldozatokról, nagylelkű adományokról, beszélnek a protestantismus éltető szelleméről, erejéről s hivatásának érzetéről. Ezeket a számokat fogom beszéltetni s az oltár körül áldozók neveit fogom csoportosítani, egy csokorba kötni, hogy együtt lássa azokat a ma élő nemzedék s kalaplevéve állhasson meg előttök s tetteik előtt, és hogy együtt találja a jövő kornak azon fia is, ki a prot. egyházban a leánynövelés fellendülésenek keletkezését s úttörőit az egyháztörténelem, vagy az irodalom, vagy a közművelődés történetének lapjain egykoron méltatni fogja. Időrendben fogom elsorolni az idevonatkozó adatokat és mozzanatokat. Elsőben is a tiszántúli egyházkerület elvi jelentőségű határozatát emelem ki, mely folyó év junius 5-én, a nőnevelés ügyében kinevezett állandó bizottság javaslatára kimondotta (Sárospataki Eapok 1890. évi 24. sz. Lukács Ödön tudósítása), hogy a Debreezenben és Szatmáron levő leányiskolák fejlesztendők ; Nyíregyházán, hol már van némi alap, ilyen iskola létesítendő; ezenkívül Nagyváradon, Heves-nagy-kúnság és Békésbánát pedig közösen állítsanak a két egyházmegye területén, valamely alkalmas helyen egy-egy polgári leányiskolát; továbbá a nagybányai, a nagykárolyi, a m.-ugocsai, szatmári egyházmegyék a szathmári, a beregi, felső-szabolcsi egyházmegyék a nyíregyházai, az érmelléki, bihari, nagyszalontai egyházmegyék a Nagy- Váradon felállítandó leányiskolára hozzanak áldozatokat. A debreczeni leányiskola pedig első rendű nőnevelő intézetté emelendő. Ugyanekkor a Convent is fel hivatott, hogy a reform, nőnevelés ügyét tűzze ki zsinati tárgyul. Ez volt az idén a kezdet. A hangulat pedig e terveknek elfogadásakor lelkes, bátor, emelkedett és sokat ígérő. A tiszántúli kezdeményezést nagy arányú intézkedéssel követte a Dunántúl. A dunántúli egyházkerület közgyűlése ugyanis az e tárgyban kinevezett 1 oo-as küldöttség véleményével szemben kimondotta, főleg László József főiskolai egyházi gondnok lelkesítő szavainak hatása alatt, hogy a kerület lehetőleg már az 1891—92-dik iskolai évre felállítand és pedig önállóan, a pápai állami polgári leányiskolától függetlenül, egy felsőbb leánynevelő intézetet. A nemes czélra azonnal mintegy 15,100 frtra menő adományok tétettek.*) Kimondotta továbbá a lelkesedés hevében a gyűlés, hogy e czélra gyűjtő-íveket bocsát ki, s az egyházmegyékben bizottságokat alakít. *) Az adományozók nevei a következők : László József kocsi lelkész, s főiskolai egyházi gondnok 10,000 frt, Tisza Kálmán íőgondnok 2000 írt, Bartalos István 1000 frt, Szilágyi József 1000 frt, Papp Gábor püspök 500 frt, Körmendi Sándor 200 frt, Gergely Károly 200 frt, Czike Lajos 100 frt, Móricz János 100 frt, együtt 15,100 frt, G. P.