Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-16 / 46. szám

tanitó-káplánban egyházunk régi, hű szolgái, szerény közvitézei dőltek ki, az élet harczában. De tisztelet a közkatonáknak ! nálok nélkül a lernagyobb hadvezér sem nyerhet csatát. Nagy József szalkszentmártoni tanitó-káplánt is, kit fiatalon, s a pálya kezdetén ragadt el a halál - és Sebők József segéd-lelkészt, a ki még alig lépte át a pálya küszöbét, talán többre is hívta volna a gondviselés — ha több időt is adott volna nekik. Sic fata voluere! — Nyugodjunk meg végzetünkben. Felső- és középiskoláink tanári karai is egy-egy kiváló jelesüket gyászolják : Beliczay Jónást a kecskeméti jogakadémia — Dapsy Lászlót a pesti főgymnasium. Amabban a legszebb reményekre jogosító, munkaszerető és haladásra törekvő még fiatal erőt — emebben a tudomány és szak-irodalom terén közelismerést nyert tudóst és írót vesztettünk el. Az intézetek, melyeknek dicsekedése voltak, még soká fogják érezni hiányukat. Az elemi tanítók soraiból Csurgai István czeglédi, Stadt Henrik nagy-székeli, Simon István felső-nyéki, Nagy János kereki, Király József laczházi — végre Kontra Sándor nyugalmazott ócsai tanítókat kisérték az örök nyugalomra övéik, s a gyülekezetek és gyermekseregek. A tanitó, kis körében, áldásosán működve, uj nemzedéket nevelve a hazának és egyháznak — Krisztus munkása szintén s tőle várja megígértetett jutalmát, mely bizonyára nagyobb lesz az örökkévalóságban, mint a földön vala emberektől. De ha saját halottainkról megemlékezünk, emlékezzünk meg atyafiúi részvéttel s őszinte fájdalommal azokról — az egymást gyorsan követő súlyos veszteségekről is, melyek hazai protestáns egyházunk másik felét, a testvér ág. hitv. íelekezetet — a vészviharban száguldozó villámokéhoz, vagy a Niobe gyermekeit az anyai karok közül egymásután kilövöldöző Phoebusz-Apollo nyilaiéhoz hasonló gyorsasággal — félév alatt három püspökének Geduly Lajos dunáninneni, Czékus István tiszai és Szeberényi Gusztáv bányakerületi püspökök halálával érte. Három erős oszlop dőlt ki bennök ; mert erő van a szelídségben is, mely az egyiket, — erő a törhetlen szilárdságban is, mely a másikat, erő az tszélyben is, mely a harmadikat jellemezte. Kettejök széke már be van töltve, s mi testvéri szívvel üdvözöljük azokat is, kik őket pótolni hivatvák, azt is — a ki még eljövendő. S örüljünk, az elhunytak elsiratása után, magunk közt is az élőknek ! Örüljünk azoknak, kik a kidőltek helyére lépnek munkáikat folytatni; a fiatal atyafiaknak, kik a megüresült lelkészi, állomásokra a gyülekezetek bizalma által megválasztattak — s elsősorban, bár legutól nevezve, az alsó-baranya-bácsi egyházmegye új gondnokának, méltóságos Cselt Ervin szerémi főispán urnák, ki gondnoki minőségében ma először foglalja el köztünk helyét. Legven üdvözölve. S ezzel magamat a főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés szíves szeretetébe, bizalmába, elnézésébe ajánlom. Szász Károly. ISKOLAÜGY. A zárdai elnevelés ellenszere.*) A hasonszenvi elvnek egyháztársadalmi téren is van jelem őségé. Dr. K. Az elkeresztelési kérdések egészen az unalomig napi renden vannak, s kik nem veszik számításba a papizmus mesterfogásait, hajlandók elhinni, hogy a kulturharcz hazánkban is kitör. Ne féltsük a -.klérust ; van annnak magához való esze. Nagyon- jól tudják e czélzatosan lármás atyafiak, hogy a hadizenet Magyarországon egy modern államnak, végeredményében hova vezethet. Féltékenyen őrzött mesés vagyonukat és kiváltságaikat nem igen hajlandók ők koczkára vetni. Az az egyház, mely a keresztyénség csaknem kétezredéves történetéből mindig éber politikai érzékkel tudta kivonni azokat a kipróbált tapasztalatokat, melyek exkluzív czélja szempontjából számára előnyöket biztosítanak, a modern eszmék verőfényében is meg tudja találni a módozatokat arra nézve, hogy a vámon megnyerje azt, mit elvesztett a réven. Csak egyet hozok most fel, hogy megvilágítsam álláspontomat, s ez a nőnevelés kérdése. Az e kérdés körül alkalmazott politikájukhoz mérve, mily csekély jelentőségű az elkeresztelések ténye, mely mellett még mindég ott a remény, hogy a prot. házastárs jogos befolyása a nevelés ügye körül előbbi-később győzedelmes lehet. De nem így már az elnevelésnél, hol a későn ébredő prot. szüléknek rendesen minden befolyása megbéníttatik. Régi példabeszéd, hogy: «a jövendő az anyák ölében van.» Ezt mindég éber számítással vette figyelembe a papizmus, s azt a mit saját érdekében jónak talált, nagy áldozatokkal alkalmazza is. Im, hogy szaporítja az apácza-zárdákat! Jis nem látjuk-e ezeknek elhelyezésében azt a taktikát, mely oda czéíoz, hogy a protestantismus s általában a szabad eszmék ellen indított hadjáratban, ezek a nőneveléssel foglalkozó zárdák biztos támpontokat képezzenek? És nem látjuk-e azt is, mi más alakot mutat ma a zárdai nevelés, mint csak pár évtizeddel is ezelőtt ? Mély alázattal hódoltak meg közoktatásügyi törvényeink előtt; de úgy, hogy e törvényeket számító hódolatukban rejtett czéljuk eszközévé tették. Csak azt kívánták elérni a tüntető alkalmazkodásban, hogy — a tanítás örve alatt nevelhessenek is, nem a modem állam, sem a haza, hanem saját érdekeik javára és dicsőségére. S a mi reánk nézve legszomorúbb, ez a tüntető alkalmazkodás már sok prot. úri család szemeit is annyira elvakította, hogy leánygyermekeiket seregestül viszik a zárdákba. Nem veszik észre ez egyébként művelt és jóakaratú szülék, hogy úgy tesz a klérus is, mint a mese magasrangu embere, ki megborotválkozott, hangját elváltoztatta és inassá szegődött, csakhogy bejuthasson a tőle iszonyodó család szentélyébe, s a kisasszony szivét elhódítsa. Mikor a zárda kapuja, a bevonuló kisasszony után becsukódik, s a kedvesen fogadott s távozáskor még sokkal kedvesebb prot. szülék kívül maradnak : ki ellenőrzi a tanítás szellemét, s ki őrködik azon ártatlanságukban teljesen bizalmas leánykák felett, kiket a «kedves testvére.k» gyöngéd keze biztos számítással vihet oda, a hová csak akar ? Ha részt kell venniök, a növendékek élet*) Kitűnő dolgozótársunk ez áktualis tárgyú talpraesett cikkére különösen felhívjuk olvasóink figyelmét. Szerk.