Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-09 / 45. szám

A zsidó nép őstörténetéről. (Folytatás és vége.) A fennebbiekben igyekeztünk kimutatni, hogy az Ábrahámra és Jákobra vonatkozó elbeszélések Juda és Izrael országának külön érdekeit képviselik, s hihetőleg még azon időben irásba foglaltattak, midőn a két király­ság közötti ellenségeskedés teljes erejében fennállott. Ezen elbeszélések Írásba foglalása minden valószínűség szerint a Jeroboám családjának uralkodása alatt történ­hetett, mert Jeroboám családja származott Efraim tör­zséből, melyet a Jákobra vonatkozó elbeszélések any­nyira magasztalnak a többi törzsekkel szemben. Még csak azon kérdésre kell — habár csak hozzávetőleg is — megfelelnünk, hogy ezen ellenséges tendenciájú mon­dakörök mikor egyesíttettek egy összefüggő és ösz­hangzó családi történetté, a mint jelenleg a Genesisben olvasható ? E kérdésre a dolog természeténél fogva határo­zott feleletet nem adhatunk, mert határozott és minden tekintetben megbizható adataink nincsenek. Annyit azonban előre is mondhatunk, hogy az egymással el­lentétben álló mondaköröknek öszhangba hozatala nem egyszerre, s nem egy szerkesztő által történhetett, ha­nem csak lassanként a megváltozott viszonyoknak be­folyása alatt. Bátran állíthatjuk továbbá azt is, hogy a zsidó nép családi őstörténetének ilyen harmonikus fel­dolgozását Ahab izraelita király uralkodása előtt nem kezdhették meg. Aháb, mint fennebb említettük, Izrael országának királyai között kiváló helyet foglalt el, ki szakított a Jeroboám-féle tradíciókkal és a két király­ság között eddig létezett ellenséges viszonyt megvál­toztatta, véd- és dac-szövetséget kötvén Juda országával. Az ő uralkodása alatt tehát már érthető az a törekvés, hogy az ellentétben álló mondakörök harmóniába ho­zassanak, annyival inkább, mert azon időben élt a zsidó nemzet egyik legkiválóbb prófétája, Ilyés, kinek egyé­niségéhez és működéséhez teljesen illik e rörekvés. Ilyéstől azonban nem maradt reánk irott munka, mely­ből következtethetnénk arra, hogy a zsidó nép családi őstörténetének öszhangzó feldolgozását ő kezdte volna meg. A királyok könyve pedig, mely életét és működé­sét terjedelmesen ismerteti, sokkal később keletkezett, minthogy Uyésre vonatkozó tudósításait, melyek külön­ben is csudaszeiű dolgokkal teljesek, egészen megbíz­hatóknak tekinthetnők. Van ugyan a királyok i. könyve 18, 31. versében Ilyésnek egy nyilatkozata közölve, melyben említi, hogy Isten Jákobot Izraelnek nevezte, sőt a 36. versben Ábrahám és Jákób mellett már Izsá­kot is felemlíti, midőn a pogány papokkal való versen­gés közben így szól a próféta: «oh Ábrahámnak, Izsák­nak és Izraelnek Istene!» ... de ezen nyilatkozatoknak nem sok bizonyító erejök van, mert minden valószí­nűség szerint a királyok könyvének szerzőjétől szár­maztak, s Ilyés' eredeti nyilatkozatainak nem tekint­hetők. De különben sem valószínű azon felvétel, hogy az Ilyés korában már a három patriárkha személyéhez kapcsolt mondakörök harmonikus feldolgozása meg­történt volna. Ilyés és fenne'bbi nyilatkozatában már az orthografiát is gyanúsnak kell tartanunk. A fogság előtti időben élt irók ugyanis Izsák nevét mindenütt «Jiszkák»­nak irják és sohasem «Jiczkák»-nak, mint a hogy a fen­nebbi nyilatkozatban olvasható. Ámos próféta, ki az ismert próféták között legkorábban élt, és még a ber­sábai kultuszról tud valamit, mindenütt csak Jiszkák magaslatairól, Jiszkák házáról beszél, valamint Jeremiás próféta is, ki a júdeai királyság utolsó éveiben élt. Csak a fogság után jóval később keletkezett krónikák könyveiben (1. Krón. 16, 16.) említtetik Izsák «Jiczkák» néven. Ez a név tehát az Ilyés korában még ismereti en lehetett. De ettől eltekintve, hogy a három patriárkára vonatkozó elbeszélések egybeolvasztása az Ilyés korá­ban még nem történhetett meg, azt biztosan következ­tethetjük azon körülményből, hogy a korábbi, de ilyés után élt próféták a zsidó nép törzsatyáiúl csak Ábra­hámot és Jákobot említik, Izsákról pedig egyszóval sem emlékeznek meg. így Mikeás próféta a 7. 23. versben azt mondja: ((megmutattad Jákobnak tett fogadásodat és Ábrahámnak ígért irgalmasságodat, melyeket esküvel fogadtál vala a mi atyáinknak még a régi időben.» Hasonlókép nyilatkozik Ézsaiás próféta, midőn 63, 16. versben azt mondja: «mert te ami atyánk vagy; ha Ábrahám nem tud is rólunk, és Izrael nem ismert is minket, te uram a mi atyánkvagy.» Kezdetben tehát, midőn a zsidó nép történetének összhangzatos feldolgozása megkezdődött, bizonyára csak a hebroni és bétheli mondaköröket tartották szem előtt, Izsák pátriárkát pedig akkor még figyelmen kívül hagy­ták. E felvétel mellett szól azon körülmény, hogy a Genesisben sok helyen Ábrahám neveztetik a Jákob atyjának. így a Jákób bétheli álmáról szóló elbeszélés -ben (Gen. 28, 13.), továbbá a 31, 42. versben, hol azt mondja Jákób : «és ha én atyámnak Istene és Izsáknak félelme (Pachad) velem nem lett volna stb.» Ez utóbbi nyilatkozat, melyből sejteni lehet, hogy Izsák istene a tanulmányunk elején említett «Pachad» volt, Mikeás próféta fennebbi nyilatkozatával kapcsolatban azt iga­zolja, hogy kezdetben csak az Ábrahámra és Jákobra vonatkozó irott elbeszélések összhangba hozataláról lehe­tett szó, és csak később vették kombinációba Izsák sze­mélyét is, talán csak akkor, midőn még Izrael országa megsemmisült, s Juda. országa felett is mind jobban tornyosodtak a fellegek. Olyan időben, midőn a fenye­gető veszély tudatában a faji és nemzeti összetartozás érzete uralta a kedélyeket, teljesen érthető, hogy fá­tyolt borítottuk az elmúlt idők viszályaira, s a három pátriárkára vonatkozó elbeszélések öszhangzatos feldol­gozása által is igyekeztek erősíteni a népben az együvé­tartozás erzetét. Ez irányzatnak nyilvánvaló nyomaival találkozunk különösen Hoseas próféta beszédeiben. O Izrael országából való volt, legalább Izrael és Efraim iránti határtalan szeretetéből, mely fenyegetéseiben és egy szebb jövőre vonatkozó reményeinek rajzolásában egyaránt oly megragadóan nyilatkozik, erre biztosan lehet következtetni. Egyes nyilatkozataiból világosan lehet látni, hogy ő a bétheli mondakörnek Jákobra vo­natkozó szépítő és magasztaló elbeszéléseit ismerte. így pl. a 12, 3. 4. versekben ezt mondja: «az anyja méhé­ben megragadá az ő bátyjának sarkát és férfiúi erejével küzdött az Istennel. És küzdött az angyallal és meg­győzé annyira, hogy az sírt és könyörgött előtte. Bé­thelben találá meg őtet és ott fog szólani velünk.» Bár ezen verseknek értelme homályos, de annyi kétségen kívül van, hogy a próféta előtt az efraimita monda le­begett, anélkül azonban, hogy annak Juda elleni ten­denciájára reflektálna. Épen ellenkezőleg, ő Izrael orszá­gának bukását csak Judával való egyesülés által véli elkerülhetőnek, ezért hangsúlyozza a 3, 4. 5. versek­ben, hogy: «Izrael fiai megtérnek, felkeresik az ő uro­kat istenüket és Dávidot, az ő királyukat. Félelemmel járulnak az Úrhoz és az ő jó voltához az utolsó idő­ben.)) Hóseás tehát már azon törekvés szolgálatában áll,

Next

/
Oldalképek
Tartalom