Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-09 / 45. szám

A zsidó nép őstörténetéről. (Folytatás és vége.) A fennebbiekben igyekeztünk kimutatni, hogy az Ábrahámra és Jákobra vonatkozó elbeszélések Juda és Izrael országának külön érdekeit képviselik, s hihetőleg még azon időben irásba foglaltattak, midőn a két királyság közötti ellenségeskedés teljes erejében fennállott. Ezen elbeszélések Írásba foglalása minden valószínűség szerint a Jeroboám családjának uralkodása alatt történhetett, mert Jeroboám családja származott Efraim törzséből, melyet a Jákobra vonatkozó elbeszélések anynyira magasztalnak a többi törzsekkel szemben. Még csak azon kérdésre kell — habár csak hozzávetőleg is — megfelelnünk, hogy ezen ellenséges tendenciájú mondakörök mikor egyesíttettek egy összefüggő és öszhangzó családi történetté, a mint jelenleg a Genesisben olvasható ? E kérdésre a dolog természeténél fogva határozott feleletet nem adhatunk, mert határozott és minden tekintetben megbizható adataink nincsenek. Annyit azonban előre is mondhatunk, hogy az egymással ellentétben álló mondaköröknek öszhangba hozatala nem egyszerre, s nem egy szerkesztő által történhetett, hanem csak lassanként a megváltozott viszonyoknak befolyása alatt. Bátran állíthatjuk továbbá azt is, hogy a zsidó nép családi őstörténetének ilyen harmonikus feldolgozását Ahab izraelita király uralkodása előtt nem kezdhették meg. Aháb, mint fennebb említettük, Izrael országának királyai között kiváló helyet foglalt el, ki szakított a Jeroboám-féle tradíciókkal és a két királyság között eddig létezett ellenséges viszonyt megváltoztatta, véd- és dac-szövetséget kötvén Juda országával. Az ő uralkodása alatt tehát már érthető az a törekvés, hogy az ellentétben álló mondakörök harmóniába hozassanak, annyival inkább, mert azon időben élt a zsidó nemzet egyik legkiválóbb prófétája, Ilyés, kinek egyéniségéhez és működéséhez teljesen illik e rörekvés. Ilyéstől azonban nem maradt reánk irott munka, melyből következtethetnénk arra, hogy a zsidó nép családi őstörténetének öszhangzó feldolgozását ő kezdte volna meg. A királyok könyve pedig, mely életét és működését terjedelmesen ismerteti, sokkal később keletkezett, minthogy Uyésre vonatkozó tudósításait, melyek különben is csudaszeiű dolgokkal teljesek, egészen megbízhatóknak tekinthetnők. Van ugyan a királyok i. könyve 18, 31. versében Ilyésnek egy nyilatkozata közölve, melyben említi, hogy Isten Jákobot Izraelnek nevezte, sőt a 36. versben Ábrahám és Jákób mellett már Izsákot is felemlíti, midőn a pogány papokkal való versengés közben így szól a próféta: «oh Ábrahámnak, Izsáknak és Izraelnek Istene!» ... de ezen nyilatkozatoknak nem sok bizonyító erejök van, mert minden valószínűség szerint a királyok könyvének szerzőjétől származtak, s Ilyés' eredeti nyilatkozatainak nem tekinthetők. De különben sem valószínű azon felvétel, hogy az Ilyés korában már a három patriárkha személyéhez kapcsolt mondakörök harmonikus feldolgozása megtörtént volna. Ilyés és fenne'bbi nyilatkozatában már az orthografiát is gyanúsnak kell tartanunk. A fogság előtti időben élt irók ugyanis Izsák nevét mindenütt «Jiszkák»nak irják és sohasem «Jiczkák»-nak, mint a hogy a fennebbi nyilatkozatban olvasható. Ámos próféta, ki az ismert próféták között legkorábban élt, és még a bersábai kultuszról tud valamit, mindenütt csak Jiszkák magaslatairól, Jiszkák házáról beszél, valamint Jeremiás próféta is, ki a júdeai királyság utolsó éveiben élt. Csak a fogság után jóval később keletkezett krónikák könyveiben (1. Krón. 16, 16.) említtetik Izsák «Jiczkák» néven. Ez a név tehát az Ilyés korában még ismereti en lehetett. De ettől eltekintve, hogy a három patriárkára vonatkozó elbeszélések egybeolvasztása az Ilyés korában még nem történhetett meg, azt biztosan következtethetjük azon körülményből, hogy a korábbi, de ilyés után élt próféták a zsidó nép törzsatyáiúl csak Ábrahámot és Jákobot említik, Izsákról pedig egyszóval sem emlékeznek meg. így Mikeás próféta a 7. 23. versben azt mondja: ((megmutattad Jákobnak tett fogadásodat és Ábrahámnak ígért irgalmasságodat, melyeket esküvel fogadtál vala a mi atyáinknak még a régi időben.» Hasonlókép nyilatkozik Ézsaiás próféta, midőn 63, 16. versben azt mondja: «mert te ami atyánk vagy; ha Ábrahám nem tud is rólunk, és Izrael nem ismert is minket, te uram a mi atyánkvagy.» Kezdetben tehát, midőn a zsidó nép történetének összhangzatos feldolgozása megkezdődött, bizonyára csak a hebroni és bétheli mondaköröket tartották szem előtt, Izsák pátriárkát pedig akkor még figyelmen kívül hagyták. E felvétel mellett szól azon körülmény, hogy a Genesisben sok helyen Ábrahám neveztetik a Jákob atyjának. így a Jákób bétheli álmáról szóló elbeszélés -ben (Gen. 28, 13.), továbbá a 31, 42. versben, hol azt mondja Jákób : «és ha én atyámnak Istene és Izsáknak félelme (Pachad) velem nem lett volna stb.» Ez utóbbi nyilatkozat, melyből sejteni lehet, hogy Izsák istene a tanulmányunk elején említett «Pachad» volt, Mikeás próféta fennebbi nyilatkozatával kapcsolatban azt igazolja, hogy kezdetben csak az Ábrahámra és Jákobra vonatkozó irott elbeszélések összhangba hozataláról lehetett szó, és csak később vették kombinációba Izsák személyét is, talán csak akkor, midőn még Izrael országa megsemmisült, s Juda. országa felett is mind jobban tornyosodtak a fellegek. Olyan időben, midőn a fenyegető veszély tudatában a faji és nemzeti összetartozás érzete uralta a kedélyeket, teljesen érthető, hogy fátyolt borítottuk az elmúlt idők viszályaira, s a három pátriárkára vonatkozó elbeszélések öszhangzatos feldolgozása által is igyekeztek erősíteni a népben az együvétartozás erzetét. Ez irányzatnak nyilvánvaló nyomaival találkozunk különösen Hoseas próféta beszédeiben. O Izrael országából való volt, legalább Izrael és Efraim iránti határtalan szeretetéből, mely fenyegetéseiben és egy szebb jövőre vonatkozó reményeinek rajzolásában egyaránt oly megragadóan nyilatkozik, erre biztosan lehet következtetni. Egyes nyilatkozataiból világosan lehet látni, hogy ő a bétheli mondakörnek Jákobra vonatkozó szépítő és magasztaló elbeszéléseit ismerte. így pl. a 12, 3. 4. versekben ezt mondja: «az anyja méhében megragadá az ő bátyjának sarkát és férfiúi erejével küzdött az Istennel. És küzdött az angyallal és meggyőzé annyira, hogy az sírt és könyörgött előtte. Béthelben találá meg őtet és ott fog szólani velünk.» Bár ezen verseknek értelme homályos, de annyi kétségen kívül van, hogy a próféta előtt az efraimita monda lebegett, anélkül azonban, hogy annak Juda elleni tendenciájára reflektálna. Épen ellenkezőleg, ő Izrael országának bukását csak Judával való egyesülés által véli elkerülhetőnek, ezért hangsúlyozza a 3, 4. 5. versekben, hogy: «Izrael fiai megtérnek, felkeresik az ő urokat istenüket és Dávidot, az ő királyukat. Félelemmel járulnak az Úrhoz és az ő jó voltához az utolsó időben.)) Hóseás tehát már azon törekvés szolgálatában áll,