Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-02 / 5. szám

szellemi foglalkozás, mely annyi physikumot igényelne, mint a tanítói. Ettől vár — nem ! — ettől követel legtöbbet az egyház, iskola és társadalom. És a fizetés? Annyi, a mennyi egy csupán irni és olvasni tudó börtön felügyelő, hivatalszolga, ül kaparó, vagy urasági inasnak van !» (Oh ezeknek több van !) Ezen megokulás után kívánják (337—338. lap.) : a) A tanítói fizetés minimuma 400' frt legyen az elemi és 500 frt a felső népiskolában, bj A tanítók törzsfizetésük io°/0

-át tevő korpótlékban részesüljenek, c) Az önhibáján kívül helyettesítésre szorult tanító fizetése csonkítatlanul kiadassék. d) A kántori szolgálatok díja -elkülönítve és méltányos legyen, ej A tanítói fizetések pontosan kiszolgáltassanak, fj A tandíjak — a tanítók és egyháztagok közötti kívánatos jó viszony ezen megzavarói — másnemű fizetéssel helyettesíttessenek. gj Ott, a hol a tanítói fizetések különbözők, a magasabb fizetést mindig a helyben és régebben működő tanító élvezze. h) Ott, a hol az egyház nem adhatja meg a minimumot, a tanitói hivatal kapcsoltassék össze a lelkészi hivatallal. i) A tanító-választás ügye méltányosan szabályoztassék. E pontnál megjegyzik : hogy egyházaink legnagyobb részében az egyházi év nem egyezik sem a polgári-, sem a tanévvel. Legtöbb helyen ápril 24-kén* kezdődik és végződik s e közötti időre számítják a fizetést is. E mellett, ha a tanítót más, és főleg javadalmasabb egyházba választják : azon okon, mert az egyházi évet nem töltötte ki, vagy megtagadják elbocsátását, vagy sok kellemetlenség után eresztik el stb. Azért, tekintettel ezekre, tekintettel arra, hogy a megüresedett tanítói állomások betöltésére, a nyilvános pályázat meghirdetésére és a választás megtartására egy havi idő elégséges (hát ha pályázó nem akad ? 1), kérik (Prot. Népt. 351. lap.), hogy: 1. «A tanítói fizetések mindig és mindenütt a tanév elejétől számíttassanak. (Egy nagy egyházban épen most vitték át a polgári évre !) 2. A tanító, lemon- j dása esetén vagy elfogadott helyettesről gondoskodni, vagy a lemondásától számított egy hónapig (kevés lesz !) állásában megmaradni köteles.» (Közokt. szerv. 60-ik s 56-ik §§-ainak pótlékai lennének.) Továbbá javasolják : „kJ A kántor-tanítói állomások betöltésénél a próba-éneklések, tanítói választásoknál a próbatanítások s egy évi próbaidő felvétel egyszer mindenkorra besziintettessenek. (Közokt. szerv. 55. §.) )J A tanítói özvegyek és árvák a férj, illetőleg az atya elhalálozásától számított fél évig az egész tanítói fizetést, vagy ha a halálozás a tanév elején történt, az egész lakást és a fizetés fele részét csonkítatlanul élvezzék.)) (Közokt. szerv. 57. Ili. 2. §§-aihoz.) Méltányos! Legvégül melegen óhajtják: 1. Az academica promotiok beszüntetését. (Váljon léteznek még?!) 2. A canonica horák végleges eltörlését. 3. Hogy a confirmandusokat csakugyan a lelkészek készítsék elő; mert azért törvény a törvény, hogy megtartassák !» (Prot. Népt. 353. lap.) «Anyagi helyzetünk javítását kérjük !» Ez a legfontosabb és legméltányosabb kérelem az egész memorandumban. Elcsigázott és éhes katonák nrfg nem nyertek csatát; a kiéheztetett testet ott hagyja nem csak a lelkesülés, hanem a lélek is. Anyagi helyzetünk javítása ! Tűnődöm e pont felett s önkénytelenül azon kis egyházra gondolok, melyben magam is szolgáltam, azokra a «szegényszerekre», a melyeket majd mindenik egyházkerületünkben feltalálunk. Hány szegény ((belső ember» nyomorog ezekben, a nélkül, hogy a mindenféle (állami, községi stb.) terhek alatt nyögő egy pár száz lakos, csak az eddigi járadékot is pontosan ki tudná részökre szolgáltatni ! Most kaptam Ugocsából egy ref. lelkész levelét, ki nagy családdal: papíron 280 frtra menő fizetés mellett nyomorog és most (1889. karácsony körül) már nincs kenyérnek valója ! De nyomorog (?) a rám. kathol. lelkészkedő papság is, míg az esztergomi érsek impozáns díszkocsiban megy templomba (a bazilikába) udvari papjai kíséretében. A bazilika oldal bejáratánál főpapi díszben fogadják a főkáptalan tagjai és «trónjára ül» az Isten házában stb. (Egyetértés 1890. jan. 3 —ki sz.) A lelkészkedő papság nyomorog ; a főklérus pedig százezreket küld Rómába a «fogoly uralkodó pápának.)) Az a főklérus, melynek nagyobbrészt osztrák-magyar nevet viselő tagjai sok tanácskozás után is azon tűnődnek : váljon nem a magyar állammal javíttassák-e meg lelkészkedő papságuk csekély javadalmát most, midőn az átalános katona-kötelezettség mellett sem bandériumokat tartaniok, sem várakat építeniök nem kell; mert az állam roskadoz a fegyverkezés terhe alatt! Hát az a magyar állam mikor jő olyan segítségére a tiszta magyar egyháznak, mely Bakócz Tamásokat, Kolonicsokat soha sem nevelt, és a mely nélkül most nem volna sem magyar állam, sem magyar nemzet ? ! Két millió tiszta magyar követeli, hogy anyagi helyzetünkön az állam segélyével, és pedig autonomiánk sérelme nélkül, segítve legyen. Rácnak, oláhnak jutott magyar terület, birtok stb. csak a magyar egyház legyen kizárva a hon emlőjétől, ép az a magyar nép, a mely megtartotta Magyarországot?! Szomorú volna, ha így .lenne praedestinálva. Nem is lehet. (Vége köv.) Ben Mikrosz. TÁRCA. Az 1888-ik év nyarán körülbelől két hónapig tartó tanulmányutat tettem Németországban. A testi és lelki nyomorultak felsegélését célzó intézeteken s a tudományos vizsgálódás tűzhelyein kívül felkerestem az evangeliomi protestáns egyház kitűnőségeit is, a menynyire ezt idő és körülmények megengedték. Mikor Stuttgartba értem, mihelyt lehetett, az öreg Gerok látogatására indultam. El akartam neki mondani, hogy evangeiiomi szellemtől áthatott beszédei Magyarországban is megtalálták a szívekhez vezető utat, s annak bizonyságául, hogy költeményeit is ismerjük, másfelől, hogy neki örömöt szerezzek, „Temetői hangok" című gyönyörű elégiájának fordításával vágytam meglepni. Nem kevés sajnálatomra arról kellett értesülnöm, hogy távol van a várostól. Nem láthattam hát, de arról nem modtam le, hogy nagyrabecsülésemet ki ne fejezzem neki. Az említett elégiát egy levél kiséretében megküldtem a derék aggastyánnak, s mily nagy volt csudálkozásom,