Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-02 / 44. szám

valóságban ; a mértékvonal felett igy van viszony számban kifejezve : i : 75.000-hez. Mind a kézi- mind a fali-térképek a katonai térképekről a legpontosabban vannak felvetve (projectálva) : annálfogva egészen megbízható adatokból híven vannak rajzolva. Hogy a helyek nevei, az utvonalak jelen állapota, a közigazgatási járások mostani határai minden hiba nélkül jussanak a nagy közönség kezébe, én a királyi tanfelügyelők segítségével, a törvényhatóság illetékes tisztviselői utján, a dolog helyes voltáról minden egyes megyére nézve meggyőződést szereztem és csak az illetők jóváhagyása után bocsátottam az egyes lapokat sajtó alá. Ezeknél fogva mind a kézi, mind a fali térképeket a törvényhatóságok hivatalai, bármely testület, magánosok, továbbá mindennemű tanintézet, felső-, közép-és népiskolák, egyaránt biztosan használhatják. A haza földének földrajzi ismerete, az abban való öntudatos tájékozódni tudás a legbiztosabb fentartója, ápolója lévén a haza szeretetének, minden arra rendelt s erre hatni tudó hazafinak azon kellene lenni, hogy a megyék térképei lehetőleg százezrek, milliók kezéhez eljussanak s még a köznép által is megszereztessenek. De tudnivaló az, hogy ez a mint kivánhatnók, egészben majdnem kivihetetlen ; legalább arra kell törekednünk, hogy e térképek az iskolákba és ott lehetőleg minden tanuló kezébe eljussanak. Meggyőződésem, hogy a haza ismeretét a tanintézetek utján lehet legbiztosabban terjeszteni, s az ifjúság emlékében megörökíteni: ugyanazért e térképek tervezésében és készítésében különös tekintettel voltam arra, hogy ezeket a tanításban a tanitók és tanárok, a tanulásban az iskolai növendékek sikerrel használhassák és a haza földét ez eszköz segélyével alaposan megismerhessék és igy szerzett ebbeli ismereteiket maradandókká tegyék. Ez okból kötöttem ki a boldogult vállalkozóval a megyék kézi és fali térképeinek egyszerre való készíttetését. Ily eszközök birtokában a tanitók és tanárok a falitérképről egész osztályokkal felfogathatjak a megyék földje emelkedési viszonait, a vizek folyásainak irányát, a helységek fekvését stb.; egyszersmind a fali térképnek mindenben hasomását készíttetem a kézitérképben, melyről meg a tanulók ugy az iskolákban, mint a szülei háznál felkereshetik és könnyen fel is találhatják az iskolában látotakat s megjegyzik ezáltal eszökben a hallottakat, a mi annyit tesz: hogy e tantárgyat kézikönyv segítsége nélkül, e jó taneszközzel alaposan megtanulhatják. (Vége köv.) Gönczy Pál. Középiskoláink történetéhez. —• Az 1889/90. évi «Értesílő»-k alapján. — A tanító erők energiája, működésük hazafias szelleme, az iskolák végzett anyaga, methodusa, s mindezek folytán a tanuló ifjúság haladása hévmérői az iskolák életképességének. E tekintetben a protestáns iskolák sem allanak az államiak mögött. Megjegyzem, hogy az erdélyi szász evangélikusok egynémely iskoláit nem számithatom a többi protestáns iskolák közé; ezek mindaddig, míg a Schulverein gyalázatos igáját le nem rázzák magukról, míg tankönyveikből ki nem űzik a pangermán lidércet... nem számíthatók a mi kategzochén magyar iskoláink közé. A tanítás anyagának beosztása, feldolgozása, kompakt befejezése megegyez az állami iskolák teljes tanítástervével és tanításmenetével. Csak lényegtelen részletekben mutatkozik némi csekély eltérés, a mindenható Utasítások ellenére ugyan,.... de valójában a tanítás sikerének előnyére. Ilyen jótékony eltérés pl. az, hogy a magyar irodalomtörténetét és a filozófia propedeutikáját két osztályra bontja legtöbb — a legkisebb didaktikai haszonra is figyelmes — középiskolánk. Három középiskola pedig «a helyi viszonyokkal s az iskola tradícióival)) okolván meg a dolgot, a német nyelvet már az első osztályban kezdi meg. Dicséretére válik középiskoláinknak, hogy a nyelvtanulást teljesen a magyar nyelv sikeres tudására, «szóban és írásban való fokozatosan tökéletesedő kezelésére)) fektetik, hozzá szabván az idegen nyelvek oktatását. Hogy a protestáns iskolák e tradicionális erénye mennyi jónak kútforrása, azt irodalmunk legnagyobbjainak szellemi remekei bizonyítják. A nyelvtanítás külső technikájában azonban hiányzik az egységes terminológia. Mennyire égető szükség ez, nem kell bizonyítgatni. A gyermek-ész nevekkel szerzi ismereteit, s nem alkot logikai fogalmakat. A logikai egybehasonlitást, főkép abstrakciót önmaga nem képes végrehajtani. S ha önkénytelenül is segítségére vagyunk a nevek jelentésének sokszor fárasztó magyarázatával, szükségképen s első sorban a nevek tartalmával kell megismertetnünk. Sok tévedéstől megóvjuk így, sok felesleges fáradságtól megkíméljük; idejét pedig mindenesetre szükséges tanulmányaira fordíthatja. Terminológiánk pedig anynyira nem egységes, hogv nemcsak középiskoláink szerint különbözik, de ugyanegy intézet osztályaiban is eltérés mutat. Okát is megtaláljuk: a fokozatosan haladó nyelvtanításra használt iskolakönyvek kölönféleségében. Csak egy példát említek. Egyik evang. középiskola első osztályában Király Pál, II-ikban Szinnyey, a III-ikban pedig Simonyi magyar nyelvtana volt használatban. Az egyöntetű eljárás segíthet ugyan ez anomálián, de először szükségtelen jegyzésekkel terheli a tanulót, másodszor a kevésbbé figyelmesek — tehát szórói-szóra tanulók — fáradságos munkájának sikerét veszélyezteti. Annak a sokszor hangoztatott, de az Értesítők adataiból egyik-másik középiskolánkban nem látszó ((együttműködésnek)) első sorban az iskolakönyvek megválasztásában kell nyilvánulnia ! Az egyöntetű eljárás hiányát különösen a felső osztályok írásbeli dolgozatai panaszolják. Van középiskolánk, mely túllő a célon sűrű írásbeli dolgozataival. A havi dolgozatok terminusa 4 hét. Tehát még az állami iskolák főigazgatóinak skrupulózus számítása szerint is legfelebb 10 esik egy iskola-évre. A hol tehát 16-ra felszaporodik, ott vagy nem felel meg a felsőbb osztályok józan követelményeinek; vagy ha igen, ugy jogtalan megterhelése az amúgy is elfoglalt tanulónak, s elvétele a más tárgyra is szükséges időnek. Megvallom, a dolgozatok tárgya szempontjából több alapos kifogás érheti egyik-másik középiskolánkat. Az iskolai dolgozatok ügye napisajtóban és szakközlönyökben annyiszor meg volt beszélve, hogy felesleges dolgot művel, a ki tartalmi s alaki sajátságaikról, nívójukról s méginkább arról értekezik, hogy első sorban a tanuló egyéni gondolat- és ismeretvilágával kell arányosnak lenniök. Kommentár nélkül is bizonyos, hogy hibásak a következők, s a hozzájuk még idézhető hasonlók': «A föld vonzóerejét a felületén levő testekre az emberek minő esetekben és miként használják fel?» (VIII. oszt. Csurgó.). «Egy tolvaj védelme.)) (VI. oszt. Miskolcz.) ((Gondolatok a böjtről.)) (VIII. oszt. Kolozsvári ev. ref.) «Mit értünk egyházi autonómia alatt ?» (u. o.) «Név,