Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-26 / 43. szám

4-szer micsoda források volnának nyitandók a nemes czél létesítésére ? E nagy fontosságú ügyben a szatmár-németi-i két testvér egyház tanügyi bizottsága egy terjedelmes memorandumot nyújtott be, melyben a saját kebelében évtizedek óta fennálló felsőbb leánynevelő intézet ápolása és fejlesztése mellett nyomós okokkal érvelt. Elénk vita után egyházmegyénk a következő határozatot hozta meg. Az első kérdésre : Egyházmegyénknek polg. leányiskolái czélra alapja eddig nincs s e czélra a gyülekezetek megterheltetésével járó áldozatot nem hozhat, mivel többnyire kicsiny és szegény egyházaink terhét az egyházmegyei közigazgatási költségek fedezhetése czéljából alig néhány évvel tzelőtt is fokozni, súlyosbítani kellett. A második kérdésre : Egyházmegyénkben Szathmár-Németiben egy felsőbb leánynevelő intézet tisztán egyházi tényezők hozzájárulásával már 28 éve áll fenn. Ezen intézet, eltekintve egyes magán intézetektől, melyek a budapesti és debreczeni ev. ref. egyházak részéről némi támogatásban részesültek, első ily nemű intézete hazai hitfelekezetünknek. Sürgőssé tette egy ily intézet felállítását az önvédelem természetes törekvése, azon roppant befolyás, sőt hatalom ellenében, melyet a hazai róm. kath. egyház jónak látott a paulai szent Vinczéről nevezett apácza-zárda által tervszerűen egyházmegyénkbe telepíteni. Ezen anya-zárdának az országban 40 fiók zárdája van 1 tanitó személyzete a 300-at meghaladja. A protestantizmust a nőnevelés terén e vidéken elnyeléssel fenyegető zárdának befolyása egyházmegyénk két derék egyházát — a szatmárit és németit — arra ösztönzé, hogy protestáns leányaink, a jövendőbeli család anyák, magasabb fokú műveltségének szent ügyét a maga nagy jelentőségében már akkor felfogják, midőn felekezetünk a hazában a magasabb nőnevelésre még nem is gondolt. Példátlan azon erőfeszítés, melyet ezen két egyház felsőbb leányiskolája létesítésében és azóta fenntartásában egyházmegyénknek erkölcsi támogatása mellett a róm. kath. püspökség, sőt mondhatni az egész hazai róm. kath. egyház törekvéseivel szemben az ország északkeleti részében a protestáns nőnevelés terén kifejt. Gsatoljuk */.alatt az ((elsőrendű felsőbb leánynevelő intézet»-nek nevezett állami intézetek tantervét oly czél -ból, hogy egyházmegyénk kijelenthesse, miszerint ezen tanterv a szatmár-németi-i prot. felső leánynevelő intézetben már teljesen keresztül van víve s ennek alapján az intézet tanügyi bizottsága lel is terjesztette a kérvényt a közoktatási minisztériumhoz, hogy mint ilyen elismertessék. Mellékeljük továbbá 2. és 3 •/• alatt a kormányzati szervezetről és az intézet anyagi erejéről tájékoztató kimutatást. A harmadik kérdésre : Az egyházmegyénkben létező s internátussal is ellátott szatmár-jiémeti-i felsőbb leánynevelő intézet ugyanazon tanulmányi színvonalon tartatván fenn, mint a melyre a debreczeni intézet emeltetni fog: a debreczeni kerületi központi leányiskolában alapítványi helyek létesítését egyházmegyénk részéről a jövőben lehetetlennek tartjuk. Mert ha egyházmegyénk idővel oly helyzetbe juthatna, hogy többnyire kicsiny és szegény egyházaink az egyházmegyei közigazgatási költségek terhein kívül még ily felsőbb leányiskolák czéljaira is támogatást nyújtani képesek lennének : az esetben is a közvetlen érdekeltségnél fogva a szatmár-németi-i felsőbb leánynevelő intézet javára kellene azt fordítanunk, mint a melyet és említett városi két ev. ref. egyház bámulatos áldozatkészsége és erőfeszítése mellett egyházmegyénk most is csak erkölcsileg tud támogatni. A negyedik kérdésre : Egyházmegyénk véleménye szerint a prot. felsőbb leányiskolák anyagi támogatásával a gyülekezetek mint ilyenek nem terhelhetők. Égyházmegyénk a nagy-bányai egyházmegyével együtt a szatmár-németi-i ev. ref. gymnazium kiegészítése czéljaira a közelmúltban már lélekszám arányában tizéves tartamú oly terhet vállalt el s visel pontossággal és hűséggel, mely valóban lehetetlenné teszi, hogy gyülekezeteink ujabb megterheltetést vállaljanak. Véleményünk szerint tehát azok vannak hivatva a protestáns felső leánynevelés czéljával kapcsolatos terheket első sorban és legnagyobb részben viselni, kik annak hasznát veszik, vagy hasznára számíthatnak; tehát a művelt vagy általában a jobb módú protestáns egyháztagok. Az egyházmegyei hivatalos látogatások alkalmával kívánatos volna, hogy az esperesek és azok megbízottai az ilyenek körében részint alapítványokat, részint évi járulékszerű adományokat gyüjtenének azon felsőbb leánynevelő intézet részére, melyhez egyházhatóságilag utalva vannak. A hivatkozott egyházkerületi közgyűlési határozatban foglalt ezen négy kérdésre midőn nyilatkozatunkat őszintén és bizalommal megteszszük: alkalmat veszünk, hogy a felsőbb leánynevelés ügyének egyházmegyénkben fennforgó viszonyaiból kifolyólag a következő előterjesztéssel és kérelemmel járunk a főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés elé: Ámult évben a közalapbóli való segélyezés tárgyában a főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés által a Konventhez eredménytelenül benyújtott felterjesztésünk aggodalmat keltő adataiból méltóztatott meggyőződni ! afelől, hogy a szathmár-németi-i prot. felső leánynevelő intézet az ország északkeleti részében a nőnevelés terén mily egyházfentartó hivatással bír. A fenntebb most előterjesztett adatok pedig világosan igazolják, hogy az egyházkerület leginkább megtámadott pontján Szatmár-Németiben a két egyház nemes áldozatkészségéből egy oly magas tanulmányi színvonalú felső leánynevelő intézetünk áll fenn, milyet Debreczenben a főtiszt, egyházkerület már most szándékozik felállítani. Ily magas színvonalú intézet létezésének Szathmár-Németiben jogosultságát, illetőleg szükségességét 28 évi fennállása igazolja, de szemben az apácza-zárda hasonló törekvéseivel, ezen színvonaltól való eltérés egy jelentőségű lenne a küzdőtér feladásával. A főtiszt, egyházkerületnek a saját intézetei sorsa és fejlődése felett szerető gondossággal őrködő figyelmét három évtizeden át kikerülhette a szathmár-németi-i felső leánynevelő intézetnek a róm. katholikus püspökség é> anyazárda törekvései ellenében felvett bámulatos küzdelme: de ma már, midőn a viszonyok oda fejlődtek, hogy az egyházkerület a magyar kálvinismus legnagyobb központján és a felső nőnevelés ügyét gondoskodásának s támogatásának egyik legméltóbb tárgyául tekinti, nem feledkezhetik meg a szatmár-németi-i felső leánynevelő intézet támogatásáról. A debreczeni központi felső leányiskola ellensúlyozó hatását az ellenérdekű törekvesekkel szemben bármily fejlődés mellett sem lehet annyira becsülni, hogy a szatmár-németi-i intézetnek hivatását a debreczeni intézet által pótoknak lehetne tekinteni. Sőt kétségtelen, hogy a mii}- hivatást lesz betöltendő a nőnevelés terén