Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-19 / 42. szám

adatik, az egyházmegyei közgyűléshez is be fogom terjeszteni)) ; de némely felszólások miatt a kedélyek már-már csaknem fölzavarodtak, s az ügy aligha nagyobb hullámverésbe át nem csap, a midőn az uj tanácsbíró beszélni kezdett: «Csak az előbb mondám, hogy én a szeretet, békeség és egyetértés eszközlésére és megszilárdítására fogok működni. Híven ezen kijelentésemhez, indítványozom : ne kutassuk mi azon okokat, melyek Uray urat a lemondásba belevitték ; ne vitassuk, megtörtént-e formaszerűleg ezen lemondás, vagy nem ? de mert a hír el van terjedve, s mert mindnyájan szeretjük, tiszteljük Uray urat s továbbra is ott akarjuk látni az egyházmegyei gondnokság elnöki székében ; nevezzünk ki egy küldöttséget, mely Uray úrnak ragaszkodásunkat, iránta való bizalmunkat tolmácsolván, szólítsa fel, hogy jőjön közénk és foglalja el társelnöki helyét.)) Mely. indítvány köztetszésre talált; a küldöttség a városban időző Uray Imre urat felkereste, ki is értesülvén az egyházmegye osztatlan ragaszkodásáról és bizalmáról a gyűlésen megjelent, mondván, hogy az ok, mely lemondási szándékát előidézte, megszűnt, tehát székébe ismét beleül, holtig tartó hálás érzelemmel gondolván vissza az egyházmegye iránta tanusított jóakaratára és bizalmára, melyet meghálálni másképen nem tud, mintha igaz lélekkel támogatja és fejleszti úgy házi, mint általános ügyeinket. Ugyanezen gyűlésen vétetett tudomásul a közfelkiáltással végbement guti lelkipásztori választás, minek folytán minthogy minden ide vonatkozó törvényes kellék be volt tartva, Dóka Imre guti rendes lelkipásztorul ismertetett el. Minthogy az elhalt guti lelkész sem özvegyet, sem árvát nem hagyott maga után, a kegyelem év fele jövedelme a lelkészi gyámpénztárt illeti; ennek megváltása fejében a megválasztott lelkipásztor 200 frot fizet nevezett gyámpénztár alaptőkéjének növelésére. Majd tárgyalás alá került a «n.-károlyi memorandum)) név alatt ismeretes munkálat, ikertestvérével, a n.-károlyi egyházmegye azon köriratával, mely a zsinat elé terjesztetni szándékoltatván, a többiek közt a mi egyházmegyénkhez is pártolás czéljából megküldetett. Oly nagy volt az előkészület, oly zajos és csapongó a lelkesedés, hogy a «n.-károlyi memorandum)) egészben és részleteiben való elfogadása és pártolása ellen még csak észrevétetelt tenni is botorság lett volna, s egy pár szerény szóból álló megjegyzés után csikhamar ki lett mondva, hogy a gyűlés nagy többsége a memorandum intenczióját magáévá teszi s az országos értekezletre hivatalos képviselőket küld, kiknek — szerencsére — még azon tájékoztatást sem nyújtotta, hogy hát tulajdonképen minő elvet és kiviteli módozatot képviseljenek. A meglehetős számos házi ügy felett egész napon át — kitudva az ebéd idejét — folyt a tanácskozás, melynek rendes és nyugodt jellege a gulácsi egyház részére eszközölt földbirtok vásárlás és eladásból kifejlődött kellemetlen körülmények által megzavartatott. Vajha az ügy személyes oldala a krisztusi szeretet és megbocsátás nemes és magasztos érzelmének hatása alatt mindeneknek óhajtására békés úton, baráti és testvéri kéz nyújtása és elfogadásával fejeztetnék be. Hogy is mondta Idvezítőnk: «Fiaim, szeressétek egymást.)) ((Megbocsássatok nem hétszer, hanem hetvenhétszer.)) Lám az uj tanácsbíró is «a szeretet, békesség és egyetértés)) jelmondatával s e szellemben való ténykedésével 'tette kedvessé és közhasznúvá első megjelenését és a "tanácskozásban való részvételét. Sütő Kálmán. KÜLFÖLD. Németországi szemle. 1. Az ultramontán történetírásnak egyik legérdekesebb díszvirága kétségtelenül Májunké, a «Germania» cimű ultramontán napilapnak volt szerkesztője. Az egész régi és ujabb pápista irodalmat mozgósította annak a tételnek bebizonyítására, hogy Luther nem természetes halállal, hanem öngyilkos kézzel mult ki. Kolde, az erlangeni Luther tudós és Kaweran tanár ellenröpirataikban ez attentátummal szemben kétségtelenül kimutatták, hogy alig van oly esemény, a melyről annyira tájékozva volnánk, mint épen Luther haláláról. Az irányzat világos. Lerántani a reformatio alakjait, hogy aztán azokkal együtt maga a mű is romba dőljön. így bánnak el Döllingerrel is, a kath. egyháztörténetirás e nagyhírű mesterével. Az ultramontán sajtó legközelebb róla is ki akarta mutatni, hogy nem természetes halállal mult ki, tán bizony büntetésül azért, hogy a pápai csalhatatlanság ingatag történeti és traditionális alapját az egész világ előtt földerítette ! Döllinger és Luther mily nagy jelentőségű két név, a mely még nagyon sok gondot fog okozni az uj pápás egyháznak. így legközelebb kiaita Reusch bonni ó-kath. theol. tanár ((Döllinger leveleit és magyarázatait a vatikáni zsinatról)), a melyek éles bepillantást engednek e zsinat történetébe. Á legfontosabbak Steichele érsek 3 levele 1878—79. és 1886-ból, Hefele püspök és Ruffo Seilla herceg, pápai nuntiűs 2 levele 1887-ből, végül egy levél 1886-ból egy magasrangú hölgytől, valószínűleg a bajor anyakirálynőtől. Döllinger mindazokat a törekvéseket, a melyek a római egyházzal való kibékítését s így egész életművének megtagadását czélozták, a legkövetkezetesebben visszautasította. így Steichele érseknek 1887. márc. i-én válaszul azt írja: «A mi azt a kérdést illeti, úgy előttem világos és bizonyos volt az, hogy a pápai omnipotentiának és csalhatatlanságnak egész épülete csaláson és fondorkodáson, a kényszer és erőszak legkülönbözőbb nemein alapúi, s hogy azok a kövek, a melyekből az épület fölépült, az 5—ik századtól kezdve hamisításon és fikción s az azokra alapított következményeken alapulnak.)) A tudós érsek úrnak elmehetett a kedve Döllinger térítgetésétől. Azt is értjük, hogy a levelek és magyarázatok közrebocsátása kellemetlen lehet a római egyházra és az ultramontán történetírásra. A történeti tudomány azonban köszönettel tartozik Reusch tanárnak e becses adalékok közrebocsátásáért. 2. Örvendetes képet nyújt a mult évi német egyetemi élet. A lefolyt nyári félévben összes 22 egyetemén 29,311 hallgató volt beirva. E szám meghaladja a mult téli félév 29,007 számát, de elmaradt a tavalyi nyári félév 29,491 száma mellett csaknem 200-al, világos bizonysága annak, hogy a német egyetemek frequentálása tényleg tetőpontján áll. E két számból 5086 esik a theologiai (4544 prot. és 1262 kath. hallgató), 7114 a jogi, 8968 az orvosi és 7430 hallgató a bölcsészetitermészettudományi fakultásra. A jogi és orvosi fakultásnál tehát már nehánv semester óta haladás, a bölcsészédnél ellenben apadás észlelhető. A theologiai fakultás az összes egyetemeken újból elérte azt a számot, a melylyel a 80-as évek elején dicsekedhetett; az utolsó 3 nyári félévben a theol. fakultás 6000-nél több hallgatót számlált. Örvendetes e kép, de annál szomorúbb a mienk. A mi hazai theol. studiumunk hanyatlóban van. Emelnünk kellene lelkészeink szellemi és anyagi érde-