Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-19 / 42. szám

Harminoharmadlkévfolyam. 42. sz Budapest, 1890. október 19. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Előfizetési ára: Hirdetések dija: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. TARTALOM : V e z é r c i k k. Zsinati teendők az egyházi jogszolgáltatás terén. Kálosi József. — Iskolaügy. A franczia középiskolák múltja és jelene. Dr. Fináczy könyve után Kenessey Béla. Tanügyi dolgok a felső-baranyai egyházmegyében. Fejes Zsigmond. — Tárca. Az aradi vértanuk. (Költemény.) Csengey Gusztáv. — Könyvismertetés. Bonifas Dogmák történelme. Baksay László. — Belföld. A lutheránusok egyetemes gyűlése, r. t. — A pesti egyházmegye közgyűlése. Vörös. — A beregi egyházmegye közgyűlése. Sütő Kálmán. — Külföld. Németországi szemle. Dr. Szlávik Mátyás. — Irodalom, — Különfélék, —- Hirdetések. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ-HIVATAL: Pipa-utca 23, szám (Csávolszky-ház), Zsinati teendők az egyházi jogszolgáltatás terén. ii. Hogy egyházi törvénykönyvünk — az életbeléptetése óta lefolyt közel egy évtized gyakorlatának tisztitó tüzét nem bírta kiállani, ennek, eltekintve attól, hogy az egyház alkotmányra vonatkozó rész kivételével a többi fejezetbe foglalt rendelkezések, mint p. o. a lelkészválasztás és a törvénykezési rendtartás, nemkülönben a fegyelmi vétségek szabályozása nem természetes evolutió eredménye, hanem legislativ rögtönzés volt, okát abban is feltalálhatjuk, hogy elhitettük magunkkal azt, miként lehetséges oly törvénykönyvet alkotni, melyben a laikus ép oly könnyen eligazodhatik, mint a jurista. Szóval, népszerű codex lebegett a zsinati törvényhozás szeme előtt, azon épen nem kárhoztatandó cél elérése tekintetéből, hogy az egyházi közgyűlések nem tudományosan képzett jogászokból álló alkotó tagjai, s az egyházi bíróságoknak a bíráskodás gyakorlatában legtöbbnyire túlnyomó számban résztvevő egyházi tagjai is könnyen felfoghassák annak intentióit, s hogy a törvény alkalmazásánál ne lehessen akadály a jogi fogalmak megértéséhez máskülönben szükséges fáradságos elő tanulmány és hosszú joggyakorlat hiánya, a jogi analysisek és synthesisek világában való járatlanság, a mik nélkül avatott biró nem képzelhető. Ismétlem, hogy az egyházalkotmányt szabályozó rész kivételével. Mert ebben nem nélkülözzük a históriai fejlődést, sőt kétségtelenül fel vannak használva — legalább dióhéjba szorítva — az elmúlt századok tudománvos és J gyakorlati működésének hasznavehető eredményei ; itt a törvényhozó — a mint kellett is — magáévá tette a felhalmozott szellemi kincset, öntudatosan felhasználva értékesítette az egyházi irodalom alapvető munkásságát és az ősök fejlesztő törekvéseit, azon helyes elvből indulva ki, hogy valamint a tudomány, ép úgy a törvényalkotás is nem önmagából construálja világát, hanem a múltnak anyagából, követ kőre illesztvén, alkotja épületét. A mit elődeitől átvett, nemcsak ((sértetlenül», hanem gyarapítva szolgáltatja át az utódoknak; a mult fölhasználásáért a jövőnek rójja le háláját. A többi fejezet azonban — ne resteljük constatálni — távol áll azon magaslattól, melyre a tudomány haladásával emelkednie kellett volna. Bennök még az elméletnek is alig találjuk nyomát; gyakorlatiasságot még kevésbé. Nem is gondoltak ott a gyakorlatot átható, azt vezető és nemesítő doctrinára, hanem jól — rosszúl felgyülemlett anyag nem elégé átgondolt összeállítására szorítkoztak, s ezzel az egyházi jogszolgáltatás oly önkényesen kifundált alakot nyert, melynek a múltban semmi gyökere nem lévén: ennek következetes keresztülvitele a helyett, hogy az egyházi jogtudomány fejlesztésére hatna, ezt inkább örökös satnyulásra kárhoztatja. Ezen viss/ ás helyzet kihatása tükrözik viszsza ama — nemcsak e Lapok hasábjain, de az egyházi élet különböző nyilvánulásai közepette is gyakran, s nem mindig a legjelentéktelenebb egyházi férfiak által hangoztatott — gyűlöletben a «§. §-ok» ellen (pars pro toto), mely mármár a hatályban lévő törvények elleni igazgatás határába kezdett átcsapni, némelykor minden kétértelműséget kizáró nyíltsággal, máskor pedig burkolt kifejezésekkel ugyan, de a sorok között olvasni tudók előtt eléggé érthetőleg. Legnagyobb és legáltalánosabb ellenszenv