Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-12 / 41. szám

vinismus sohase szokott használni az ügynek, kivált ha az már nem csupán egyeseké. S ha talán csalódnának a személyekben; még akkor sincs minden elveszve. A ((Sárospataki Lapokkal mi is azt mondjuk : «A jövő évben zsinatot fogunk tartani; tőlünk függ, a papságtól függ túlnyomó részben, hogy ezen a zsinaton kik legyenek jelen: azok-e, a kiknek van szívok egyházaink s lelkészeink szomorú sorsát átérezni s szivök szerint cselekedni, vagy a kiknek minden boldogságuk a hatalom fényében sütkérezni?!» Egyébiránt bármi sorsa lesz is a budapesti petitiónak, az az erkölcsi hatása már is meg van a mozgalomnak, hogy lelkészeink öntudatra ébredtek, a papi közszellem megmozdult közöttük, érdeklődés, tettvágy, hivatási önérzet támadt bennük, miknek már önmagukban is erkölcsi értékük van, a közegvház javára fordítva pedig kiszámíthatlan áldások kútfejévé válhatnak. Az egyházi életnek egyik leglényegesebb szerve a hitbuzgó, munkás, független lelkészi kar; e fontos szerv felvillanyzásában, működésbe hozásában már is elvitázhat] an érdeme van a budapesti értekezletnek. ő. a. ISKOLAÜGY. A franczia középiskolák múltja és jelene. Ha valamely nép maga szellemi kincsesházát igazán megakarja gazdagítani, nemcsak hogy nem szabad a saját szűk határai között megmaradnia, de egyáltalában nem is szabad csak egy nemzethez iskolába járnia, egy nemzetnek intézményeit szolgailag átkölcsönöznie és annak eszméit mindenektől fogva a nemzeti jellemnek megfelelő átalakítás nélkül a hazai földbe beültetnie, mert az egyoldalúvá és szűk látkörüvé teszi műveltségét, hanem tanulmányoznia kell a legkülönbözőbb művelt népek institutioit, még pedig határozottan történeti alapon, hogy világosan lássuk, miként fejlesztette ki a maga intézményeit valamely nép a maga sajátos társadalmi és politikai életének, valamint faji és nemzeti charaktarének, geniusának megfelelőleg. E tanulmányok folytán megismert intézményekből kell azután kiválogatni a legjobbakat, a legalkalmasabbakat és a viszonyainknak legmegfelelőbbeket, hogy velük meggazdagítsuk és megtermékenyítsük a magunkéit. Közoktatásunk újabb fejlesztésében is az egyoldalúság onnét eredt, hogy csak egy néphez: a némethez mentünk eddig tanulni. A közoktatási kormány rendkívül kevés figyelmet fordított hazai, régi s a nemzeti character befolyása alatt fejlődött iskoláink múltban gyökerező, de a magasabb és újabb műveltség követelményeivel mindég többé-kevésbé lépést tartó intézményeire s mintha nálunk egyáltalában semmi nem is történt volna a közoktatás terén, a helyett, hogy a mi [ebbLinstitutióink történelmi tanulmányozásának alapijlesztést a régiből, önmagából, a nemzeti is az egyházi sajtótól, hogy a mozgalmat e megtisztult alakjában felkarolja, támogassa, kritikájával tisztázza és elősegítse, a minthogy a «Sárosp. Lapok» legközelebbi számában már is más tenorból szól a kritika, mely ezelőtt épen nem volt barátságosnak mondható. «A vihar kitombolta magát, a forgószél kivirított. . . Gratulálunk azoknak, kik a közpapokat bűnbánatra, tévedéseik beismerésére elsegítették.)) (Mellékesen jegyezzük meg, hogy e gratuláció első sorban az értekezleti tagokat illeti meg, kik higgadt magoktartásával igazolták a régi példaszó igazsagát: sapientis est mutare consilium in melius, a minek ereje, ugy látszik, pataki laptársunkon is fogott már egy kicsit.) Hiszszük és reméljük, hogy egyházi hatóságaink, melyeket eddig is csak a hang, modor és válogatlan eszközök feszélyeztek a mozgalommal szemben, a budapesti értekezlet után kilépnek a fagyos tartózkodásból és semlegességből és desz elég bátorságuk és nyíltságuk felfelé a hatalommal szemben sebeink feltárására s törvényes jogaink védelmezésére.)) Mert ők is jól tudják, hogy anyaszentegyházunk nem egyik vagy másik pártárnyalaté, hanem édes mindnyájunké; hogy a közegyház szenvedő tagj ain ak, b et eg organ umain a k gyök eres m egor vos olása nem csupán a beteg részek érdeke, hanem az egész szervezeté; hogy Ínséges egyházaink és nyomorgó lelkészeink fölsegítése egyértelmű a káh dnizmus és a magyar faj megerősítésével. Reményünk annál szilárdabb alapon nyugszik, mert egyházi főhatóságunk az utolsó tíz év alatt is több ízben tényekkel bizonyítható jelét adta annak, hogy egyházunk anyagi erősítése iránt erős érzéke van, minek a f. évben elfogadott sorsjegykölcsön terve is csattanós bizonyítéka. A budapesti értekezletből szeretnők, ha az úgynevezett közpapok is levonnák a tanulságot. Legyenek egy kissé türelmesek, várják be, míg illetékes egyházi felsőbbségük nyilatkozhatik és állást foglal ez elodázhatjan kérdésben. Ne bizalmatlankodjanak természetes vezéreik iránt, míg azok a bizalmatlanságra okot nem szolgáltattak. Ne álmodozzanak egyszerre aranyhegyekről, ne keressenek sebeikre oly csudaszert, mely egyszerre minden bajnak véget vessen. Az Isten is hat napokon teremtette a világot, az ember cselekvése még inkább korlátozva van tér, idő és más viszonyok által. Várják be bizalommal, míg közegyházunk vezetőinek alkalmuk lesz bebizonyítani, hogy nem méltatlanul helyeztettek a kormányzás élére. Rostálják meg a szót, mit ajkaikra vesznek, a felszólalásokat, miket orgánumokban közre bocsátanak. A chau-