Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-05 / 40. szám

ismeretlenhez intéztek: Maradj velünk, mert immár beestvéledik és a nap elhanyatlottl De hova ragad a vakmerő képzelődés? Szinte a szentségtörésig! Nem vagyunk az Emmausba vezető úton, s még kevésbbé vagyok én az a föl nem ismert, csak sejtett, a ki ott a tanítványokkal találkozott. Én csak az ő legkisebb szolgája vagyok, a ki csak egyet kívánok, hogy örömmel végezhessem az én futásomat és a szolgálat Jt, melyet az Űr Jézustól vettem, hogy bizonyságot tegyek az Lten kegyelmének evangeliom ár ól. Ez a szándékom közöttetek is Atyámfiai! s hogy köztetek fölmelegedtem, ne csodáljátok. Hiszen közétek érkezve, úgy érzem, először is hálát kell adnom az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájan ti érettetek., hogy a ti hiteteknek mind e világon hire vagyon. Mert tudom felőletek — ki nem tudná — hogy ti buzgó, templomszerető, az ige hallgatásában gyönyörűséget találó s az idvességet és az arra vezérlő igazságot éhező és szomjazó nép vagytok ; mert a ti templomotok falai, ha a kövek látnának és szólhatnának, nem csodálkoznak azon mi csoda esett, hogy ennyire megteltek ünneplő sokasággal, mivel ilyennek évenként többször is örvendhetnek, az év nagy ünnepein legalább s az Urasztalának lelki vendégséginéi, sőt a közönséges vasárnapokon. Sőt az év téli szakában még hétköznapokon is, kivált a bibliamagyarázat napjain nem bámulnak üres falak a templom belsejére. A ti lelkipásztorotok pedig piédikálja az igét s rajta van mind alkalmatos, mind alkalmatos időben, s ti is azt ((legalább az alkalmatos időbenw mindnyájan szívesen hallgatjátok. Vajha ez az alkalmatosság megadathatnék, a ti hozzátok tartozó, de szórványban élő szentágotai, jakabszállási s egyéb — urasági majorokban élő — szíveknek is. Ha van itt közülök valaki, vagy néhányan, hallják meg, hogy reájok is gondolok, mint a pusztában eltévedt juhocskájára a jó pásztor, s szívesen elhagynám egy napra az én együtt maradó nyájamat, hogy az ő leikeiket megkereshessem, ha ez most lehetséges volna. De szálljon hozzájok is üdvözletem, s az atyai intés, hogy ha a templomot ritkán látogathatják is, nézzék templomnak a magas ég lehajló boltozatát s imádják Istent gyermeki bizodalommal, ő meghallgatja a jámbor hívek buzgó imádságát. Vagy gyűljenek össze ketten avagy hárman, a Krisztus — Ígérete szerint — ott lesz közöttük. Ti pedig Atyámfiai ! többiek, örvendjetek, mikor nektek azt mondják : menjünk az Ur házába! De ti is, ne csak a templomban, hanem mint eddig is szoktátok s ezt dicsérem benneteket, otthon a ti házaitokban, csa!ádaitok körében is tartsatok istenitiszteletet, hogy mondhassátok Józsuéval : En és az én házamnépe tiszteljük az Urat. Mert jó dolog az Urat dicsérni és a te nevednek éneket mondani Oh flséges Isten! hirdetni minden reggel a te kegyelmességedet és a te igazmondásodat minden este. Ez az érzés szüli meg a cselekedeteket; mert nem szájjal, hanem életünkkel kell dicsérni Istent. Nem mindenki, a ki azt mondjá : Uram, uram, megyen be a mennyek országába, hanem a ki cselekszi az én menyei atyám akaratát. Hadd lássam azért a ti cselekedeiteket. Tudom rólatok, hogy először is az egyház fenntartása iránti magatok tartásáról szóljak, hogy ti e czélra a tömeges közmunkától magatokat soha nem vonogatjátok, s tudtomra már majdnem ötvenszer teljesítettetek ilyen, egyházatok nagy hasznara, olykor magatok megerőltetésével is; tudom, hogy perselyeitek, a jókedvű adakozóktól, kiket Isten szeret, nem szoktak üresen maradni s azonkívül is adakoztok Isten dicsőségére. De hogy egyezik meg ezzel, hogy nálatok az egyházi adóból, a mit mindenki megadni köteles, évről-évre annyi hátralék marad s gyűl rakásra? Ez nem jól van! s ezt az egyház elöljáróinak nem volna szabad megengedni: az adósok érdekében sem, az egyház érdekében sem.... S hogy állanak és hogy bizonyítanak, az életnek cselekedetei, a ti vallásos életetek s igaz hitetek felől ; mert keresztyén embernek az erkölcs alapja is a vallás; mert nem cselekedetektől tartatunk meg, hanem kegyelemből hit által, de a ti hitettek mellé — a mely által idvességeteket várjátok — ragaszszatok jó cselekedeteket, mondja az apostol, hs örömmel hallottam felőletek, hogy ti erre igyekeztek is ; mert tudom hogy közöttetek rút és cégéres bűnök nem uralkodnak; a családok élete az egyszerűség és tisztaság példáit mutatja fel... a házasok nem pörösködnek; a vadházasságban élés fertelmessége a ritkaságok közé tartozik, bár megvallom, fájdalmasan esik hallanom, hogy az összetörődni nem tudó házasok, könnyen különvetik önként magokat, később ismét összekerülnek, megfeledkezvén arról, hogy egymás iránt tűrő és mindeneket eltedező szeretetet fogadtak vala. A családi élet virága és gyümölcse: a gyermekek; ez az Isten áldása. Ilyen áldásban ti sem szűkölködtök. De mégis van egy panaszom ellenetek : nem én emelem, hanem a szülöttek és halottak anyakönyve. A gyermekek születnek, de túlságos a gyermekhalandóság közöttetek. S miután egészséges, ép, erős fajnép vagytok : ez csak a szülői gondatlanság következménye lehet. A magyar ember hajlandó tehernek, nyűgnek tartani a sok gyermeket, holott a gyermekek, nemcsak a szeretet, hanem a gyakorlati élet szempontjából is valódi áldás; kivált a szegény ember házában, a kinek alig van valami költsége gyermekei nevelésére, ruházására, de annál jobb haszna azok segítségében, mert minden gyermeknek csak egy evő szája, de két dolgozó keze van. Miért örvendenek hát a szülők, ha kevés gyermekük születik ? s miért nem bánják, ha elhal a ki született ? Nem tudják-e, hogy a ki az övéiiől és főképen az ő házanépéről gondot nem visel, az a hitet megtagadta és a hitetlennél alább való. Azt is tudom felőletek, hogy ti az Istennek nevét szeretitek: áldásban, imában emlegetitek; mi módon lehet mégis, hogy közöttetek sokan épen annyit, vagy többet emlegetik azt káromlásban, rút trágár beszédekben ? Ez több mint Isten nevének hiában való felvétele, a mit pedig már a harmadik parancsolat is, átok alatt tilalmaz. Nem a bor házaiban szokják-e meg, a melyekhez pedig sokan sietnek, holott tudhatnák, hogy a bor csufotóvá teszen és a részegitő ital háborgóvá l Még csak egy tulajdonságotokról akarnék szólani. Ez a ti országszerte ismert élelmességetek, mely szerint szeretitek a hasznost és nyereséget. Dicséretes tulajdon magában, mert a '^munkásságon, a gondosságon és takarékosságon alapul. — De túlhajtva kettős veszedelme van: egyik, hogy a világi haszon keresése és szerelme elvonja a lelket az örökkévalóktól, mert megmondta Krisztus, hogy a hol a ti kincsetek, ott a szívetek és senki két úrnak nem szolgálhat, Istennek és a Mammonnak. A másik veszedelem pedig, hogy a ki a hasznot keresi, annyira beleszeret, hogy azt még tilos utakon is kész elnyerni. Pedig mit használ valakinek, ha az egész világot megnyeri is, a maga lelkét pedig elveszti? Azért csak azt mondom azoknak, a kikre e szavaim illenek a Krisztussal : keressétek először Isten országát és annak igazságát, és mindazok megadatnak néktek l Ez az a szoros kapu és keskeny út, mely viszen az életi e, és kevesen vannak azok,