Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-05 / 40. szám

A IV-ik korszakot Luthertől a jelenkorig 2 részben, a XVI. és XVII. s a XVIII. és XIX-ik század főbb eseményeinek külön füzetes föltüntetésében tárgyalja. Kérdéses füzetünk csakugyan a XVIII. és XIX-Ík századnak csak «főbb eseményeit)) tünteti föl. Meleg érdeklődéssel tárgyalja többi között a németországi prot. egyházi eseményeket föl egészen napjainkig, s tán egyik legszebb része a 169. §., mely Luther négy százados ünnepélyével foglalkozik, s csak az a kár, hogy annak gazdag irodalmából többet nem közölt. Igen helyesen teszi a legújabb katholicismus történetének kiinduló pontját a pápaság restaurátiójára 1814-ben, mi mellett a vatikáni zsinat óta föllépett legújabb események sem kerülik ki történetírói figyelmét. így a kultur harc igen híven van tárgyalva, csak az ó-katholicismus van föltűnően röviden méltatva. Ugyan ily történeti hűséggel és kellő részletességgel tárgyalja az angol, franczia, holland és orosz prot. és kath. eseményeket, mint «vezér nemzetek)) mozgalmait is. Ügy látom, hogy inkább a XlX-ik, mint a XVIII-ik század «főbb eseményei)) érdekelték az írót, a mennyiben utóbbi föltűnően röviden van érintve. Kár hogy az egyháztörténet belső oldalár, a tant egészen mellőzte, s egyenesen a dogmatörténetbe utasította. A XlX-ik század, mint a protestantismus klasszikus századának virágzó theologiáját lehetetlen mellőzni a század eseményeinek föltüntetésénél. A mint a skót és hollandi theologiáról szólott, szólania kellett volna a megfelelő helyeken a németről is. E téren Zahn-nak erősen felekezeties jellegű műve szolgálhatott volna mintául, a melyben Erdős kartárs tollából még a magyar prot. egyház ujabb története is helyet foglal. Részemről sajnálom, hogy a magyar résznek az egésznek keretén belül — a mint az Warga Lajos ((Egyháztörténetének)) erős oldala — hely nem jutott. Balogh könyvének egyik legnagyobb hiányát abban látom, hogy nincs benne irodalom. Főleg az egyháztörténetnél nem szabad annak elmaradnia. Nippold, Herzog, Hasé, Henke, Kurz, a vatikáni zsinatnál Fiiedtich neveit ismernie kell a hallgatónak. E tekintetben páratlanul áll a mi egyházi irodalmunkban Warga, Lajos műve, mely valódi repertóriuma az egyháztörténeti irodalomnak, s kiváló gonddal közli még a monographiális irodalmat is. Legalább a főbb munkákat megemlíthette volna az iró. Különben a «Végszó» eléggé indokolja a rövidséget és tömörséget. Bántó helyenként az irály magyarsága. «Imály» — kultusz, ((itészet)) = kritika, «szakadály» = schisma, «műveltségi tusa» == kulturkampf, «tanöszlet» — summa stb. nem jó magyar szavak. Magam részéről inkább az idegen kifejezés-módokkal élnék. Fejtegetéseit ugyanaz a melegség és közvetlenség jellemzi, mely a szerző egyéniségének egyik igen tiszteletreméltó jellemvonását képezi. Balogh Ferenc pozitív evangyéliomi orthodoxiája még kálomista felekezeti alakjában is melegen hat az olvasóra, s csakis a protestáns egylet munkásságának rajzánál nyilvánul kissé egyoldalúan A protestáns egyletnek sok képviselőjét az itt-ott észlelhető dogmatikai latitudinarisműs dacára is csak tisztelnünk és becsülnünk lehet. Csak tollhibának tulajdonítom, ha a 20. lapon az ó-kath. Brtltzer Bcltzernek van irva, vagy ha a 40. lapon Köstlin tanárnak «Luther élete» cimű kisebb képes kiadásaira, s nem a «Luther élete is iratai® cimű nagyobb, 2 kötetes kiadására történik hivatkozás. Úgy szintén ismeretlen előttem, ki pedig az ismeretes Bender-vita idejét a külföldön töltöttem, hogy Bender bonni tanár, Ritschl baloldali követője a maga Luther-beszédében «a hitvallás ellen intézett volna támadást)), de igenis megtámadta a kiengesztelésnek középkori Anselmféle tanalakját. II. Egészen más jellegű Zoványi Jenő kolozsvári ev. ref. s. lelkész s theol. magántanár műve *). Ez egy darab dogmatörténet a külföldi prot. theologia múltjából, mely azonban — s annyiban kiválóan érdekel — a magyar protestáns theologia fejlődésére is kihatott. Derék s irodalmunkra nyereséget jelentő munkát végzett szakavatott tollal a szerző, a midőn a XVII-ik század református orthodox rendszer dogmatismusa és mechanikus ínspiratíó-tana által szükségessé vált coccejanismus mélyreható biblica-theologiai rendszerét s az általa előidézett küzdelmet tárja az olvasó elé. A németalföldi Coccejus rendszerének kiinduló pontja tudvalevőleg az Isten s az ember közötti szövetségnek a képe, a miért is föderált theologiának, követői pedig frigy theologusoknak neveztettek. Az orthodoxismus hittani merevségeit enyhítő e rendszert ismerteti a kérdéses mű önálló forrástanulmányok alapján, dicséretes szakismerettel és sok dogmatikai és történet-kritikai érzékkel, föltüntetve annak terjedését, hatását és küzdelmét Németalföldön, Németországban s — a mi bennünket leginkább érdekel s a műnek legönállóbb s legmaradandóbb része — a magyar reformátusoknál. Az «EIőszó))-ban (1 — 6. 1.) a hálás tanítvány emlékszik meg volt sárospataki tanárairól. E tanítványi hálára egy Mitrovics, Radácsi, Nagy Gusztáv és Warga Lajos szerintünk is érdemes. Munkásságuk tiszteletreméltó nevet vívott ki nekik a hazai protestantismus legújabb irodalmában. A «Bevezetés»-ben (7 — 20. 1.) a coccejanismus rendszerének Coccejus előtti nyomait, minthogy előtörténetét kutatja a szerző Svájcban, Hollandiában, Németországban és nálunk és megértjük, hogy annak nyomai már a reformatió századára és főbb képviselőire vissza vezetnek, s hogy Bullinger, Olevianus Gáspár, Gellius s nálunk Szegedi Kis István is frigy theologusok voltak. E század theol. gondolkozásának föltüntetése után ((Coccejus theologiai rendszerew s «A coccejanismus küzdelmei Németalföldön)) (20— 47. 1. és 47—73. 1.) cimű fejezetek következnek, a melyeknek ismeretét e helyütt is föl kell tételeznem az olvasónál, miután azok a «Prot. Szemle)) egymás után következő 2 füzetében közölve lettek, úgy hogy csak azok megemlítésére szorítkozunk. A következő 2 fejezet ((Németalföld coccejanus theologusait» (73— 103 1.) és «Coccejus tanait a német protestánsoknál)) (103 — 114. 1.) ismerteti. Legtanuságosabb «a coccejanismus hatása a magyar reformátusokra)) (115 —175. 1.) cimű hosszú fejezet, a melyből megértjük, hogy a presbyterianus elvek mellett a Hollandiával való élénk tanulmányi összeköttetés alapján a coccejusi eszmék nálunk is elterjedtek és pedig úgy Erdély mint Magyarországon, s igen érdekes és tanúságos hittani irodalomnak vetették meg az alapját. Köszönettel tartozunk Zoványi munkás szellemének, hogy e becses adalékokat a poros könyvtárakból földerítette, s a mi multunk egyházi irodalmának megismerését az által is megkönnyítette. Egyház- és vallásirodalmunk múltját még csak össze sem állítottuk, annyival *) A Coccejanismus története. Tanulmány a prot. theologia mattjából. Theologiai magántanári viszgálatra irta Zoványi Jenő, Budapest. Hoinyánszky. 176 1. Ara 1 frt 50 kr.