Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-05 / 40. szám

Harmincharmadik évfolyam. 40. sz Budapest, 1890. október 5. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTOSEG és KIADÓ-HIVATAL: Pipa-utca 23. szám (CsávóIszky-íiáz). Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel '"félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben akiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 80 kr. TARTALOM : Vezércikk. Zsinati teendők az egyházi törvénykezés terén. Kálosi József. — A flilbegyónás dogmája. Révész Mihály. — Tárca, Egyházi beszéd a Károli Gáspár emlék-ünnepélyén. Kiss Áron. — Könyvismertetés. Balogh Ferencz Egyháztörténete és Zoványi Jenő Coccejanismusa. Dr. Szlávik Mátyás. — Belföld. A református lelkészek országos értekezlete, r. t. — Gyakor­lati lelkészet. Szász Károly püspök egyházlátogatási beszédei. Lévay Lajos. — Nekrolog. Nagy Frigyes. Biky Ferencz, — Irodalom. Lutheránus tót naptár. Csepregi György. — Különfélék, —• Hirdetések. Zsinati teendők az egyházi törvénykezés terén. A debreczeni zsinat előtt az egyházi tör­vények codificatiójáról szó sem lévén, az egy­házi bíróságok, a jogegység érezhető kárára, a nem is egyesített szokásjogok alapján Ítélkez­tek mindazon — gyakran a legvitalisabb érde­keket érintő — fontos kérdésekben, melyeknek törvényes megoldása hatáskörükhöz tartozott. Az ebből származott zűrzavarok és ano­maliák megérlelték az eszmét, hogy egy rend­szeres törvénykönyv alkottassák, mely magában foglalja az egyházi élet ezer és ezer változat­ban nyilvánuló jogviszonyainak szabályozását; feltüntesse a jogok határát és a kötelmek rendszerét. Még a legtökélesebbnek látszó törvény is elavul egy bizonyos idő multán; a rohamosan haladó kor követeimenyei és vívmányai a jog­szolgálatási intézmények fejlesztését indokolják. Hát még egy törvényhozási mű, melynek meg­alkotására aránylag csak nagyon kevés idő ál­lott rendelkezésre, nem csoda ha a lázas siet­ség, hogy ne mondjuk elhamarkodás — jelle­gét viseli magán! S a mi a bajt növelte, nem egyébb, mint­hogy az egyházi bíróságok szervezete különö­sen megkívánta azon régi elv alkalmazását, hogy: a törvények tökélye abban áll, hogy azok a legegyszerűbbek és lehető legátalánosab­bak legyenek. A minek eredménye törvényke­zési tekintetben az lett, hogy a szűk korlátok közé szorított jogszabályok az eddiginél még sokkal nagyobb mérvben zavarólag hatottak az egyházi jogéletre ; a tájékozatlanság egyre szé­lesebb tért foglalt, mert minden zavart jogvi­szony kulcsát a törvényben véltük feltalálhatni ; mindenki mindig a törvényre hivatkozott, holott annak rendelkezéseiről a legtöbbnek csak homá­lyos fogalmai lehetnek. A mai kor szelleme immár parancsolólag megköveteli, hogy a jogok és kötelességek oly tüzetesen és részletesen szabályozva legyenek, hogy az előbbiekkel tudatosan avagy akaratla­nul visszaélők, s az utóbbiaknak épen nem, vagy nem kellő mértékben megfelelő egyének fele­lősségre vonathassanak, s a megtorlás hatalma velük szemben érvényesíttethessék. Szükséges tehát minden testületnek úgy a közérdek, valamint a saját jól felfogott érde­kének szempontjából az alkotmány alapelveit az élet követelményeivel oly szoros öszhang­zásba és kapcsolatba hozni, hogy a mindenütt rést törni igyekező önkény azt tetszése sze­rint félre ne magyarázhassa; hogy a törvény ismerete folytán mindenki már előre tisztában lehessen az iránt, hogy cselekményének minő jogkövetkezményei lesznek, s kiváltkép azért, hogy az egyéni jogok biztosítása a hatalom­mal szemben is a törvény ótalma alá legyen helyezve. A bírói arbitriumok ideje lejárt! Pótolni kell ezt oly szerves egységnek örvendő rend­szerrel, mely a jogélet útvesztőjéből — idő és fáradság megkímélése mellett — biztosan ki­kalauzolni képes. A kinek jogok vannak kezére bízva, s ezen jogait feladni nem akarja, hanem azzal élni kíván : annak elutasíthatlan kötelessége azon kívánalmaknak megfelelni, melyek bizto­sítékot nyújtanak arra nézve, hogy a kor igé­nyeihez és szükségleteihez alkalmazkodni akar. A magyar protestáns egyház feltétlenül ra­gaszkodik bíráskodási jogosultságához nemcsak a fegyelmi (disciplinaris) vétségek felett, hanem az enyém — tied kérdésében, tehát magánjogi,

Next

/
Oldalképek
Tartalom