Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-28 / 39. szám

Harmincharmadik évfolyam. sz. Budapest, 1890, szeptember 28, PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Előfizetési ára: Hirdetések dija: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. TARTALOM: Vezércikk. Segítsünk az államnak. B. J. — Iskolaügy. Klasszikus szellem. Mutatvány tanári székfoglalóból. Lázár Isiván. — Tárca. A zsidó nép őstörténetéről. Petri Elek. — Karcolatok a hét történetéből. Urbánus. — Könyvismertetés. Csiskó F. és Brogsch A. Egyháztörténelmi korrajzok. Sz. — Belföld. Beszéd a Károli-ünnepélyen. Dr. Duka Tivadar. — A tiszáninneni egyházkerület közgyűlése .. . o. — A kecskeméti egyházmegye közgyűlése. —f. A nagy-károlyi egyházmegye közgyűlése. Havas Gyula. — Irodalom. — Különfélék. — Hivatalos közlemény. — Hirdedések SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ-HIVATAL: Pipa-utca 23. szám (Csávolszky-ház). Segítsünk az államnak. *) Különös találkozása a véletlennek, hogy tiz év múlva miképen ismétlődnek a gondolatok. E Lapban, ezelőtt tiz évvel, épen közvetlen a zsinat előtt, egy hatalmas cikksorozat kezdődött e címmel: «Áz alapok és alapítványok)), szerzője Orbán József pataki jeles tanár volt. Nagy jogi s történeti ismerettel, szinte rendszerbe foglalva adta elő a tárgyat; az akkori szerkesztő, B. M. szokott melegségével, felhívta rá az olvasók figyelmét s ajánlotta a nagyfontosságú cikket a zsinat figyelmébe is, de sem az idők sem az emberek nem kedveztek a tárgynak. Most ugyanezen Lap 31 —ik száma: «A protestáns egyház állami javadalmazásáról)) szól. E mostani cikket is, a jelenlegi szerkesztő, rendkívüli fontosnak nevezi és nemcsak a figyelmet hívja fel a fontos tárgyra, hanem azt is ajánlja, hogy a zsinat egyik tárgyává tétessék ; és ha ez még sem fog bekövetkezni, nem O rajta, hanem mirajtunk múlik. Ügy látszik, a professzorok mindig bírtak s ma is bírnak érzékkel a fontos, egyházunk jelenét és jövőjét egyaránt érdeklő dolgok iránt, s itt-ott elég bátrak is a törvényes fellépés megtételére buzdítani, sorakozásra szólítani, de mi lelkészek, kényelmesek, félénkek és erőtlenek vagyunk. E fontos tárgyhoz tiz év óta ki szólt hozzá számbavehetőleg ? Tudtommal senki. Mikor az emberek pihennek, a gondolatok, eszmék sem mozognak. A mult évben megindult ((kicsinyek és kevesek)) mozgalmát, sokan a nagyobbak közül *) E fontos tárgyú aktualis cikkre a dolgozat végén néhány megjegyzést tesz a Szerkesztő. még ma is félreértik, valószínűleg tévedésből, azért, amiért odáig mentek gondolataikkal, ahova a nagyok már ezelőtt évtizedekkel elmentek. E Lap: «A protestáns egyház állami javadalmazásáról)), szóló cikkel az egyházi élet üterére tette kezét; mi rajtunk áll, hogy a beveendő táp- és gyógyszert feldolgozzuk', élni akarunk-e vagy tovább is tengődni? E Lap uj szerkesztője 1888-ban olvasóihoz küldött gondolataiban így szól: ((Sohasem volna szabad az egyházban szem elől téveszteni, hogy a jól teljesített lelki gondozás s különösen az ezt végző papság hitszilárdsága, műveltsége és erkölcsi-anyagi függetlensége az anyaszentegyháznak legerősebb oszlopa.)) Tehát erkölcsi s anyagi függetlenség ; szent igaz ; könnyű megérteni, tagadni lehetetlen. Az erkölcsi függetlenség magvát minden egyén önmagában hordja; az anyagi függetlenség: külső körülmények, jogviszonyok, s az egyház egyetemének vagyonképességétől is függ, a melyet ma, a mi nehéz anyagi viszonyaink között, önerőnkből átalánosan fokozni teljes lehetetlenség. Oly külerőre kell tehát tekintetünket függeszteni, melyek segítségét egyházunk sérelem nélkül elfogadhatja, melyet a törvény megenged, melyet az államhoz való jogviszonyunk követel, s ahol az anyagi helyzet javítására szükséges pénzalap létezik. Ha már a tanárokat, «az egyház által kinem elégített jogos érdekök az állami jótétemény élvezetére jogossá teszi», miképen lehetne jogtalan a csekélyebb jövedelmű lelkészek részéről, az erre irányuló törekvés. «A nyomor megléte, a közpapok mozgalmának igazsága)). Ez igaz meghatározás sokat foglal magában. A szegényebb sorsú, falusi lelkészeknek önfen-