Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-21 / 38. szám

* A dunántuli evang. egyházkerületnek Bonyhádon tartott gyűléséből kiküldött bizottsága, Győrött a napokban tisztelgett Karsay Sándor püspöknél. A 32 tagból álló bizottság a Rábaszabályozó társulat hivatalában gyűlt össze és innen délelőtt ír órakor vonult a püspöki lakáshoz. Itt Radó Kálmán ker. felügyelő előadva kiküldetésük célját, hangsúlyozta, hogy a bonyhádi gvülés a püspök lemondását el nem fogadhatta, mert irányában határtalan tisztelettel és bizalommal viseltetik és mert bölcs tanácsára nélkülözhetlen szüksége van az egyházkerületnek. Kéri ezután Karsayt, hogy lemondását vonja vissza. Karsay a hozzá intézett beszédre válaszolva kiemelte, hogy ő elvállalt kötelességének teljes mértékben kivánt megfelelni, s miután betegeskedése által ebben gátolva van, nehogy egyházkerületének ügyei és érdeke csorbát szenvedjenek, határozta el magát, hogy a püspöki állásról lemond. Látva azonban hívei ragaszkodását, szeretetét és bizalmát az ő személyéhez, ezt köszönettel fogadja és a közakarat előtt meghajolni kötelessségének ismeri : lemondását visszavonja. Kéri egyúttal az egyházkerületet, hogy a mennyiben kötelezettségének nem felelne meg ezentúl úgy mint eddig, ezt betegeskedésének tudják be. A küldöttség a meghatottságtól elfojtott hangon mondott püspöki választ dörgő éljenzéssel fogadta és rövid szivélyes társalgás után elbúcsúzott az egyházkerületnek érdemekben gazdag főpapjától. Karsay megmaradása a püspökségben általános megelégedést keltett * A Károli ünnepély és a sajtó. Károli Gáspár szobor-leleplezési ünnepélye alkalmából az egyházi mellett a politikai sajtó is többszörös mélytánylásban részesíté az Isten igéje e nagy magyar tolmácsát. Egyházi sajtónkban külön «Emlékköny» (az írod. Társaság kiadásában), külön életrajz (az ünnepély rendező bizottság pályadíjával koszorúzva 5. Szabó József naprágyi lelkésztől), egyházi lapjainkban ódák, vezércikkek, alkalmi visszaemlékezések dicsőit ék a gönci «istenes vén ember» halhatatlan érdemeit. Lapjaink között kivált a ((Sárospataki Lapokw tett ki magáért, egy tisztán Károlival foglalkozó számot adván ki,mely címlapján a szobor fénynyomatú mását, másik helyen a vizsolyi biblia egyik lapjának hasonmását (fac-simile) közli, A napi sajtóban vezércikkek, alkalmi tárcák, távirati tudósítások emlegették, hirdették, méltatták az ünnep tárgyának vallási és egyházi érdemeit. Mindez nagyon szép és a prot. öntudatnak jól eső. De nekünk mégis fájt egy dolog a Károli-ünnepélyen : fájt, nagyon fájt, hogy a nagy alak ünneplése tisztán egyházi maradt. A közművelődés és nemzeti irodalom mai vezéreinek és testületeinek egy árva szava, egy parányi érzelemnyilvánítása nem járult az ünnepély emeléséhez ! Hogy is mondta az az «istenes vén ember» ott Gönczön: «A háládatlanság az emberek előtt sem szerelmetes, az Isten előtt is utálatos!» * A Károli-biblia revisiója tárgyában a Károli ünnepélyt megelőzőleg f. hó 12-én d. u. 4 órakor Sárospatakon tartott értekezletet a revideáló bizottság Szász Károly püspök elnöklete alatt Szilády Áron, Petri Elek, Csengey Gusztáv, Radáesy György, Pukánszky Béla, Németh István, Poszvék Sándor, Erdős József és Iíenessey Béla bizottsági tagok részvételével. Az értekezleten jelen volt dr. Duka Tivadar, az angol bibliaterjesztő társaság igazgató-tanácsosa és Millard Henry Eduárd, a nevezett társaság osztrák-magyar főügynöke is. Miután elnök a megjelent tagokat és az angol biblia-terjesztő társaság két képviselőjét a gyülcs megnyitása alkalmával szívélyesen üdvözölte volna, előterjesztést tett az eddigi munkálatokról. A biblia-terjesztő társaság képviselői és a bizottság tagjai örömmel és megelégedéssel vették tudomásul, hogy a revizionalis munka első stádiumáig már a legtöbb ó-testamentomi könyv eljutott s még csak az I. II. Királyok, a Zsoltárok és a Salamon könyvei (Példab. Pred. Ének-én) nincsenek előkészítve; de a többi már kéziratban mind be van adva, egy része már át is ment a második átnézésen is és ezekre nézve csak még a központi bizottság revisiója szükséges. A Genesisből már két ív véglegesen megállapított szöveg ki is van nyomtatva. Azután Szilády Áron, a központi bizottság tagja, terjesztette elő azon az észrevételeit és óhajtásait, melyeket a felülvizsgálatnál tett és a melyeket mintegy normativául kívánna kimondatni a revisorokra nézve. Igen tanulságos és érdekes fejtegetései alapján, a bizottsági tagok élénk felszólalásai után, az értekezlet a következőkben állapodott meg : i-ször, hogy a revisio alapjául az 1608-iki hannani biblia szolgáljon, de e mellett szem előtt tartandók egyébb fordítások és régi irók művei is; 2-szor hogy a mostani biblia-fordításban használt helynevek okvetlenül megtartandók és semmi magyarázatot a szövegbe, még zárjel között is, bevinni nem szabad; 3-szor, hogy ugyanazon szavak lehetőleg ugyanazon szavakkal fordíttassanak ugyanazon könyvben; 4-szer, hogy a Jehova szó mindama helyeken, hol e név a speciális zsidó Isten nevet jelöli, maradjon meg, egyebütt a Károli fordítása tartassék szem előtt. E név használatára nézve különben mintegy mérvadóul dr. Duka Tivadar közölni fogja az elnökkel az angol biblia-terjesztő társaságnak a különböző nyelvekre való fordításoknál e részben történt megállapodásait. Kimondotta továbbá az értekezlet, hogy a nevek Írásában ragaszkodni kell a Károli bibliához és a nevek latinos, már megszokott képzéseit (philiszteus, emoreus stb.) elvileg nem kell perhorreskálni; a közmondásszerűvé vált nyilatkozatok változatlanul maradjanak ; a sok conjunctivus modus és «vala» lehetőleg korlátozandó és a mai nyelv-használatnak jobban megfelelő igemódokkal és időkkel helyettesítendő; a különböző isten-nevek fordítására nézve a Károli fordítása tartandó szem előtt, de ha a szöveg értelme más név használatát kívánná meg, e tekintetben az exegeták szabadon érvényesíthetik tudós meggyőződésüket és végül, hogy parallel helyekül csak azok jeleitessenek meg, melyek valóban tartalmi, tárgyi, vagy eszmei párhuzamos helyek, vagy épen szószerinti idézetek. Két kisebb indítványnak letárgyalása után a még eddig munkába nem vett könyvek átdogozására tétettek meg az ajánlatok és pedig Ezechiel prófétájának átdolgozását Németh István pápai theol. tanár vállalta el; a zsoltárok könyvéből, miután Szabó Aladár az I — XXIV-et már beküldte, a XXV—L. zsoltárt Csengey Gusztáv eperjesi, az LI—LXXX-at, Pukánszky Béla pozsonyi, a CX—CXX-ig Erdős József debreczeni és a CXXI— CL-et Radácsi György sárospataki tanárok fogják átdolgozni; míg a LXXX-CIX zsoltárok revideálására elnök dr. Kecskeméthy István ref. s. lelkészt fogja felkérni, valamint neki adandja át az Énekek-énekét is. Második átnézésre pedig kiosztattak: Esaiás (átdolgozta Dicsőfi József) Radácsi Györgynek; Jeremiás (átdolg. Limberger István) Németh Istvánnak; Esdrás-Nehemiás (DicsőfiJ.) Pukánszky Bélának; Ruth (Erdős I.) Csengey Gusztávnak ; I. II. Sámáel (Petri E.) Kenessey Bélának ; I. II. Chronikák (Németh István) Petri Eleknek és Kenessey Bélának ; I. —XXIV. Zsolt. (Szabó Aladár) Gsengey Gusztávnak, Jób könyvét, melyet Németh Ist~