Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1890-09-21 / 38. szám
Harmincharmadik évfolyam, 38. sz, Budapest, 1890, szeptember 21. PROTESTÁ NS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Előfizetési ára: Hirdetések dija : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj minden kin postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. TARTALOM : Vezércikk. Beszéd a Károli-szobor leleplezésénél. Báró Prónay Dezső, — Orsz.ágos lelkészi értekezlet. Lévay Lajos, — A, fülbegyónás dognn'ja. Révész Mihály. — Iskolaügy. Klasszikus szellem. Mutatvány tanári székfoglalóból. Lázár István. — Tárca. Apróságok. A biblia-fordító ünnepe alkalmából. Futásfalvi. — Belföld. A Károli-iinnepély Gönczön. Sz. F. — Dr. Duka Tivadar beszéde a Károli ünnepélyen. — Püspöki rendeletek. Adalékul az elkeresztelési mozgalomhoz. Gömöri. — Gyakorlati lelkészet. Szász Károly püspök egyliázlátogatási beszédei. — Irodalom. — Különfélék. — Adakozás. — Hirdedések. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ-HIVATAL: Pipa-utca 23, szám (Csávolszky-ház). Beszéd a Károli-szobor leleplezésénél. Tartotta báró Prónay Dezső egyet, felügyelő. Összegyülekeztünk, hogy egyházunk egy jelesével szemben leróvjuk a kegyelet és háladatosság adóját és egyúttal állandó emléket emeljünk és szenteljünk neki. Példatlan ünnepély ez hazai prot. egyházunk történetében, a minőt még nem ünnepeltünk soha. Példátlan nem azért, mintha egyházunk jeleseinek sorozata ne volna hosszú és fényes; nem is azért, mintha hiányzott volna a múltban a hála és kegyelet érzülete egyházunk jelesei iránt; de példatlan azért, mert magyarhoni prot. egyházunk történetében vajmi ritkák voltak azon időszakok, midőn ilyen ünnepélyekre még csak gondolni is lehetett volna. Protestáns egyházunk jeleseinek sorozata hosszú és fényes; hiszen történetünk legnagyobb alakjait egyúttal egyházunk jelesei közé is sorozhatjuk. A Bocskayak, a Thurzók, Bethlenek, Rákóczyak nevei hazánk és egyházunk történetében egyaránt nagy jelentőségűek, egyaránt fényesek. Számosak egyházunknak ama tagjai, kik korukban a magyar társadalom jelesei, a magyar tudományosság diszei voltak; számosak egyházunk tagjai, papjai, kik hitükért rabságot, vértanúságot szenvedtek; az önfeláldozásnak, a hűségnek eme példányképei mindannyian méltók kegyeletes megemlékezésünkre. És dacára a jelesek ezen hosszú sorozatának, dacára a kegyelet élénk érzületének, első ünnepünk ez nekünk, melyen egyik jelesünk emlék szobra körül összegyülekezhettünk. De nem fog ezen csodálkozni senki, a ki ismeri hazánk és egyházunk történetét; a ki tudja, mily hosszú volt a küzdésnek, a szenvedésnek korszaka, mily | rövid a békességé, a küzdés nélkül való áldásos munkásságé. Viszont azt is egészen természetesnek fogja mindenki találni, hogy a békesség és épitő munkásság jelen korszakában a vallásos buzgóság legelőször is ama kitűnő férfiú iránt rója le a kegyelet adóját, kinek neve elválhatlanul össze van forrva a magyar reformatio történetével, mert műve tette azt mintegy teljessé, bevégzetté és mert az ő munkálkodásának eredményét is miden magyar evangyelmi keresztyén élvezi, és mert az ő műve hazánk evang. felekezetei között erős összekötő kapcsot képez. A mai nap ünnepe ezen egyháznak, melynek körében Károli Gáspár az Isten igéjét hirdeté; ünnepe a Tiszáninneni ev. ref. egyházkerületnek, melyhez ezen egyház tartozik és a mely ezen ünnep rendezését magára vállalta; ünnepe ez az összes ev. ref. egyházkerületeknek, és a mi á. h. ev. egyházunknak is. Ezért örömmel jöttem el, hogv ez alkalommal is tanúságot tegyek arról, miszerint a két evang. egyház között fönnálló testvéri jó viszony mindig arra késztet, hogy egymás bánatában, örömében részt vegyünk; de tanúságot tehetek arról is, hogy ez nem csak olyan ünnepe egyik testvér-felekezetnek, melyben a másik mint jó testvér részt vesz, ez még ennél is több, ez valósággal együttes közös ünnepe a két evang. testvér-egyház-f nak, mert a munka, melynek sikerén örvendünk,; melynek három százados fönnállásáról büszkén és örömmel teszünk tanúságot, mindkét egyházi közös tulajdona, közös kincse, az összetartozás^ nak drága köteléke, s így ez ünnep az egészhazai protestantismus közös öröm-ünnepe. Hitünk forrása a biblia, a könyvek-könyve,r , és ezért a reformatio csak akkor volt, teljesnek mondható, midőn a hit forrása, az Isten j;géje:
