Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-14 / 37. szám

Károli Gáspár — 1529—1592. — «Az háladatlanság Isten előtt is utálatos; de az embernél sem szerelmetes. » (Károli G. «Két könyv» ajánló levele.) Midőn a reformatio fényes napja felderült, beteljesült az Úr emez igéje : «A nép, mely setétségben ül, lát vala nagy világosságot.)) Senki sem tagadja, hogy a renaissanceval divatba jött a tudomány, a classicus írók műveiből szétáradt a humanismus világa; az «antik» buvárlása kedvencz időtöltésévé lett a főpapi és fejedelmi udvaroknak. A classicus szellem elvilágiasítá magát a pápaságot, s vele bizonyos pogány szellem áradt szét. A renaisance minden fényes tudományossága idegeit latin volt, egy néhány főpap, egy néhány zárda vagy kulcsos város papjainak, egy-két fejedelemnek, ritkán főúrnak tulajdona, hogy a nép tudatlansága annál nagyobb legyen. így volt ez Olaszországban és így az Itália után leglatinosabb Magyarországon. Hunyady Mátyás királyt híres tudósok vették körül; de volt egy-két vezére, vajdája s országbirája ki nevét is alig tudá leirni. Hány még a nép ? Jött a reformatio és «A nép, mely sötétségben ül, lát vala nagy világosságot!» Nem a fejedelmi vagyonnal rendelkező főpapok drága kövektől ragyogó palástjait, nem a viasz gyertyák ezereitől ragyogó oltárok világosságát, hanem az evatigyeliom világát, mely elűzi az elmék homályát, kiszabadítja szegény lelket a közbenjáró szentek és szertartások özönéből, hogy megtalálja a mindenütt jelenvaló s a mindenségben átható szellemet Istent, kit lélekben és igazságban kell imádni. Egyszerű emberek állanak elő s az édes anya nyelven hirdetik: «Egy a ti atyátok a menynyben; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.)) «Egy a közbenjáró Isten között és ember között a Jézus Krisztus.)) «Ő a mi igazságunk szentségünk és váltságunk.)) «Jőjjetek én hozzám, kik meg vagytok terhelve és meg vagytok fáradva és én megnyugtatlak titeket.)) Hirdetik akkor, midőn a nemzeti szerencsétlenség legnagyobb volt. Mátyás dicső uralma után, romlott főurak és ledér főpapok a Jagellókat csapásul hozták az országra; midőn a meggondolatlan papi vállalkozás a Dósa-lázzadással 70 ezer magyar vérét csapolta le a különben is vérszegény nemzet testéből; midőn az elnyomott jobbágyot örökös rabszolgává tette az 1514-ki boszszuálló törvény; midőn végre a megérdemelt büntetés utolérte a bűnös nemzetet a mohácsi vérmezőn. Oh a végső kétségbeesés e napjaiban, mint a megmentést hirdető angyalok trombitája zengett az evangyeliom; mint a bűnhődő Izraelnek egykor a prófétai szózat ott a babiloni vizeknél harsogott az édes és mindenkitől érthető anya-nyelvenemez igazság: «Én bennem békességtek lészen; mert én meggyőztem a világot.» «Jőjjetek én hozzám és találtok nyugodalmat a ti lelkeiteknek.)) És hogy az igének forrásához annál többen járulhassanak ; hogy meríthessünk közvetlenül az élő vizből : támadnak férfiak, kik a Biblia, a könyvek-könyve egyes részeit lefordítják, mint Erdősi János, Méliusz Juhász Péter, Heltai Gáspár és végre ki a teljes szentírást magyar nyelvre teszi át: Károli Gáspár. I. Károli Gáspár 1529 körül született a Kaplony nemzetség (Károli család) birtokán, Szatmár vármegyében, Nagy-Károlyban. «Nem kevés diszére szolgál ennek — mondja 1808-ban a jó öreg Szirmay Antal, hogy nem ugyan a grófi nemből, de a városi szüléktől Károli Gáspár innen származott, a ki a szentírást legelsőben fordítottamagyarra:*) Szüleit nem ismerjük. Károli volt-e neve eredetileg vagy csak ugy vette fel, mint Károli jobbágy fiú a Károli nevet, mint az erdődi jobbágyok közül került Bakóczok az Erdődi nevet ? azt sem tudjuk. Tanulásáról forrásaink csak enynyit mondanák : «Tanult Helvetiában, Strassburgban és Wittenbergben 1556-ban.)) Lehet, hogy Nagy-Károlyban kezdett tanulni s aztán a mint megnyilt a nem messzi Erdődön a Kopácsy István reformátor iskolája a Drágffyak védelme alatt, oda ment s onnan Kopácsyval 1548-ban**) Nagy-Bányára, onnan Sárospatakra. Az is lehet, hogy midőn Drágffy Gáspár özvegye, Somlyai Báthory Anna másodszor Ecsedy Báthory Györgyhöz ment férjhez : mint a Báthoryak alumnusa ment külföldre. .. Lehet; de nem bizonyos. . .. Bizonyos csak anynyi, hogy 1555 —56-ban a wittenbergi egyetem anyakönyvében van beirva így: «Caspar Carolus Pannonius.)) Külföldön annyira kiképezte magát, hogy Czwittinger szerint a legkitűnőbb magyar bölcsész, nyelv- és hittudós ; hívei között pedig Isten igéjének legékesebben szóló hirdetője volt.***) Haza kerülvén gönczi első pap — plébánus — lett, 1560 — 1591 végéig. Hogy jutott Gönczre?... Nem tudjuk... Ez a Göncz a szép Abauj- (Torna) vármegyében fekszik, Kassától délre a kis Lternád völgye felett. Hajdan erősített hely; de erődítései réges-régen elpusztultak. Károli korában m. e. 4000 lakosú város, iparos szőlőmíves lakosokkal, kiket hihetőleg Benczédi Székely István reformált. Göncz országútban feküdt, kitéve a kóborló hadak dulásainak, melyek nem egyszer kipusztították. Különben jelentékeny hely, hol nem egyszer tárták Abauj-vármegye rendes gyűléseiket. Földesurai a Dobók, Thurzók s talán mások is. Gönczön kettős papság volt egész addig, míg egy gr. Csáky földesúr 1695-ben el nem adta a jezsuitáknak, a kik a templomot is elfoglalták. Károli Gáspár előtt Benczédi Székely István volt a plebánus, kit 1548-ban hívták meg papul Olasz-Liszkáról. Károli kollegái pedig Radics Gáspár és Huszti Imre (1585 —1598.)!). Vannak kik Radicsot Károlival azonosítják. Károli Gáspár éber és buzgó lelkipásztor volt. Ezt bizonyítja a jó iskola is, melynek Pelei János volt rektora. Ez iskolába jött tanulni zsoltárfordítónk, Szenczi Molnár Albert, Nagy-Győrből, 12 éves korában. Másik bizonyság egy harang, mely ugyan 1791 jun. 18-án megégvén az elfoglalt templom s torony elolvadt, de a foglalók ellen való bizonyíték gyanán. eleve lemásolt felirata szerint 1575-ben öntötték Károli Gáspár concionatorságában. ff) Midőn az ércből készült bizonyítékok is megsemmisülnek, lehet-e csodálkozni, hogy «e török hamvasztotta, tatár égette» német, vallon rabolta és jezsuiták által üldözött országban a nagy Károli Gáspárról *) Szirmay: «Szatmárvármegye ismerete* II. rész 15. lap. **) Fraknói: <A hazai és külföldi iskolázás a XVI. században.» 303. lap. ***) Czwittinger : «Nob. Hung. Specimen Hung. literatae> 170°/, 194. lap. f) Fiizy János : «A gönczi ref. egyház története.» Sárospatak, lapok 1884. foly. ff) FüZy J.: «A gömöri ref. egyháztört.» Sárospataki lapok 1884.