Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-14 / 37. szám

Harmincharmadik évfolyam. 37. sz, Budapest, 1890. szeptember 14. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTOSEG és KIADÓ-HIVATAL: Pipa-utca 23. szám (Csávolszky-ház). Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 30 kr. TARTALOM: Vezércikk. Károli szobra előt. Szuhay Benedek. — Károli Gáspár. 1529—1592. Törökéry Kálmán. — A füibegyónás dogmája. Révész Mihály. — Tárca. A zsidó nép őstörténetéről. Petri Elek. — Belföld. A vértesaljai egyházmegye közgyűlése. Lévay Lajos. — A felső-borsodi egyházmegye közgyűlése. Sz. B. — Ötven éves lelkészi jubileum. A. J. — Irodalom. — Különfélék. — Adakozás. — Pályázatok. — Hirdedések. Károli mm&bim miéit hm halt meg az, ki elfelejtve nincsen, Takarja bár göröngy a hamvakat. A síri szózat áttör a bilincsen, Enyészetet, halált fennen tagad ! A századok sötét, zúgó viharja Hiába szórja rá villámait. Sugárzó fénynyel ég dicső alakja, Fénynyel, mely éltet csak, de nem vakít. Oh jöjjetek ti négy folyam vidékről Legszebb adót hozó zarándokok ! Ily áldozat egész világgal ér föl, — Hiszen e vén föld szíve ís dobog. Csermely, madár s a rét hervadt virága Életre kel s egy dalba versenyez. Lombot bocsát a sárguló fa ága, Halál helyett feltámadást jelez ! Oh jöjjetek sugárzó arczczal; De szent e hely, — sarut is oldjatok ! Nem fog gyötörni ő kínos panaszszal : Miért feledték hoszszú századok ? ! Helyette szól a mult idők tanuja, Vigasztaló szelid Emlékezet. Csak jöjjetek — a fáklya lángra gyúlva -Habár kietlen utakon vezet! Midőn felleg borult e szép hazára S az uj „magyar vallás" üldözve lett; Kigyúlt az éjbe egy csillag sugára, — Aztán megállt kicsiny bölcső felett. Ez égi fény jelölte meg a pályát, Melyen remélve, bízva futni kell. Az üdvadó magasztos égi pálmát, Lelket ölő, de szent küzdeímivel! Futott is ő, — nem nézve földi gondot, Izzadva, fázva égi cél után. Ez árva honba szerte szét bolyongott, Küzdelmi közt hit élteté csupán. Az Úr beszéde volt vezére, álma, Kinyitva boldogan a bibliát. S imé repült a lélek égi szárnya, A hol ragyog dicső csodás világ. De hát mit ér e szép világba nézni, Ha az igét nem érti meg a nép ? Mit ér ha csak a szomjúságot érzi, Ha keble olthatatlan lánggal ég ? ! Vezetni kell hűs, éltető mezőre, Hol nyújtanak italt az angyalok, Hol a jövő sugárral van beszőve S a lélek boldogan elandalog ! Elhíva lőn. — Könyvek közé temetve, Álmatlanul virraszt sok éjszakán. Föllelkesült, ha fáradt teste, lelke, Jó Istenének biztató szaván, Midőn az áldozat javában égett S elmondta még a hálatelt imát: Végső lobbot vetett a fényes élet, — Keblére zárta boldogabb világ 1 Azóta századok viharja tűnt el, Dördült az ég, villám villámra gyúlt. A gálya bősz tenger vizén repült el — E könyvbe lelt vigasztalást a mult. Habár fájdalom lehúz a földre, Van még hitünkbe éltető erő. Erős várunk, az Isten, áll örökre, Kiért meghalni is fölemelő ! Göncz, 1890. szept. 14. Óh jöjjetek hitet, reményt merítni, Kétes jövőnk nehéz csatáihoz. Isten beszéde még fel fog hevítni, A szolgaságból minket is kihoz ! S ha fölragyog reánk a béke napja, Szabad hazába nyugton élhetünk; Megszólal e szobor fenséges ajka: «Legyen tiéd a hála Istenünk !» Szuhay Benedek. 73