Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-31 / 35. szám

mély tisztelettel indítványozzuk : tegye beható megfontolás tárgyává a nt. egyházmegyei közgyűlés e fontos ügyet s igyekezzék a főtiszt, egyházkerületi közgyűlésre egy érdemleges indítványnyal odahatni, hogy a legközelébb összeülendő zsinat e tárgyban végérvényesen határozzon, s állítsa fel az annyira óhajtott országos gyámtárt, mitől oly sokan remélik és várják a kétségbeejtő anyagi helyzet jobbrafordulását, ha a családot fentartó lelkész az évek nyomasztó súlya alatt öszszetörve, munka közben, kidől. Indítvány a zsinati törvények módosítása tárgyában. Miután a Debreczenben hozott zsinati törvények életbe lépése óta egyháztársadalmunkra a kívánt béke és egyetértés hajnala nem derült fel ; miután a legjobb szándékkal megalkotott törvényekről a tapasztalat — a legjobb tanítómester — sokszor bebizonyította, hogy a célnak meg nem felelnek, nem is említve az egyházközségek belkörü intézkedésére, a fegyelem gyakorlásra vonatkozó nagyon is hiányos szabványait, a lelkész választási törvények sokképen értelmezhető intézkedéseit, a lelkészjelölő bizottságok ilynemű szervezetének tarthatatlan voltát: lelkészi értekezletünk bátor fölvetni azon kérdést a nt. egyházmegye előtt: nem jó volna-e a törvényeket átnézés megbirálás s a hiányok felmutatása végett egy 3 tagból álló bizott, ságnak kiadni, hogy így a véleményes jelentés illő megokolással a kerületre is fölterjesztetnék, hogy az intéző körök s a zsinati atyák sok dologra nézve megváltoztatnák a már is toldozott-foldczott zsinati törvényeket. Ez indítványok fölterjesztése a jegyzőre bízatott. Jelenleg az értekezletnek 14 tagja van. Tavaszi gyűlésig választ rendes elnököt és jegyzőt, gondoskodik jegyzőkönyvről saját költségen. F.-Barczika, 1890. aug. 15. Szuhay Benedek, id. jegyző. GYAKORLATI LELKÉSZET. Főpásztori beszédek. (Visszaemlékezésül Szász K. püspök úr vértesaljai egyházlátogatására.) (Folytatás.) VIII. A Baracskán, ápril 28-án tartott főpásztori beszéd : ((Különböző, sőt egymással ellenkező érzelmek hatják át s töltik el szivemet, midőn itt közöttetek, baracskai gyülekezet, megjelenek, hogy a püspöki hivatalom által reám szabott felvigyázói kötelességet teljesítsem. Első a szeretet érzése, mely a vigyázatomra bizott harmadfélszáz egyház közül mindeniket, válogatás és különbség nélkül egyformán közel hozza szívemhez. A szeretet mellett egy más, épen abból fakadó s azzal egyenlő erejű érzés is vont hozzátok, titeket szemtől szembe láthatni, s ez az a fájdalmas érzés, mely azt iratta Pállal, épen ehhez az ő annyira szeretett korinthusi gyülekezetéhez : Mit akartok, vesszővel menjek-e hozzátok vagy szeretettel és lelki alázatossággal ? mert félek azon, hogy mikor oda menéndek, valami módon nem olyanoknak talállak titeket, a milyeneknek akarnálak ; és ti is olyannak találtok engemet, a milyennek lenni engem ti nem akarnátok. És most, a midőn e félelem engedve a vágynak, hogy ide jöhessek, a kötelesség és a szeretet ide elhozott, azt kérdem tőletek, vájjon alaptalan volt-e az én félelmem ? Mert midőn megtelni látom a templomot a buzgó hívekkel, s áhítattal csüngni ajkaimon, melyekről pedig valamely érdekes újságot nem, csak az Isten igéjét s a Krisztus evangvéliomát várhatják ... kételkedve kérdezem, vájjon a hír szája hazud-e, mely vármegyeszerte beszéli, hogy ez egész vértesaljai egyházmegyében nincs hanyagabb templomjáró, nincs egyháziatlanabb gyülekezet, mint a baracskai. Nem azért botránkozom meg ezen, mintha azt hinném, hogy a vallásosságnak egyetlen mértéke a templom látogatása; sőt nem akarok hosszasabban szólani, a nyilvános istenitiszteletnek s a hívek közös buzgólkodásának hasznairól s előnyeiről, de annyit mégis bátran kimondhatok, hogy a templomnak rendes, szándékos, megszokott kerülése vagy elhanyagolása, ha nem is vallástalanságot, mindenesetre a vallásos érzés hiányát, vayg legalább is nagyfokú meglankadását bizonyítja. S azonkívül még egyebet is : nagyfokú egyháziatlanságot, az egyház, annak alkotmánya, istenitisztelete s összes életnyilvánulásai iránti közönyt, hidegséget. Bizonyítsam? A baracskai gyülekezet, melynek fele része évtizeden át, még sátoros ünnepen sem látható a templomban : ép oly idegen az egyházi terhek viselésétől. Ki is áldozna szívesen arra, a mi nem kedves előtte, a mi iránt nem is érdeklődik. Pedig, ha kath. ember, a kinek csak temploma és oltára van, de egyházi élete nincs, a legbuzgóbb vallásosság mellett is, nem érti e szót: egyháziasság, nem csodálom. De hogy protestáns ember egyháziatlan lehessen : az megfoghatatlan előttem. És a legmegdöbbentőbb épen itt Baracskán. Az egyház fentartásáról az előrelátó atyák, a közbirtokosság úgy gondoskodtak, hogy az egyház fennállása biztos jövedelmekkel van biztosítva; az egyházi adó kivetésre alig marad fenn valami. És a hívek ezt a keveset is zúgolódva, rendetlenül, vagy épen nem adják meg. Erre az állapotra a közönséges józan ész hajlandó azt mondani : hogy az előbbi két nemzedék igen bölcsen intézkedett, mikor a regále egy tetemes részét, az egyháznak adta, különben az egyház hajója zátonyra jutott. Én pedig azt mondom : talán okosan, előrelátókig — de nem bölcsen; én azt, hogy az egyház terhét a hívek maguk hordozzák : az egyedül evangeliumi, az egyedül prot. intézménynek tartom s ettől a világi okosság kedvéért nem kivánok eltérni. Nyűglődjék, vesződjék izzadjon az egyház, de viselje terhét maga; azt becsüli meg az ember, a miért fárad, a miért áldoz, a miért megszenved. Azért szeretik az anyák gyermekeiket, mert fájdalommal szülik. S valamint előbb azt mondottam : ki áldozzon szívesen arra, a mi nem kedves előtte ? most megfordítom s azt mondom : hogyan és mért lenne kedves az ember előtt az, a miért nem táradott, nem áldozott ? íme Atyámfiai! milyen szoros és kölcsönös összefüggés van: a templomba nem járás, az egyház terhei viselésétől való idegenkedés — és a prot. nevet megtagadó egyháziatlanság között! Erre ti eddig nem gondoltatok: gondolkozzatok csak rajta; előtökbe tartottam a tükröt, megláthatjátok benne az okok és következések kapcsolatát, az egymásba fogódzó láncszemeket, ha úgy tetszik: a lejtőt, a melyen jártok. Templomkerülés; egyházi terhektől idegenkedés; egyháziatlanság; a prot. öntudat teljes eltompulása; mi van még hátra? félek kimondani: a vallástalanság!» IX. A Kápolnás-Nyéken, április 29-én, tartott főpásztori beszéd : ((Meghatottan, kegyeletes érzelmekkel léptem községetekbe Atyámfiai! a melynek határában áll még a ház, az egyszerű tiszti lak, melynek fedele alatt pillantotta meg a napvilágot, ezelőtt majdnem 90 esztendővel, Vörösmarthy Mihály, nemzetünk nagy