Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-31 / 35. szám

őket gyűlésükön látni, elismeréssel s méltánylással nyilatkoztak róluk. Törekvéseik nemes, jogosult, lehetetlen, hogy sikertelen legyen. Kívánunk nekik tanügyünk, kulturánk és nemzeti művelődésünk érdekében is teljes sikert. J. T A R C A. Sionunk fohásza, Nagy vihar jött. Sújtó villám Libanusra lecsapott, S jaj, kidöntött eédrusinkból Három magas oszlopot. Három oszlop hullt a porba, Meghajolt a negyedik, Es millió nép fohásza Száll, oh Isten, egedig. Mint Noénak a hollója, Talpig gyászban áll Sión, S nem találva nyugodalmat, Kesereg, sír a siron. Szállj galamb, szállj s olajággal Térj meg újra vidoran: Vedd füledbe árva néped Könyörgését, oh Uram! Hű emlékben födje béke A nyugvó szent hamvakat ; Szálljon rájok annyi áldás, Ahány könycsepp most fakad. Karsaynknak fény nevére, Tartsa Isten életét ! Hű szeretet borostyánként Koszorúzza ősz fejét ! Nézz le Isten Sionodra, Mely most gyászban epedez ; Vessződet Te vedd el rólunk, Oltalmaddal Te fedezz! Bú helyébe víg napot küldj, S legyen e nap száma sok, S szent nevedet illatozzák Uj cserjék, uj cédrusok ! Sántha Károly. A zsidó nép őstörténetéről. (Folytatás.) Nagyot tévednénk azonban, ha mind azon elbeszéléseket, melyeket a Genesis Ábrahámról felemlít, pus ztán csak a bersabai kultussal és mondakörrel való vetekedésból akarnók megfejteni. Ez elbeszéléseknek egészen más az intentiójuk, nagy fontosságú politikai és nemzeti jelentőséggel bírnak azok, Juda országának és Dávid dynastiájának érdekeit képviselvén. Ha figyelemmel olvasgatjuk az Ábrahámra vonatkozó elbeszéléseket, lehetetlen fel nem ismernünk azon nagyszabású politikai eszmét, melynek megvalósítása Dávid dicső uralkodásának legfőbb célja volt, hogy t. i. Mezopotámia és Egyptom, mint két nagy kiterjedésű hódító birodalom között egy oly királyságot létesítsen, mely nemcsak a zsidó nép dicsőségét és hatalmát hirdesse, hanem képes legyen a politikai egyensúlyt is fenntartani a keleten. Dávidnak és dynastiájának sohasem volt célja sem az egyik sem a másik nagy birodalmat meghódítani, kicsinységénél fogva nem is lehetett, hanem csak arra törekedett, hogy a két nagy birodalom közé ékelt zsidónemzet existenciáját biztosítsa, a mi természetesen csak úgy volt lehetséges, ha a zsidónemzet egyfelől politikai hatalmát minél nagyobb mértékben kifejleszti, másfelől pedig a baráti viszonyt mindkét birodalommal ápolni és fenntartani igyekszik. Ezt a politikai álláspontot világosan kifejezve látjuk Ábráhám életében. O a Genesis szerint Mezopotámiából vándorol ki, s egész életén át mindig fenntartotta az ázsiai törzsekkel való rokonságot, azon világosan kifejezett célzattal, hogy sem ő, sem utódai Mezopotámiával ellenséges viszonyban állani nem akarnak. Majd nemsokára bevándorlása után, a Kanaánban kiütött éhség következtében, Egyiptomba megy, hol hoszszabb ideig tartózkodik, s onnan nagy vagyonnal tér ismét vissza az ígéret földére. Ezen elbeszélés ismét elárulja azon intentiót, hogy utódai, illetőleg a Dávid dynastiája, mely az Istentől nyert Ígéretnek megfelelőleg, zsidóország határait Egyiptom folyójától egészen az Eufratesig kiterjesztette, a déli nagy birodalommal barátságos viszonyban kíván élni. A Dávid dynastiájának politikáját illusztrálja Ábrahámnak Lóthoz való viszonya is, ki tudvalevőleg az ammoniták és moabiták törzsatyja volt. Ábrahám ugyanis a Genesis elbeszélése szerint az árvaságra jutott I,ótot magahoz fogadja, gyámja és nevelője lesz neki, magával hozza Kanaánba, majd Egyiptomba, s onnan visszatérve, midőn nagy kiterjedésű gazdaságuk miatt egy területen nem maradhatnak, jóakaratúlag ő maga jelöli ki mindkettőjük számára a helyet, hogy egymástól különválva, békességben éljenek. De Ábrahám a különválás után sem szűnik meg pártfogója lenni Lótnak. Ö szabadítja meg a fogságból és az ő kérésére figyelmezteti Jáhvé Lótot, hogy költözködjék ki Sodomából. Mindezen elbeszéléseknek nem lehet más céljuk, minthogy az ammoniták és moabiták rokonszenvét biztosítsa utódai számára. Ilyen tendentiának azonban csak akkor volt értelme, midőn ama tartományok Dávid által már meghódíttattak, s a hódítónak vagy utódainak célja volt ezen népeket sorsukkal kibékíteni, s elvesztett önállóságuk fejében őket azon hizelgő tudattal vigasztalni, hogy ők a dicső Dávid királylyal egy és ugyanazon törzsből származtak. Ábrahám történetének mindezen vonásai úgy tüntetik őt fel, mint Juda országának törzsatyját, ki lényegesen különbözik a Bersabában tartózkodó simeonita