Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-24 / 34. szám

esztendejénél, hogy csak az gírokkommal (így) vagyok, várván Istennek kegyelmét, mert mind házunkat, pin­cénket elégették a gonosz törökök és tatárok, mely helyett még nem csinálhatunk mást. Azért az Lukács öcsém az ipával lakik, akihez házasult, én pedig közön­séges jámbor Barimnál lakom egy ideig, míg az Isten jobb állapotra fordítja dolgomat, ez árva élettők Továbbá a Szíjjártó Lukács*) öcsénk felől azt írhatom, hogy jó állapotra vitte Isten: megyeri prédikátor, felesége, leánya is van. Im az minő könyvet kérettél Asztalos András uram által, im által küldöttem Nagyszombatba az nóvum testamentumot; azért arra kérlek, hogy küldj egy kicsiny magyar bibliát, ha elvégezted. Kérdezed a Súri Mihály uramat leveledben, hol vagyon ? Kom­ját hi-i piédikátor, hasonlóan Taksonyi Péter jókai pré­dikátor ; Czene Péter somorjai prédikátor. Csatári Ger­gely uram Ovárra (t. i. Magyar-Övárra, Moson várm.) ment, itt nálunk prédikála két esztendeig, a korporisták (t. i. az ág. hitv. evangélikusok) addig futták az urat, ki vitték közülünk. A húgaim felől azt írhatom, Katus és Ilona élnek; megáldák a könyvet, mely dictionariu­mot küldöttéi volt; az úrnak is megadták; hanem arra kérlek a Gyurkómnak is küldj valami újságot, hadd tanúljon belőle. Isten tartsa és áldja meg kegyelmedet, minden jó akaróiddal egyetemben. Dátum Sempcini decimo octavo augusti, amo 1608. Kegyelmednek jó­akaró atytyaíia Molnár Benedek. VII. Gratiam et pacem a Deo patre, per Jesum Christum praecor. A kegyelmed levele kezemhez jutott, melyet 22. de­cembris küldött Marburgiumból kegyelmed. De a mely levelet Francofurtnmból küldött kegyelmed, mikor a catechesíot megadták kegyelmednek, az a levél nem jött kezemhez. írja kegyelmed, hogy három kötetlen bibliát küldött volna alá Bécsbe a könyvárusnak, kiket írta kegyelmed, hogy egyiket nékem küldje, kettőt a kegyelmed atytyafiainak Szenczre. De sem ide, sem Szenczre nem küldtek egyet is, bár kötetlen lett volna, nálunk is szépen beköttethetnénk. Én semmiképpen sze­rét nem tehettem még ez ideig sem a Dictionariumnak, sem a bibliát nem láthattam egészen, hanem csak a praefatiot, kit kegyelmed nékem alá küldött volt. A magyar grammatikát ha elvégezi kegyelmed, részt tegyen kegyelmed e mi földünkre is benne. Az psaítériom igen-igen szép volna, de öregebb literákra kellett volna nyomtatni, a melynek a nótáit ki találják mind itt nálunk, s mind Komáromban, Újvárban. Igen élünk vele az ekklésiában. De hogy a musica a magyaroknál tudat­lanságban vagyon, nehezen találják ki a nótáit a dicsé­reteknek. Mostanában itt Nagyszombathban szegény Hol­lósi Márton vagyon köztünk és bizonyára nagy bátran és nyilván prédikál az antichristus ekklésiája ellen, és a pápának minden cardinali érseki, püspökei és kápta­lanja ellen, minden félelem nélkül néha az érsek, ki cardinalis u. m. Forgách Ferencz legtöbbet itt lakik e mi városunkban, úgy vagyon elég háborút elszenved- I nünk némely alávaló emberek miatt. De eleitől fogva ' ez volt állapotja a Krisztus ekklésiájának. A pozsonyi gyű­lésnek főoka volt novemberben Mathias herceg urunk­nak a magyar országi királyságra való választása és megkoronázása, szinte szent Érsébeth napján. Az ország­*) Ez a Szíjjártó Lukács teljes nevét így irta: Lukas Corarius Szen­czius minister ecclesiae nagy-megyeriensis. Levelei Molnárhoz 1608. nov. 5. és 1609. jan. 24. A magyar tud. Akadémia kézirattárában. Th. nak a minemű gravaminai voltak, elsőben ezen felség­nek írásban adták artikulusok szerint és minden kíván­ságára az országnak resolválta magát, kire meg is esküdt, a koronázás előtt. Főképpen a religió dolga legelső volt a többi között. Erre is megesküdt, hogy sehol sem városban, sem végházakban és szabad (királyi) városokban, sem mezővárosokban, sem falukban senkit hitében nem hábor­gattat, hanem libera sit religio usque in toto regno Hungáriáé. Immár Isten kegyelméből most minden helye­ken, hol ennek előtte még csak házaknál sem volt sza­bad olvasni a szentírást, most nyilván, nagy bátorsággal hirdettetik az evangyélium, Pozsonyban, (Nagy) Szom­bathban, Komáromban, (Érsek) Újvárott, Somorjában, Séllyén, a jezsuitákat be sem bocsátják az országba. Sok helyeken, hol a háború előtt be sem mert menni az ev. prédikátor, most immár a pápisták be sem bocsátják, mint Komáromban, Üjvárban, Somorjában, Séllyén, mely ugyan a jezsuitáké vala, és több falukban is. Csakhogy bizonyára a tanítók szűken vannak és a schola meste­rek annál is szűkebbek. Tamás Patkó samareus, schola mesterünknek esztendeje kitellett, felakartuk bocsátani, de nem győze várni, egy özvegy asszonyt vett el há­zastársul, hátra hagyá eíőbbeni szándékát. Ha az Úrnak kedves akaratja, felbocsátjuk Joannes Pastorist, az sze­gény Máté uram fiát, ha esztendeje kitellik, most Szempczi mester, a somorjai mesterrel, vagy mással együtt, lás­sák aztán vagy Heidelbergában, vagy Marpurgumban, ahol nékik tetszik ott maradjanak. A kegyelmed atytya­fiánál találkozom D. Joannessel gyakorta, még élnek, jóllehet a sok háborúban, bújdosásban megfogyatkoztak és szegény kézzel vannak. De az Úristen az ő kegyel­mes gazdag áldásából oly bőséget adott, az egész föl­dön búza olcsó 25. 24. 23. pénz egy mérce; bor olcsó és egyébb féle becsű jószág mind elég bő ; a barom legdrágább, mert a török, tatár igen elhajtotta. Bizonyára kegyelmed ott fent való létével sokat szolgált nemzetének a könyvek kibocsátásában ; ezutánra is szolgálhat ; mindazonáltal mégis ha kegyelmed gon­dolkodnéK felőle, jobb volna, hogy kegyelmed földében és hazájában nemzetének és az ekklézsiának szolgálna. Szent Pál idejében, mely nagy vakságban és hitetlen­ségben volt az ő nemzetsége a zsidó nemzet, mely igen szánakozott nagy lelki fájdalommal rajtuk úgy, mint nemzetségén, kívánván nagy lelki boszúsággal maga és lelke veszedelmével átokká lenni az ő nemzetségeért, csakhogy őket életében láthatta volna a kegyelemben. Mindazonáltal, a mit kegyelmed jobbnak itél, úgy cse­lekedjék kegyelmed. A Székely István Magyar Croni­caját a kegyelmed kívánsága szerint im felküldtem, jól­lehet ennek még ifjú koromban nehezen tehettem vala szerét, mert soha nem nyomtatták egyszerűéi többet. Mindazonáltal ha kegyelmednek osztán szükséges nem lészen, küldje alá ismét kegyelmed pro usu, egy pedig kegyelmednél maradhat. Isten kegyelmedet éltesse jó egészségben, Szent nevének tiszteletére és az ő ekklé­zsiájának épületére Ámen. Dátum Tyrnaviae, 10. die, mensis februaris anno 1609. Andreas Asztalos, civis regiae civitatis tyrna­viensis manu propia. VIII. Becsületes jó akaró uram és szerelmes atyámfia, a Krisztusban, a kegyelmed levelét énnekem kezemhez adák, a Dominus Georgius Remus levelével együtt, mely kegyelmed leveléből megértettem mostani állapot­ját és igyekezetét kegyelmednek. Én ennek előtte is

Next

/
Oldalképek
Tartalom