Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-17 / 33. szám

e gyermekek közül hazaszökött, kettőt hazavittek időközben s így huzamosabb ideig csak 9 részesült e jótéteményben. A felvett gyermekek közül tavaly is itt volt 5, új 4. Pünköstkor az úrasztalához járult a banovcei gyermekekkel együtt két idegen gyermek. A magyar gyermekeket, mivel iskolánkban a tanítás német nyelven folyik, hetenként 3 napon én tanítottam külön lakásomon, két napon tanítónk. A magyarok folyékonyan olvastak anyanyelvükön sőt németül is. Megtanultak 16 zsoltár és dicséretmelódiát. Azon külső körökből való gyermekek, kik tavaly hagyták el iskolánkat, az idén már segítségemre voltak, midőn a külső körökben tartottunk istentiszteletet. Hűségesen eljártak az istentisztelet előtti tanításra, az előre kijelölt bibliai részt szorgalmasan olvasgatták s a feladott zsoltárt vagy dicséretet megtanulták. A mi a szeretetház bevételét illeti 1889. szeptember havától, 1890. junius hó végéig, igen kedvezőnek mondhatom. Nagyobb bevételi tételek : Tóth János esperes úr az alsó-barnya-bácsi egyházak adományaképen 44 frt, Fárahó János uradalmi bérlő egyháztag 25 frt, Cseh Ervin főispán, egyházmegyei gondnok 100 frt, A báseli nőegylet dr. Böhl E. bécsi theol. tanár úr által 38 frt, a főt. dunamelléki egyházkerületi missziói pénztárából 50 frt, a ft. mgs konvent adománya 100 frt. Összes bevétel volt az előbbi tételekhez az 1888/89. iskolai év végén fenmaradt öszszeg utáni kamatokat, egyes apróbb adományokat s az idegen gyermekek szülei által fizetett díjakat hozzászámítva 432 forint 77 kr. Összes kiadás: 156 forint 42 kr. Maradt: 276 frt 35 kr. 1888/89. ében összes bevétel: 402 frt 46 kr. Összes kiadás : 156 frt 11 kr. Maradt: 246 fit 35 kr. 1889/90. évben összes bevétel: 432 frt 77 kr. Összes kiadás: 156 frt 42 kr. Maradt: 276 frt jj kr. Maradék 1888/89. évről 246 frt 35" kr. Maradék 1889/90. évről 276 frt 35 kr. Összes vagyon: 522 frt 70 kr. ötszáz huszonkét frt 70 krajcár. A számadókönyvet, a kiadási tételek nyugtáival az idén már bemutatom az alsó-baranya-bácsi egyházmegye nt. közgyűlésének. Házvételtől még ez évben is el kell tekintenünk. Egy kis takarékosság mellett házat is vehetünk, s forgalmi tőkénk is maradhat egy két év alatt. Szász Károly püspök úr 150 frt évi segélyt eszközölt ki, s enynyit ezen évre már kaptunk is. S ha e mellett egyházmegyénk eddigi áldozatkészsége is megmarad s még egykét kegyes jóltevő is akad, ki ezen intézményről megemlékezik, rövid idő múlva, talán egy jelentkezőt sem kell visszautasítani. Építési segély ima- és iskolaházun kra a mélt. és főt. konvent adományain kívül, még az idén is érkezett. Egy ref. főgymnásiumi tanár külföldön jártában fürdőbe készülő ismerőseitől, kik között egy porosz ref. superintendens két leánya is volt, 23 o. é. forintot gyűjtött, mely összeget ő 25 frtra egészített ki. Köszönet innen is a szíves megemlékezésért! Nagy Sándor ágyai ref. lelkész úr e lap f. é. április 13-iki számában : «Miért vagyunk még ma is csak a kezdet kezdeténw cimű cikkében az egész miszsziói intézményt kifigurázta. Jó lett volna, ha egy miszsziói lelkész szolgált volna N. S. lelkész úr igen tréfás példái ellenében, komolyakkal, melyekből kitűnhetik, hogy még sem kidobott pénz a misszióra fordított költség. De bátor vagyok N. S. lelkész úr figyelmét az idei konventi jegyzőkönyv 226—248. oldalaira is felhívni. Hogy a missziói intézmény jelenlegi szervezetén is kell még változtatni, az bizonyos. S ez meg is fog történni. A konventi jegyzőkönyv 63-ik pontja alatt közölt javaslat nézetem szerint igen jó uton jár. De erről talán egy más alkalommal 1 Uj-Banovcén, 1890. aug. 6-án. Keck Zsigmond, ref. uiiss. lelkész. GYAKORLATI LELKÉSZET. Főpásztori beszédek. (Visszaemlékezésül Szász K. püspök úr vértesaljai egyházlátogatására.) (Folytatás.) IV. Az április 24-dikén Tökön tartott főpásztor beszéd : «Kegyelettel emlékezünk a régi időkről, ezen egyháznak már több mint harmadfél százados múltjáról, mert tudjuk, hogy már a XVII. század első negyede végén, 1626-ban anyaegyház volt s rendes lelkipásztora volt. A község az ó-budai korona-uradalomhoz tartozván, két németajkú s kath. vallású község közé beékelve, a maga tősgyökeres magyarságát s reform, hitét csonkítatlanul meg tudta őrizni és sem hitében, sem nemzetiségében nem ingadozott. Dicséret érette az ősök buzgóságának és szilárdságának, de dicséret a késő utódoknak is, hogy őseik nyomdokaiban megmaradtak és hagyományaikat híven megőrizték. Megőrizték, legalább annyiban, hogy az egyházhoz való hűtlenség vagy más vallásra térés esete, emberemlékezet óta alig fordult elő, s az egyház iránti kötelességek teljesítése ellen, átalában legalább, nagyobb ok a panaszra nem volt; de nem lehet tagadni, hogy az önkéntes buzgóság és áldozatkészség nagyon megcsökkent a hívekben. Az egyháznak, ha kimért jövedelmei bejőnek, csak épen anynyija van, hogy szükségeit fedezhesse; de mindamellett hogy az egyházi adó nagyon mérsékelt, sőt inkább csekélynek mondható : abból is sok a hátralék; a közalapot is megadják a hívek, de zúgolódnak miatta azok, a kik annak magasztos célját és áldásos működését megérteni s belátni nem képesek. Ezeket Atyámfiai! bár — ismerve a ti anyagi helyzeteteket s az idők nehézségét, keményebb megrovással illetni nem akarom : de ne csodáljátok, ha nem is örvendek, ezeket hallva. Mert azt hiszem, hogy őseitek még sokkal rosszabb körülmények közt voltak és sokkal nehezebb időket értek, mint a maiak, mikor egyházat alapítottak s azt fenn is tartották. Mert az a lélek, a mely az egyházalapító ősöket s az egyházfentartó atyákat áthatotta, ma már hamvadóban van. A vallásosságnak csak egy külső jele a templom látogatása, de a nép vallásos értelmét abból is meglehet ítélni, s köztetek Atyámfiai ! valljátok meg, az sem a régi már. S igy van az Önkéntes áldozatkészséggel is. De ha ezeket szemetekre vetem, s hiszem, hogy atyai szeretetből származó intéseimet nem veszitek zokon : örömmel méltánylom, hogy erkölcsi életetekben jóra igyekezők vagytok, az egykor nagyobb divatban volt pincézések, torozások, vendégeskedések, talán az idők nyomása alatt is, de remélem, jó belátásból is — most már ritkábban fordulnak elő; az öltözetben való fényűzés sem kapott lábra köztetek, s ne is engedjétek ezt lábra kapni. Őrizkedjetek egy más még sokkal nagyobb veszedelemtől is, a mely (tekintve a születések csekély számat és a népnek inkább fogyó, mint szapo-