Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-17 / 33. szám

Ha pedig zsinatolni akarunk, akkor a bízottságtól elvárjuk, hogy a már többek által jelzett s alább szinte elősorolandó nagyfontosságú kérdéseket a programmba, illetve az egyházi törvényekbe felvegye, s azokra nézve ha kell, a kormánynyal szemben is állást foglaljon. A kormánynyal szemben való állásfoglalást annyival inkább megvárjuk a zsinattól, mert a konvent ezt sohasem tette ; pedig az anyaszentegyház érdekében nem egyszer tennie kellett volna; sőt azt a nagy tekintélyt, mely miatt a szervezés előtt oly hatalmas, oly mindenhatónak hireszteltetett, a megalkotás után a konvent a kormánynyal szemben egészen elvesztette, nemcsak, hanem még megsürgetni sem merte, hogy egyik-másik felterjesztésére a magas kormány válaszolni kegyeskednék. Abban látom főként a konvent tekintélyének lehanyatlását, hogy feliratait a kormány, még csak válaszra sem érdemesítette. Kereken kimondva úgy állunk, hogy az egyház részint a zsinat, részint a konvent útján jogait, autonómiáját lassanként feladogatja ; csak dolgozik, szolgál, kötelességeket teljesít az államnak, s nem kap érte semmit, sőt csak kérni sem mer. A saját belügyeit pe- I dig az áldatlan taktikázás és eszélytelen opportunismus miatt elcsenevészni engedi. Ilyen állapotban, hogy mi értelme van akár a zsinatnak, akár a konventnek, nehéz kimagyarázni s tessék akárkinek akár a lelkészi o j testületet, akár egyház egyetemünk zömét, a türelmes, teherhordáshoz szoktatott református népet megkérdezni: nem kérnek belőlök. így gondolkoztam és irtam én már 1882. év őszén, a második zsinat előestéjén (Sárospataki Lapok 1882. év 38. sz.) En már akkor féltem a határozatképes konvent szervezésétől, azt mondván, hogy arra lesz alkalmas csak, hogy jogokat adjon fel; de arra, a kormánytól nem mindig független elemeinél fogva, nem leend képes, hogy az egyház és ennek közegei által tett szolgálatok fejében, megfelelő előnyöket eszközöljön ki. És úgy történt.*) Csak az utóbbi évek konventi jegyzőkönyveibe kell betekinteni s ott megtaláljuk pl. az 1887. évi konventi jegyzőkönyvben, hogy a miniszter éveken át nem adott választ a 16, 18, 26, 30, 33, 36, 42. és 87. sz. a. feliratokra; valamint az 1889. évi konvent 25, 31, 72 sz. a. felterjesztéseire sem. Holott ezekben a pontokban nem kisebb dolgokról van szó, mint a jogakadémiák ügye, vadházasság, vallássérelnii ügyek, a középiskolai vallásoktatás és vasárnap *) Ennek talán nem az institutio, hanem egyes személyek lehetnek okai, s a correctivum a választó közönségnél van. Miért nem él vele? Szerk. megszentelésének kérdései. S ezeket olyan dolgoknak tekinté a magas kormány, hogy ha vártak 7—8 évig, várhatnak még talán ugyan ennyi ideig elintézésre. A határozatképes konvent sürgetői pedig annak idején azzal érveltek, hogy majd milyen súlya, milyen tekintélye lesz ennek egyetemes érdekű és fontosságú kérdésekben a kormány előtt is! Igen! van súlya lefelé; de — mint kimutattam — fölfelé már vajmi kevés. S mi a dolgok ily állásának az oka ? Az, hogy a konventi tagok legnagyobb részénél erősebb a «sensus poli:

ticus», mint a ccsensus ecclesiasticus» s e miatt válság esetén legtöbbször a világi tekinteteket helyezik az egyházi érdekek fölé; az ilyenek a kormánynyal szemben nem elégge önállók és függetlenek, s nem lépnek fel azzal a súlylyal és hatalmi erővel, a melylyel mint egyházi érdekek képviselői felruháztattak. Ellenben arra pl. Tiszántúl nagyon vigyáznak, hogy független egyházi jellemű s az eddigieknél bátrabb férfiak a konventbe be ne jussanak; legalább azt kell következtetni azon eljárásból, mely szer int az egyházkerületi gyűlés többsége nem engedi meg, hogy a konventi képviselőket a presbyteriumok válaszszák; így aztán maradnak a régi, bár igen derék és előkelő, de a pártkormánytól függő, bátortalan férfiak a konventi tagok. E bajokhoz járult még egy elkeseredésig vívott harc az 56. § magyarázása lelett. Kívánatos, hogy a zsinat e kérdést s §-t is világosan körül írja, még pedig a zsinat-presbyteri prot. elvnek megfelelőleg, oly módon, hogy a konventi képviselőket, mint általában egyházunk minden bizalmi férfiait, mandatariusait a presbyteriumok válaszszák. Mindezekért én egész magasan, a ((fejénél)) kezdeném a reformot vagy revisiót: a zsinat és a konvent megalakításán, a zsinati és a konventi tagok választásán; tehát nemcsak a törvény-revisiöjának, hanem a törvényhozók revisiójának kérdésébe is gyökeresen bele mennék. Mert most van ideje nyiltan és határozottan kimondani: «mi fáj? hol fáj? és hol szorít? s hol a hiba ?» A szűr alatt való dohogással s szemforgató, politikus beszédekkel csak rontani és ártani, csak hibákat, bajokat, sebeket, fájdalmakat lehet takargatni; javítani azonban sohasem ! Görömbei Péter. Hol a mi egyházunk? Előre ki kell jelentenem, hogy a feltett kérdésre feleletet csak negatíve adhatok; a positiv feleletet magam is tájékozottabb elméktől várom. És ha valaki lesz szíves megmutatni nekem a Királyhágón túl vagy innen 65*