Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-10 / 32. szám

Harmincharmadik évfolyam. 32. sz Budapest, 1890. augusztus 10. PROTESTÁNS SZERKESZTOSEG és KIADÓ~HIVATAL: Pipa-utca 23. szám (Csávolszky-ház). Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben akiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja-. — Bélyegdij külön 30 kr. TARTALOM: Vezércikk, A mit nem a zsinattól várunk. Dr. Kecskeméthy István. — Med itali ók. K. —- Iskolaügy. A tanítok nagygyűlése György Aladár. — Tárca. A zsidó nép őstörténetéről. Petri Elek. — Belföld. Az erdélyi ev. ref. status egy milliós kölcsönügye. — Gondolatok egy pár önkényt kínálkozó zsinati tárgy fölött. Jancsó Lajos. — Gyakor lati lelkészet. Főpásztori beszédek. Szász K, püspöki beszédei. Közli IJvay Lajos. — Régiségek. Szemelvények Szenczi Molnár Albert levelezési albumából. Thúry Etele. — K ü l ö n f é 1 ék. — Adakozás. — Hirdetések. A mit nem a zsinattól Yárnnk, A theologiai magán tanárok szaporodnak szépen, szép fiatal óriások nőnek fel az égig. Az egyházakat megosztályoztuk, a lelkészeket megminősítettük, a jelölő bizottságok híven őrködnek a lelkészválasztások békés lefolyása felett. A közalap összeszedegeti az egyház mezején szétszórt csontokat s atyailag terjeszti ki kezeit a szegényebb parochiákra, vivén az egyikbe Kölber-kocsit, a másikba kenyeret. S mind ez a debreczeni zsinat óta. És íme még alig tünedeztek elő a zsinat tévedései, alig kezdték megteremni gyümölcseiket áldásos intézkedései : már küszöbön a másik, hogy jóvá tegye a múltnak tévedéseit s bölcs intézkedésekkel újabb lökést adjon egyházunk haladásának. Tisztes papok, nemes vének tanakodnak, gyüléskeznek, hogy hiba ne legyen a vérkeringésben. A közpapok pedig az államtól erővel is készek beszerezni a minden sebeket meggyógyító írt. Nem vetek neki egy esztendőt, hogy a magyar kálvinista egyházban lesz jó administratio és nem lesz szegény pap. Valóban, a mi szőlőnk kivirágzott, csakhogy, fájdalom, a tövén már ott a filokszéra : az indiííerentismus. Nagyító üveg sem kell hozzá, még sem sokan látják. Most, midőn minden szem az összeülendő zsinaton függ, minden száj és sok eszes fő neki ad tanácsot, elébe tárunk minden bajt, minden sebet, mely tőle vár gyógyulást: talán ezt a betegséget sem árt szemügyre venni, mely mindannyi közt a legveszedelmesebb. Mert ez az a betegség, melyet meg nem gyógyít semmi zsinat, semmi törvény, semmi alkotmány, semmi administratio, semmi közalap, ez az a betegség, mely minden szépnek, jónak és nemesnek bizonyos halála. Az sem gyógyítja meg, ha szép neveket adunk rá. Hiában nevezzük vallási türelemnek, csak közöny marad az; eredményét hiában dicsérjük békének, csak tetszhalál marad az. Avagy nevezhető-e egyházi életnek, a mit mi élünk ? Azok, a kik a kormányzásban részt vesznek, érdeklődnek némileg az egyház némely ügyei iránt ; a többi, ha csak a domesztikáért nem exequálják, azt sem tudja, van-e egyház. Ilogy az egyházi kormányzattal, közigazgatással nem törődnek híveink, azt még csak kihevernők valahogy; de fájdalom, be kell vallanunk, hogy nincs az egyháznak olyan ügye, mely iránt érdeklődnének. S ez az, a mi megöl. Ha a spanyol király kutyája megdöglik, vagy Nagy Tóth János uram birkája háromlábú báránykát ellik, az szenzációt kelt még a harangozónál is; de ha Károli Gáspárnak szobrot akarunk emelni, arról csak a kurátor tud, az is csak annyit, hogy már megint ki kell nyitni a kaszszát. Ki is nyitja, de a zár nagyon csikorog kurátor uram nagyon dörmög : ccazok a lő-főtisztelendő urak azt gondolják, hogy az ekklézsia ládája aranynyal van kibélelve.)) Az tenné azonban a legszomorúbb tapasztalatot, a ki bátor volna valakitől megkérdezni, hogy mi légyen az a hit általi megigazulás? De még a tisztelendő atyák sem tudnák mindnyájan megmondani. Valóban bámulatra ragad a hívek járatlansága és tudatlansága az egyházi dolgokban. Már most ha ennek a szomorú állapotnak okát kutatjuk, egy circulus vitiosusra bukkanunk. Híveink tudatlanok, mert nem érdeklődnek, s nem érdeklődnek, mert tudatlanok. Magyaros is volna, kálvinistás is,-meg az