Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-05 / 1. szám

ben vakon vezettetni: ez az értelmi eltévelyedésnek oly szomorú tünete és saját anyagi érdeke felfogni nem tudásának olv szegénységi bizonyítványa, minőt a kálvinista papság eddig tapasztalt józanságáról feltételezni sem bírtam. Bizom is papságunk jobb szellemében, bizom abban, hogy ha nyomasztó szegénységének felzaklatott keserűségei egy pillanatra elvakították is elkínzott lelkét, nem sokára viszsza fog térni a közpapság bizalma félreismert igaz vezetői s érdeke hű őrei iránt, kiket most hirtelen való nagy busulásában és mély keserűségében ellenségeinek tekint. Mert jaj annak a társadalomnak, melyben osztály-harc mérges kígyója ütötte fel fejét; mert a ki a mesterséggel szított harcból vereséggel jön ki, az rendesen a gyengébb fél szokott lenni. A kegyelem Istene világosítsa meg az ő elméjüket s fordítsa javukra az új esztendő jobb informatiója által a mult év botlásait ! Legyen korai az ő ébredésük és csekély az ő csalódásuk! A közpapok jelzett mozgalma közegyházi szempontból is kiváló figyelmet igénylő kérdés. Abban, hogy a református egyháznak Ill-ik és IV-ik osztályú papsága, tehát összesen mintegy 541 + 851 = 1392 lelkészi állomás nincs állásszerűlég díjazva, sőt a IV-ik osztálybeliek valósággal nyomorognak s hogy e nyomasztó helyzet immár tarthatatlan: ebben a közpapoknak teljesen igazuk van. Ezt az ügyet komolyan, behatólag és sürgősen kell rendezni, ha viszonyainkat elmérgesedni, egyházunkat belső bomlásnak kitenni nem akarjuk. A zsinat teendői között ez a kérdés egyik legsürgősebb és legfontosabb. A közalap erősítésével törvényhozásilag és jó móddal szervezni kell az egyetemes lelkészi-gyámintézetet, hogy a lelkész-özvegyek és árvák, hogy az elnyomorodott lelkészek tisztességes ellátásban részesülhessenek. A kerületek államsegélyének felemeltetésére minden erőt meg kell feszíteni és a segélyt kizárólag egyházi célokra fordítani stb. A mi minket illet, mi a nekünk adatott erő és tehetség mértéke szerint teljes erővel fogjuk jövőben is szolgálni anyaszentegyházunk jól felfogott érdekeit, jelszavunk: buzgó egyháziasság, valódi függetlenség, tárgyilagos igazság! Buzgó egyháziasság, mely soha sem téveszti szem elől, hogy az evangéliumi ker. egyháznak éltető lelke, legfőbb ereje az igaz és benső vallásosság, melynek kezdő-, köz- és végpontja az Úr Jézus Krisztus. Valódi függetlenség, melyet nem feszélyeznek sem politikai párttekintetek, sem a divatba hozott egyházkerületi speciális érdekek, sem a particularis szempontok, melyeket mostanság még Laptársaink is annyira előtérbe állítanak. Mi nem vagyunk sem egyházkerületi helyi lap, sem hivatalos közlöny, (hivatalos közleményeit azonban bármelyik prot. egyházi hatóságunknak: püspökeinknek, espereseinknek, iskolai elöljáróságainknak, a mennyiben közérdekűek, továbbra is készséggel közre bocsátjuk) : hanem a művelt prot. közönség szogálatában állva, a hazai protestantismus s közelebbről a magyar református anyaszentegyház ügyeit kívánjuk tehetségünk szerint előbbre vinni. És mindezt tenni kívánjuk az emberileg megközelíthető tárgyilagosság, az objectív igazság hangján, a művelt közönséghez illő modorban. Teljes bizalommal fordulunk e célból olvasóinkhoz és munkatársainkhoz, hathatós szellemi és erkölcsi támogatásukat kérve, mert egy ily Lapnak hivatása színvonalán való megtartása nem egy, nem is két-három ember erejét igényli, hanem az egész olvasó közönség támogatását követeli. Kérem is Lapunk minden barátját, hogy értesítéseivel, megjegyzéseivel, felszólalásaival, pártolók gyűjtésével előmozdítani szíveskedjék a szerkesztőségnek közönségünk minden jogos igénye kielégítésére irányzott őszinte törekvését. Adjon Isten boldog uj esztendőt! Budapest, 1890. január 1. Szőts Farkas. ISKOLAÜGY. Középiskoláink tanterve. Azon számos nagyfontosságú ügyek sorában, melyek a legközelebbi zsinatot foglalkoztatni fogják, bizonyára nem utolsó helyet lesz hivatva elfoglalni protestáns középiskoláink tantervének és szervezetének kérdése. Gymnasiumaink tantervét és szervezetét, valamint a belrendtartásukra vonatkozó szabályzatokat legutóbb, mint tudjuk, az 1881—iki debreceni zsinat s az 1884-iki egyetemes konvent állapította meg. Azóta e tanterv és szabályzat irányadása szerint folyik iskoláink élete s változtatás vagy módosítás az akkori megállapodásokon, nem csak hogy nem történt, de ha jól tudjuk, még szóba sem került. Az állam vezetése alatti középiskolák akkori tantervét azóta félretették s helyette másikat készítettek, s általán azon iskolákban mind azelőtt, mind azóta a tanterv, tanítás és szervezet állandó tárgyát képezi a megvitatásnak. Nem lehet föltenni, hogy protestáns középiskoláink szervezetét és tantervét oly bevégzett tökéletességűnek tekintené valaki, hogy az minden további módosításnak vagy fejlődésnek még gondolatát is kizárja, s épen azért az általános oktatásügy szempontjából kívánatos, hogy a fölött a tanügyi világ ne térjen egyszerűen napirendre, mint eddig tette; annál kevésbbé, minthogy középiskoláink már csak számuknál fogva is jelentékeny tényezői az országos közoktatásnak, tehát állapotuk és működésük nem lehet közönyös senki előtt, ki a közművelődés haladása iránt közelebbről érdeklődik. Most, midőn egyházunk körében a zsinati előkészületek mindinkább megindulnak, legfőbb ideje, hogy ha más