Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-03 / 31. szám

kényszerül ünnepelni katonailag ? A különleges egyházi ünnepek közül melyik ületik meg hatóságilag hivatalosan, a nagypéntek vagy a boldogasszony napok ? Melyik felekezetnek van jus patronatusa? Ha egyik vagy másik mágnásunk hitbizományi alakít, melyik felekezet confessiója szokott mint conditio sine qua non, korlátozó kikötményül az örökösödési jog mellé acclavaltatni ? Melyik felekezetnek a másik kizárásával, van privilégiuma bizonyos magasabb ordókhoz, érdemjelekhez ? Melyik felekezet püspökei kapnak pár évi hivataloskodás után belső titkos és melyiké a legkitűnőbb érdemek mellett is legfölebb egy kis királyi tanácsosságot ? Az u. n. közös és állami, elemi és felsőbb tanintézetek, közös és állami jellegük dacára, melyik felekezet bélyegét hordják magukon, tanítóik és tanáraik melyik templomba kötelesek a növendékeket elkísérni és melyikbe nem ? És a többi. — Vegye mindezeket ő eminentiája igazságos lélekkel ad eonsiderandum : és akkor bizonynyal nem hagyja magát oly képtelen állításra, ragadtatni, hogy a mai állapotok Magyarországon sokkal sérelmesebbek a katholikusokra, mint a protestánsokra. Hogy a (^protestánsok gravamenjei századok óta megszokott jajkiáltások)): bizony igaz, fájdalmasan igaz! De hát ki az oka e százados jajkiáltásoknak? Ok nélkül ép eszű ember nem szokott jajgatni. Ha jajgat : bizonynyal fáj neki valami. És ki a hibás ? az-e, a kinek fáj, vagy aki a fájdalmat okozza ? Kérjük ő eminentiáját, ne gúnyolódjék a mi több százados, oly bámulatos hősi erővel, krisztusi türelemmel viselt szenvedéseink, keserű fajdalmaink felett. Méltóbb és nemesebb, a magyar katholicismus első főpapjához inkább illő cselekedet lesz s nemzetünk örök hálájára érdemesíti emlékét: ha torzsalkodás helyett békére, jogfosztogatás helyett jogtiszteletre, gyűlölködés helyett testvéri szeretetre inti a Krisztus nevében papjait, ha ő lesz a vallási béke apostola Magyarországon. (Vége köv.) TÁRCA. A zsidó nép őstörténetéről. A zsidó nép őstörténete a Mózes i. könyvében, az u. n. Genesisben van leirva. E könyvvel, mióta a biblia a tudományos kritikai vizsgolódás tárgyává tétetett, igen sokat foglalkoztak, s bizonyára még nagyon sokat fognak foglalkozni. Azonban bármennyire szétágazók legyenek is még ez időszerint a Genesis keletkezési korára, szerkezetére stb. vonatkozó nézetek, anynyit a tudományos kritika ma már megállapított, s a bibliával foglalkozó tudósok, mint kétségbe nem vonható igazságot, egyetemesen elismerik, hogy a Genesis nem összefüggő egységes munka, nem egy ember által Íratott, hanem régebbi, rokon tárgyú ősiratoknak öszszetétele és feldolgozása, mely ősiratok a Genesis egyes elbeszéléseiben még ma is világosan felismerhetők. Ezen ősiratoknak külön választásával a legtehetségesebb irásmagyarázók már régóta foglalkoznak, a rendelkezésre alió históriai és geográfiái adatok segítségével nagy szorgalommal igyekeznek az egyes részleteket így vagy amúgy csoportosítani, de őszintén be kell vallanunk, hogy fáradozásaik mind eddig nem vezettek kielégítő eredményre, s még most is nyilt kérdésnek tekinthető, hogy a Genesis micsoda ősiratokból, mikor, hogyan és mi célból állíttatott össze? A Genesis előállására vonatkozó különböző kritikai vizsgálódásoknak általában egy közös hibájuk van, a mi nézetünk szerint a legfőbb oka az eddigi tanulmányok sikertelenségének, hogy nem méltatták kellő figyelemre azon kérdést: vájjon az elveszett ősi iratok, melyek a jelenlegi szövegnek alapját képezik, egymással öszhangzásban állottak-e vagy pedig tendentiosus iratok valának, melyek eredetileg egymással szemben ellentétes álláspontot foglaltak el és csak később, a politikai háttérrel biró nagy vallásos küzdelem lezajlása után egyesíttettek egy külsőleg összefüggő egészszé ? E kérdés feltevésének jogosultságát nagyon fontos históriai tények igazoljak. A zsidó nép, a mi idő számításunk előtt több, mint ezer évvel, nem csak pártokra volt szakadva, mint rendesen minden nép, hanem 10 — 12 önálló, egymástól teljesen független törzsre vagy kantonra volt oszolva a mely törzsek egymással igen gyakran ellenséges lábon állottak. Ezen törzsek vagy kantonok először Saul, majd még inkább Dávid és Salamon alatt egy egységes monarchiává egyesültek ugyan, de nem sok időre, mert már Salamon halála után, tehát az egyesülés után mintegy 100 év múlva, az egységes birodalom szétszakadt, s két királysággá alakult, melyek egymással véres harcokat folytattak. A Genesis, a mint egyes elejtett nyilatkozataiból világosan lehet látni (36, 11.), a királyság behozatala után Íratott, tehát szerzője vagy szerkesztője már ismerte a zsidó nép monarchikus szervezetét. Minthogy pedig a monarchikus kor, mely körülbelől harmadfélszázadig tartott, kevés kivétellel Izrael és Juda országa közötti véres harcokkal volt tele: nagyon valószínű, hogy a Genesis alapját képező ősiratok is ezen ellenségeskedések kifolyásai valának. Mindkét ország s minden párt a maga létének és álláspontjának jogosultságát a nép emlékezetében élő traditiók és mondák ilyen vagy amolyan irányú feldolgozása által igyekezett kimutatni, tehát azon ős iratok határozottan tendentiosus iratok lehettek. A traditiónak és mondáknak ellentétes irányú kiszinezései különösen felismerhetők Ábrahám, Izsák és Jákób történetében. Ennek kimutatása képezi e rövid tanulmány célját. * * * Minden népnek történetében találkozunk bizonyos alapgondolatokkal, eszmékkel, melyek míg egyfelől azon nép egész történetének fundamentumát képezik, addig más felől jövő feladatait, törekvéseinek célját is kijelölik. Ez alapgondolatok és eszmék leginkább a mondák csudaszerű eseményeiben tükröződnek vissza. Különösen a nép eredetére vonatkozó mondák azok, melyek legvilágosabban megismertetik velünk azon eszméket és ideálokat, melyek a jelenkor irányzatának és törekvéseinek megfelelnek, s melyek a nép múltját, eredetét a költői fantázia ragyogó színponpájával ékesítik fel. Ezek a mondák megvilágosítják az őskor homályát és tájékoztató világosságot vetnek, azon korra a melyben keletkeztek vagy irásba foglaltattak. Ez áll a zsidó népről és a zsidó nép őseire vonatkozó hagyományokról is. Az Ábrahán, Izsák és jákób történetére vonatkozó monda'szerű elbeszélések bepillantást engednek azon korba, melyben ezek összegyűjtettek. Igaz ugyan, hogy ezen elbeszéléseknek kritikai boncolgatása ledönti azon illúziót, mintha a 4 ezer évvel ezelőtt történt dolgokat az igazságnak megfelelőleg megismerhetnők azokból, mintha az elbeszélt dolgok mind úgy történtek volna, a mint előadatnak, de azért ezen mondaszerű elbeszélések még • is tanulságosak, mert megvilágosítják előttünk azon viszonyokat, melyek közt lassanként kiképződtek, tájékoztatnak azon tendentiák felől, melyeknek érdekében irásba foglaltattak. Már