Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1890-08-03 / 31. szám
Harmincharmadik évfolyam, 31. sz Budapest, 1890. augusztus 3. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ-HIVATAL: Pipa-utca 23, szám (Csávjlszky-ház). Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélvegdíj külön BO kr. TARTALOM: Vezércikk. A protestáns egyház állami javadalmazásáról. M. F. — Meditatiók. A". — Tárca. A zsidó nép őstörténetéről. Petri Elek. — Könyvismertetés. S'.eremlei Samu: Szőnyi Béniámin és a hódmezővásárhelyiek. B. P. — Belföld. Gondolatok egy pár önkényt kinálkozó zsinati tá'gy fölött. Jancsó Lajos. — A tolna-baranya-somogyi e.'ang. egyházmegye közgyűlése. S. — Külföld. Missziói mozgalom az északamerikai diákok körében. Láng Adolf. — Irodalom. — Különfélék. — Adakozás. — Hirdetések. A protestáns egyház állami javadalmazásáról.*) Midőn a reánk nézve halhatatlan emlékezetű 1848-ban a törvényhozás a XX-dik törvénycikk 3-dik §-sában határozatilag kimondotta, hogy «minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek)), a róm. katholicismus és vele szövetkezett állam által sokszorosan elnyomott, jogainak birtoklásában megháborított, sőt egész a keserűségig üldözött magyar protestáns lelkészi és tanítói kar a legnagyobb örömmel és kitörő lelkesedéssel üdvözölte e törvényt, mint a melyben most már őseik által századokon át hőn ápolt reményeik megvalósulását és a jogviszonosság magasztos elvének megtestesülését látták kifejezve. Elérkezettnek gondolták már most arra nézve az időt, hogy a mult nagy és méltatlan szenvedéseiért, a r. kath. klérus által erőszakosan elrabolt egyházi javakért, kárpótolni fogja őket egy igazságosabb jővő. Anvnyival inkább joggal remélhették ezt, mert, mint jól tudjuk, amaz erőszakkal elvett javadalmakat nem a szent római és apostoli magyar királyok, hanem részint némely vallásukat és egyházukat hőn szerető prot. főurak és fejedelmek ajándékozták, részint pedig szorgalmuk által saját magok szerezték ! Hogy mi módon valósíthatta volna aztán meg a 48-iki törvényhozás e szép és magasz*) F, rendkívül fontos tárgyú cikkre különösen felhívjuk olvasóink figyelmét. Alapeszméjét helyeseljük. Aránylagos államsegély, a 48-iki törvény szellemében, a felekezeti viszonosság elvéből kifolyólag, a lelkészek megszaporodott állami munkájára való tekintetből: oly jogos kérése a magyar protestáns kö'.egyháznak, mely elől igazságos államkormány nem sokáig térhet ki. Csík kérjük, sürgessük, hangoztassuk minden jó alkalommal. Tegyük a zsinatnak is egyik tárgyává. Fejtsük ki indokainkat minél több oldalról. Régen megíratott: kérjetek és megadatik, zö gessetek és megnyittatik; ellenben néma gyermeknek anyja sem érti szavát. Sz.-rk. tos elvet: a felett mi nem vitatkozhatunk; a mennyiben, mint tudjuk, a bekövetkezett gyászos események meggátolták annak megtestesítését. Annyi azonban világos és megdönthetetlen tény, hogy e törvénycikk, eddig még semmiféle más törvény által eltörölve, avagy csak módosítva sem lett; tehát azt, szorosan véve a dolgot, még ma is kötelező erejűnek kell tekintenünk. Azok a derék ref. lelkésztársak és világi férfiak tehát, kik a nagykárolyi értekezletre egybegyűltek, és ott az általunk jól ismert emlékiratot megfogalmazva, véleményezés végett az összes hazai ev. ref. egyházmegyék és kerületeknek megküldötték, semmi egyebet nem akartak, és ma sem akarnak mást, mint megkövetelését annak, hogy az 1848-dik évi XX-dik törvénycikk 3-dik §-sa elvégre ne csak törvénykönyveinkben figuráljon, hanem valóban végrehajtva, megvalósítva legyen! Felette csudálnunk kell tehát, hogy mégis a legtöbb egyházmegye, a tiszántúli egyházkerületben is, annyira sans gene, ridegen, mintegy visszautasítólag tért tárgyalásai közben napirendre e fontos és nagy horderejű kérdés felett! Az emlékiratot ellenzők, a mai helyzettel elégedettek így okoskodnak: 1890-ben más szelek lengedeznek a magyar protestáns egyház virányain ! Ma már nem üldöz bennünket a hatalmas klérus (tűzzel vassal nem, de erkölcsileg igen) ; templomainkat erőszakkal nem raboljad (csak a lelkeket halászsza hallatlan vakmerőséggel) ; paróchiánkból papjainkat —- mint hajdan — fegyveres erővel nem űzeti ki: épen azért a mai szabadelvű, modern korban, midőn ily jól folynak dolgaink (?!) talán korszerűtlen, sőt egyenesen "helytelen dolog lenne követelni az 1848-diki törvények megvalósítását! De meg -- így folytatják e bölcs és derék 61