Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-19 / 3. szám

Elemi iskoláit otthon végezte, gimnáziumba előbb Rimaszombatba ment, onnan pedig 2 osztály végzése után a losonczi virágzó lyceumba. Szorgalma és tehetsége csakhamar az elsők közé emelte, s mint eminens futotta meg gimnáziumi pályáját szeretve tanáraitól, s támogatva ösztöndíjak által, a mi nagyon ráfért, mert sok gyermekkel megáldott apja szerény jövedelméből nem sokat áldozhatott tanuló fia kiképeztetéseért. A bölcsészeti tanfolyamot két évig hallgatta szintén Losonczon, a midőn egyszerre csak megmozdult a föld, országrengető eszmék sarjadzottak fel porából, s mint égő csillagok futkostak a levegőben, meggyújtva a szíveket, s felrázva a lelket egész mélységében. Az iskolákból táborhely, a tanuló ifjúságból sereg lett. Tóth Samu eleinte a szülei házhoz vonult Mihályfalván, atyja új hivataloskodási helyére, de a hazafias érzület szent heve utóbb a honvédtáborba vitte, melylyel Világosig vándorolt, hogy a nemzeti nagy tragoediát vérző szívvel szemlélve, hallatlan szenvedések között vergődjék haza. 1849 őszén Sárospatakra ment, s itt végezte be a theologiai tanfolyamot, mely után Putnokra távozott 3 éves tanítónak. A ki kocsiján kivitte Patakról, az — mint gyakran emlegeté — nem más volt, mint a Tóth Ede édes apja. A rektória letelte után 1857-ben Putnokon tette le a kápláni vizsgát az egyházmegyei közgyűlés színe előtt és zsipi segédlelkész, s egyúttal nevelő lett Draskóczy László házánál Kálosán. Az előkelő családnál töltött idő nagy befolyást gyakorolt az ifjú egész lényére, s még jobban kifejtette nála azt a nagymérvű szeretetreméltóságot és kedvességet, melylyel a társaságban mindenkit le tudott bilincselni. A következő évben Rimaszombat meleg költői kedélyű és nagytudományú papja, akkori gömöri esperes Terhes Sámuel vette magához káplánul a játszi vidám természetű, de komoly, alapos készültségű fiatal embert, s négy és fél évi ott tartózkodása alatt társaságban úgy, mint szószéken a fényes gyülekezet közeiismerését vívta ki. Az elismeréssel ambítiója is növekedett. Nagynevű főnökének körében, s tehetségének önérzetes tudatában irói vágyak szállották meg. Önszorgalmából megtanulta a német nyelvet, s a mellett, hogy a helyi lapoknak buzgó munkatársa volt, hozzákezdett Brettschneider K. L. góthai superintendens ,,Henrik és Antonio" című nagyhatású művének fordításához. Minél többet dolgozott, annál erősebb lett munkakedve, s midőn 1863-ban Jánosiba helyeztetett át segédlelkészül, rövid idő alatt sajtó alá rendezhette művét, mely tiszta, folyékony irályával, s velős magyarságával, nemkülönben a benne tárgyalt valláserkölcsi eszmék súlyával az olvasóra sem tévesztette el hatását. A Jánosiban eltöltött 3 évéhez legszebb és legboldogabb emlékei fűződtek. Míg szomjazó lelkét a pieri források gyönyörködtették, szíve névtelen, de édes érzelmekkel telt el a papcsalád egyetlen, fogadott leánya iránt. Tudvágya sólyom szárnyat öltött, s átrepülte a levegőt, a végtelent; szíve szeretettel pihent meg jövő boldogságának élő alakján. Ez időben hozzákezdett a francia nyelv tanulásához is, de szorgalmát sokszor békóba verte a szerelem, s később is megcsappant buzgóságára célozva tréfásan idézgeté a francia közmondást: Cherchez la famme. 1866-ban Putnoki káplán lett, de csak nagyon rövid időre, mert még ugyanazon évben Sajó-Keszibe választották meg rendes lelkészül, s ez állomását junius 27-én elfoglalta. Első gondja volt házastársul csatolni maga mellé szívének szerettét, Szalay Ilonát, kivel kis— det hajlékában a páratlan jóság és szelídség angyala költözött. Sajó-Kesziben érte — 2 év multán — a kitüntetés, mely őt a mély elméjű bölcsész, a kitűnő nyelvtudós, a magy. tud. akadémia levelezőtagja és megkoszorúzott irója, almási Balogh Sámuel halálával a serkei buzgó és első rangú egyház lelkészi hivatalára emelte. Itt élt és működött tisztelve és szeretve e hó 5-én bekövetkezett haláláig, mely lesújtó bár, de váratlan még sem volt. Három év előtt templomi szónoklás közben szélhűdés érte, s azóta napról-napra közeledett a sír felé. Egy ujabb roham kioltá szívének melegét,, s megfagyasztá lázas elméjének kuszált gondolatát. O már boldog, hacsak özvegyének és négy árva gyermekének kínos zokogása nem háborgatja túlvilági boldogságát. A serkei jövedelmes parókhia csendjében, hol két híres elődjének, a nagy — Báthori és Balogh — Sámueleknek szellemei és körüllebegték, a mi Sámuelünk, a harmadik is, vágyak sokaságával, gondolatok özönével betelve, tollat fogott kezébe, hogy kiváló szónoklatai mellett, avval is szolgálja a hazai protestantismus szent ügyét. Élénk figyelemmel kisérte az eszmék harcát, az egyház napi küzdelméit, melyekbe e becses lapok és a Révész Figyelmező-jének hasábjain talpraesett és mindig mélyreható cikkeivel néha igazi, olykor Sarkvári álnéven maga is beleszólott. Több figyelemkeltő és eszmeébresztő cikke és ismertetése jelent meg a Sárospataki Lapokban is. Ezenkívül többször ellátta önálló és németből fordított, mindig érdekes dolgozataival a megyei hírlapokat. Legnagyobb szeretettel, igazi benső hivatással, ernyedetlen buzgalommai búvárkodott és dolgozott azonban egyháza történetén, melyet évekig tartó szenvedélyes adatgyűjtés és kutatás után 1888-ban bocsátott közre. Szeretett egyházában még mással is biztosította magának az örök emlékezetet. Páratlan szorgalommal, test, és lélekemésztő fáradsággal bújta éveken át a régi matrikulák szemrontó lapjait, hogy megkísértse községe minden egyes családjának geneaíogikus összeállítását. A kísérlet eredményre vezetett, s az emberfelettinek látszó munka — néhány család híjával — készen áll elárvult fiókjában. Utódjára — a kinek mily kényelmes leend csak a családi értesítők sokszor hetekig tartó kiállítása! nem marad egyéb, minthogy a legújabb nemzedéket évről-évre bevezetve a nagy és szép munkát tovább folytassa. Ily nagymérvű irói tevékenysége mellett is keresett és talált időt egyházközsége szellemi niveaujának emelésére. Mint jó dalos és' zeneértő ember azon a vidéken úgyszólván először alakított falusi énekkart, mel}7

vezetése alatt nagyon szép elóhaladást tett. Később lelkesedése létrehozta a népkönyvtárt is, melyből a serkei tanulni és tudni vágyó nép azóta buzgón olvasgat. Egyháza épületeit a legjobb karba hozta, templomát és környékét oly díszessé tevé, hogy gyönyörködve szemléli minden igaz református ember. Az eszes és lelkes férfiút az egyházmegye megtisztelő bizalma előbb az al-, majd a főjegyzői utóbb a tanácsbirói tisztségre emelte. Mint jegyző ékestollú, gondos és erőteljesen magyaros stylusú volt, mely cikkein is meglátszik, s mindannyit élvezetessé teszi. Mint tanácsbiró igazságszeretetével és rettenthetetlen bátorságával tündökölt. Utóbbi tulajdona nem egyszer kellemetlen összeütközésbe sodorta egyesekkel. Szóljak mint emberről? Megrezeg szívemnek minden húrja, szeretetem, ragaszkodásom fájdalomba olvad át, szememet elborítja a könyzápor, s a toll kiesik kezemből... Have pia anima ! Karczag. S. Szabó József.