Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-19 / 3. szám

feltűnő, mint azon körülmény, hogy hivei leginkább a vagyonos és művelt osztályhoz tartoznak. Jézus a földön a szegények legszegényebbike volt, ki nem talált helyet, hol fejét lehajthatná. Schweinfurth urnák nem egyezik meg Ízlésével az ily életmód. O nem asketa, nem veti meg a földi javakat. Semmi sem kedvesebb látvány előtte, mint a gazdagok buzgósága, midőn áldozataikat az Isten szekrényébe, azaz az ő pénzládájába rakják, s e mellett nem utasítja vissza a szegény özvegy filléreit sem. E tekintetben az uj tanítványok rendkívüli áldozat­készséggel s önmegtagadással hódolnak a mester kivána­tának. Székhelye Rockfordban, Illinois államban van, s vagyona itt legalább is 200,000 m. értékű. Chicagóban birtoka megér fél milliót s ezeken kívül három bankban is nevezetes összegekkel rendelkezik az uj korszellemet méltányló Messiás. Egy Weldon nevű tanítványa köze­lebb egy jól rendezett, 2000 holdat meghaladó birtokot ajándékozott neki s ennek szépítésére Schweinfurth 80,000 márkát költött. Egy szép, nagy ház, körülvéve pompás facsoportozatokkal, rózsa lugasokkal, virág­ágyakkal, téres istálók, kocsiszínek, fogatok, valóságos nagyúri életet biztosítanak számára. Ezen, úgynevezett «mennyben» tartózkodik, jelenleg vagy ötven nő és tizenöt férfiú társaságában. Az itt lakók száma mindig ugyanaz marad, de a személyek folyton változnak. Hetenkint uj meg uj prose­liták érkeznek, hogy a hit titkaiban közvetlen oktatást nyerjenek tőle. Aztán hazatérnek, vagy tovább mennek az uj evangeliom hirdetése végett. Csak néhány kiválasz­tott, «angyal» nevet nyert egyén lakik folyton vele a «mennyben» s mintegy udvarát képezi az istenfiának. Az angyallá kinevezés, melyet Schweinfurth úr a hit erejé­ben magukat kitüntetőknek sanctitatis causa osztogat : a legfőbb méltóság, a melyre az ember a földön emel­kedhetik s elnyerése a hívők mindegyikének legforróbb vágya. A kik már egybekeltek, azoknak meg kell marad­niok a házasságban, kik eljegyezték magukat, utasítva vannak igéretöknek kölcsönös megtartására, de a még nőtleneknek s kik még nincsenek eljegyezve, nem sza­bad házassági szövetséget kötniök. Ismételve vádolták a társulatot erkölcstelenséggel, nőközösséggel, de e vádakat nem tudták az illetők bizonyítékokkal igazolni. Több chicagói úr, kiknek családi élete nejüknek vagy egy-egy leányuknak áttérése által megzavarva lett, egy tisztességes buzgó hitű nőt küldtek kémül Rockfordba, hogy hízelegje be magát Schweifurthnál és környezeté­nél s fedezzen fel valami erkölcsi hibát, hogy a ható­sági eljárást meglehessen indítania felekezet ellen. Azon­ban a nő,, ki úgy ment oda mint kém, úgy tért vissza mint megtért s leplezetlenül kijelenté, hogy ő megtalálta a Krisztust. Ezen módon Amerikában az orthodox gyüle­kezetek már sok tagot elvesztettek. Még maga a rend­szeres egyetemi képzettség sem biztosít a babona ezen legújabb alakjának ragályától. A Schweinfurth templom lelkésze Chicagóban, a Yale collegiumban és az andoveri theol. intézetben végezte tanulmányait; s művelt férfiak és nők rajongnak az egyesült államokban az új Krisztus­ért, és buzgalommal csatlakoznak a minden vallási mozgalmak e legbalgatabbikához. Schweinfurth úr jelenleg 36 éves, és mint állítják az arcvonásokra, szinre, hajra, szakálra nézve feltünőleg hason­lít a traditionalis és typikussá vált Krisztusképekhez. E hasonlatosság nagy előnyére szolgál és ő érti is ennek okos kiaknázását. Azt állítja, hogy mostani teste új anyagból van alkotva, és ezért nem látható rajta az öt sebhely, de arcvonásai a feltámadás óta nem változtak. Teljesen modern divat szerint öltözködik. E paran­csot : «Ne gondoskodjatok a ti testetekről)) elavultnak s nem a mai korba valónak tartja. Nagy súlyt helyez a külső fellépésre, az elegáns öltözékre, modorában ille­delmes, udvarias, valódi világfi, ccevery incha gentleman)), e sajátságot legelkeseredettebb ellenségei is elismerik benne, Erkölcsi élete, a mennyire ismerve van, kifogástalan s a befolyás, a melyet tisztelőire gyakorol, a csudával határos. Az amerikai reportertől e Krisztus ép oly kevéssé menekülhet, mint más halandó, ki a közfigyelmet magára vonta. Egy laptudósító előtt közelebb így nyilatkozott: «Ln Isten vagyok és korlátlan hatalmam van. Csudát tehetek, de ezt mégis ritkán alkalmazom, mert a ter­mészetfelettinek segélye nélkül akarom a világot az igazság ismeretére vinni. Még sok évek át maradok itt e testben; szervezetem ugyan, mint minden anyag, mulandóságnak van alávetve s végül elhal, akkor más alakban fogok megtestesülni s tovább folytatom a meg­váltás munkáját a földön.» Ilyképen eléggé gondoskodik szellemi örökösökről s hivatal utódokról. «Előbbi földön­létemre s megfeszíttetésemre vonatkozólag — folytatá tovább — sok helytelenül van előadva az evangyelio­mokban, és épen azért most az új-szövetség javított fordításával foglalkozom.)) Schweinfurth úr az új-szövet­séget nem csak a hibáktól akarja megtisztítni, hanem a kor kívánalmainak megfelelőleg ki is egészíteni és így az embereket a kinyilatkoztatás folytatásával boldogítani. Egy új vallás keletkezése, a minőt itt látunk, egy oly országban, melyben a gyakorlati ész uralkodik s ünnepli fényes diadalait, hol túlnyomókig világi érdekek foglalkoztatják az embereket: első tekintetre érthetetlen s anachronistikus jelenségnek látszik, azt azonban, a ki eléggé ismeri a nagy számú vallási sectáknak balga üzelmeit Amerikában, épen nem lepi meg. A Schweinfurth fanatismus csak természetszerű és szükséges következ­ménye azon módnak, melylyel a vallást az Egyesült-Államokban tanítják és gyakorolják. A «Revivals»-nél és az imagyülésekben tapasztalható beteges kedélyizgal­maktól s elragadtatásoktól, azon balgatag nyilatkoza­toktól, mel)ek p. u. new-yorki «Fulton Street prayer Meeting»-ben évről évre mint a szent lélek sugallatai fogadtatnak, Schweinfurth szédelgéséig és híveinek jámbor ábrándozásáig csak egy lépés a távolság; a nagy siker felett, a melyet e vallási mozgalom nyert, nem lehet csudálkozni. Gy. IRODALOM. ** Állam nevelészet. Irta Fülöp Sándor. A munka — az előszó szerint — «nem akar más lenni, mint a közművelődésnek egészségesebb irányba való térítésére célzó okadatolt javaslat.)) A bevezetés az állameszme fejlődésével foglalkozik egészen hegeli felfogással. Az előszó szerint közérthető nyelven kíván irni a szerző, íme közérthetősége : «az állam a teljes szabadság mint azon eszme realisalódásának jelen alakulata, a mely eszme az emberiség természetét, a velünk született eszmék egységét teszi ki s a melynek megtestesülése a fejlődés.)) Azután tárgyalja az Állam és Vallás című szakaszban az állam és vallás közötti viszony eredetét és fejlődését s feltünteti e viszony természetét annak tartalmából és azt mondja, hogy az állam eszme tökéle­tes nyilvánulásánál az állam úgy a bölcsészet, mint a történelem követelménye alapján a vallás fölött áll. «A vallás nem kizárólagos letéteményese az emberiség rendeltetésének, nem lex suprema, nem birtokosa az

Next

/
Oldalképek
Tartalom