Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1890-07-06 / 27. szám
atyát imádják s gyakran, nem az indifferentismus, de a Krisztusi szeretet szolgálatában készítik elő azon kort, melyben lészen egy akol és egy pásztor; s kár túlbuzgó heveskedés által vizet hajtani, akár a vad, akár a felekezetnélküli házasságok malmára. Szelídebb praxist gyakorolt ez ügyben évek óta a klérus is, s akarjuk hinni, hogy azt ezentúl is követni íogja, ha ezt t. i. lelkiismirete megengedi. Hogy minő értelemben fog nyilatkozni e bírónak a szava, ezt egyelőre nem tudhatjuk. A klérus lelkiismerete az incommensurabiliák közé tartozik, nem delejtú, mely változatlanúl ugyanazon irány felé mutat, hanem a mérleg nyelve, mely a körülményekhez képest ezen vagy azon oldal felé gravitál. S e körülmények Rómában csinálódnak. A papság tiltakozik, revisiót követel s a rendelet keresztülvitelét lelkiismeretével összeegyeztethetőnek nem tartja, de előre kijelenti, hogy meghajol a római kúria Ítélete előtt, s ez által bevallja, hogy lelkiismeretének végszálai a Vaticánban futnak össze. Ez annak, kinek a lelkiismeretről különb fogalmai vannak, különösnek látszhatik ugyan, de azt elvégre természetesnek fogja találni. Római tempó ez. Ha annak idejében a szent lelket Tridentbe bőröndökben szállították, miért nem meneszthetnék napjainkban a lelkiismeretet express levelekben Esztergomba ? S ennek jó oldala is lehet. Oly ruganyos erkölcsi törvény mellett, mely ma tiltakozik az infallibilitás ellen, holnap pedig azt mind a két kézzel aláírja, nincs kizárva annak lehetősége, hogy az oly rémületesen ordítozó oroszlán talán még sem leo rugiens, s ha még is az, akkor urának csak egy intésébe kerül, hogy a fenevad letéve sörényes bőrét, szelid — báránynyá váljék s egészen más hangon urbi et orbi tudtára adja : Nem tiltakozunk. Revíziót nem követelünk. D. Az országos protestáns árvaház köréből. (A Választmány jelentése a folyó évi közgyűléshez.) Tisztelt közgyűlés! Mult évi jelentésünkben megemlékeztünk azon nagyszerű alapítványról, melylyel néhai dr. Wagner János úr nevét egyletünk történetében, sőt bátran mondhatjuk hazánk jótékonyságának történetében halhatatlanná tette. Ugyanakkor ígértük volt, hogy ezen alapítványnak vagyona és annak felhasználása tekintetében ez évi jelentésünkben fogunk részletes előterjesztést tenni. Ehhez képest van szerencsénk a tisztelt közgyűlésnek jelenteni, hogy ezen alapítvány o) ingóságokban . . . 38)053 frt 17 kr b) ingatlanokban . . . 129,185 frt 89 kiösszesen: 167,239 frt 06 kr tiszta értéket képvisel. Az ingó érték 5°/0 -os magyar papirjáradékból, 4V2°/o~o s magyar vasúti kötvényekből és 4°/0 -os magyar földhitelintézeti záloglevelekből, továbbá takarékpénztári betétekből és egy n. dr. Wagner László örököseivel szemben fennálló teljesen biztosított követelésből áll. Az ingatlanok a király-utca és rombach-utca sarkán (király-utca 5. sz. a.) fekvő kétemeletes bérház fele részéből és a Hunyady-téren 11. sz. a. fekvő 3 emeletes bérházakból állanak. Az előbbi, n. dr. Tormay Károly örököseivel közös, ház tehermentes fele részének értéke 60,633 fr t és a Hunyady-téri háznak értéke ellenben 108,915 frt 20 kr, mely értékből azonban levonandó az ezen ingatlanra bekebelezett törlesztési kölcsönnek örökhagyó halálakor 40,362 frt 91 krnyi összegben fennállót hátraléka úgy, hogy ezen háznál annak tiszta értéke 68,552 frt 39 krra rug. Egyletünk tulajdonjoga mindkét ingatlanra jogérvényesen bekebeleztetett, és pedig a Hunyady-téri házra vonatkozón azon korlátozással, hogy az a Budapesti pesti reform, egyháztanácsának és a pesti magyar-német ágostai hitvallású egyház presbyteriumának beleegyezése nélkül sem el nem idegeníthető, sem meg nem terhelhető. A király-utcai házrész tekintetében ezen korlátozás azon okból mellőztetett, mert annak lehetőleg mielőbbi eladása a végrendeleti végrehajtó úr által kívánatosnak találtatott. Azon kölcsön törlesztésének kötelezettségén felül, mely a Hunyady-téri házra van bekebelezve, egyletünkre a végrendelet értelmében azon kötelezettség is szállott, hogy a nagylelkű alapító nővérének özvegy Trugli Józsefné szül. Wagner Zsuzsánnának Komáromban élte fogytáig 1000 frtnyi életjáradék fizetessék. Az alapítványi tőke hovafordítása tekintetében végleges elhatározásra mindeddig sem jutottunk. Felmerült a terv, hogy vidéken a íőváros közelében árvaházunknak egy fióktelepe létesíttessék. Az intézetünkben felvételt nyerő árváknak többnyire elmaradt testi fejlődése igen kívánatossá tenné ugyanis, hogy fiatalabb korú növendékeink felvételük első éveiben vidéken jobb levegőn s oly körülmények között neveltessenek, melyek a szabadabb mozgást, különösen a szabadban való huzamosb foglalkozást lehetővé teszik. Felmerült másrészt az a terv is, hogy jelenlegi árvaházunk a fővárosnak iskolai célokra megvételre felajánltassék és az ekként nyerendő vételár, a Wagner alapítványnyal egyesítve egy nagyobb árvaháznak a főváros közvetlen környékén leendő építésére és berendezésére fordíttassék olyképen, hogy a fiúk és leányoknak teljes elkülönítése 2 külön pavillonban lehetővé váljék. Mindkét terv keresztülvitele érdekében tettünk puhatoló lépéseket; a választmánynak több tagja meg is tekintett vidéki fióktelep létesítésére alkalmasnak látszó néhány épületet és hozzátartozó telket, de részint mert teljesen megfelelő telket mindeddig nem találtunk, részint egyébb, ez elhatározás nagy fontosságával összefüggő okokból e kérdést még mindig nyilt kérdésnek tekintjük. Reméljük, hogy ez év folyamán végleges elhatározásra fogunk juthatni, úgy hogy annak eredményét a jövő évi közgyűlésnek be fogjuk jelenthetni. Meg kell még érintenünk, hogy néhai dr. Wagner János úr alapítványának segélyével megvalósíthattuk végre az alapszabályaink első szakaszában megirt azon célt is, hogy árvaházunkba bármi okból fel nem vehető árvákat pénzbelileg segé'yezzünk.
