Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-06 / 27. szám

atyát imádják s gyakran, nem az indifferentis­mus, de a Krisztusi szeretet szolgálatában készítik elő azon kort, melyben lészen egy akol és egy pásztor; s kár túlbuzgó heveske­dés által vizet hajtani, akár a vad, akár a fele­kezetnélküli házasságok malmára. Szelídebb praxist gyakorolt ez ügyben évek óta a klérus is, s akarjuk hinni, hogy azt ezentúl is követni íogja, ha ezt t. i. lelkiismi­rete megengedi. Hogy minő értelemben fog nyilatkozni e bírónak a szava, ezt egyelőre nem tudhatjuk. A klérus lelkiismerete az incommen­surabiliák közé tartozik, nem delejtú, mely vál­tozatlanúl ugyanazon irány felé mutat, hanem a mérleg nyelve, mely a körülményekhez képest ezen vagy azon oldal felé gravitál. S e körül­mények Rómában csinálódnak. A papság tilta­kozik, revisiót követel s a rendelet keresztülvi­telét lelkiismeretével összeegyeztethetőnek nem tartja, de előre kijelenti, hogy meghajol a római kúria Ítélete előtt, s ez által bevallja, hogy lelkiismeretének végszálai a Vaticánban futnak össze. Ez annak, kinek a lelkiismeretről különb fogalmai vannak, különösnek látszhatik ugyan, de azt elvégre természetesnek fogja találni. Római tempó ez. Ha annak idejében a szent lelket Tridentbe bőröndökben szállították, miért nem meneszthetnék napjainkban a lelki­ismeretet express levelekben Esztergomba ? S ennek jó oldala is lehet. Oly ruganyos erkölcsi törvény mellett, mely ma tiltakozik az infalli­bilitás ellen, holnap pedig azt mind a két kézzel aláírja, nincs kizárva annak lehetősége, hogy az oly rémületesen ordítozó oroszlán talán még sem leo rugiens, s ha még is az, akkor urának csak egy intésébe kerül, hogy a fenevad letéve sörényes bőrét, szelid — bárány­nyá váljék s egészen más hangon urbi et orbi tudtára adja : Nem tiltakozunk. Revíziót nem követelünk. D. Az országos protestáns árvaház köréből. (A Választmány jelentése a folyó évi közgyűléshez.) Tisztelt közgyűlés! Mult évi jelentésünkben meg­emlékeztünk azon nagyszerű alapítványról, melylyel né­hai dr. Wagner János úr nevét egyletünk történetében, sőt bátran mondhatjuk hazánk jótékonyságának törté­netében halhatatlanná tette. Ugyanakkor ígértük volt, hogy ezen alapítványnak vagyona és annak felhasználása tekintetében ez évi jelen­tésünkben fogunk részletes előterjesztést tenni. Ehhez képest van szerencsénk a tisztelt közgyű­lésnek jelenteni, hogy ezen alapítvány o) ingóságokban . . . 38)053 frt 17 kr b) ingatlanokban . . . 129,185 frt 89 ki­összesen: 167,239 frt 06 kr tiszta értéket képvisel. Az ingó érték 5°/0 -os magyar papirjáradékból, 4V2°/o~o s magyar vasúti kötvényekből és 4°/0 -os magyar földhitelintézeti záloglevelekből, továbbá takarékpénztári betétekből és egy n. dr. Wagner László örököseivel szemben fennálló teljesen biztosított követelésből áll. Az ingatlanok a király-utca és rombach-utca sar­kán (király-utca 5. sz. a.) fekvő kétemeletes bérház fele részéből és a Hunyady-téren 11. sz. a. fekvő 3 emeletes bérházakból állanak. Az előbbi, n. dr. Tormay Károly örököseivel közös, ház tehermentes fele részének ér­téke 60,633 fr t és a Hunyady-téri háznak értéke ellenben 108,915 frt 20 kr, mely értékből azonban levo­nandó az ezen ingatlanra bekebelezett törlesztési köl­csönnek örökhagyó halálakor 40,362 frt 91 krnyi összeg­ben fennállót hátraléka úgy, hogy ezen háznál annak tiszta értéke 68,552 frt 39 krra rug. Egyletünk tulajdonjoga mindkét ingatlanra jogér­vényesen bekebeleztetett, és pedig a Hunyady-téri házra vonatkozón azon korlátozással, hogy az a Budapesti pesti reform, egyháztanácsának és a pesti magyar-német ágostai hitvallású egyház presbyteriumának beleegyezése nélkül sem el nem idegeníthető, sem meg nem terhel­hető. A király-utcai házrész tekintetében ezen korlátozás azon okból mellőztetett, mert annak lehetőleg mielőbbi eladása a végrendeleti végrehajtó úr által kívánatosnak találtatott. Azon kölcsön törlesztésének kötelezettségén felül, mely a Hunyady-téri házra van bekebelezve, egyle­tünkre a végrendelet értelmében azon kötelezettség is szállott, hogy a nagylelkű alapító nővérének özvegy Trugli Józsefné szül. Wagner Zsuzsánnának Komáromban élte fogytáig 1000 frtnyi életjáradék fizetessék. Az alapítványi tőke hovafordítása tekintetében vég­leges elhatározásra mindeddig sem jutottunk. Felmerült a terv, hogy vidéken a íőváros köze­lében árvaházunknak egy fióktelepe létesíttessék. Az intézetünkben felvételt nyerő árváknak többnyire el­maradt testi fejlődése igen kívánatossá tenné ugyanis, hogy fiatalabb korú növendékeink felvételük első évei­ben vidéken jobb levegőn s oly körülmények között neveltessenek, melyek a szabadabb mozgást, különö­sen a szabadban való huzamosb foglalkozást lehetővé teszik. Felmerült másrészt az a terv is, hogy jelenlegi árvaházunk a fővárosnak iskolai célokra megvételre fel­ajánltassék és az ekként nyerendő vételár, a Wagner alapítványnyal egyesítve egy nagyobb árvaháznak a fő­város közvetlen környékén leendő építésére és beren­dezésére fordíttassék olyképen, hogy a fiúk és leányok­nak teljes elkülönítése 2 külön pavillonban lehetővé váljék. Mindkét terv keresztülvitele érdekében tettünk puhatoló lépéseket; a választmánynak több tagja meg is tekintett vidéki fióktelep létesítésére alkalmasnak látszó néhány épületet és hozzátartozó telket, de részint mert teljesen megfelelő telket mindeddig nem találtunk, részint egyébb, ez elhatározás nagy fontosságával össze­függő okokból e kérdést még mindig nyilt kérdésnek tekintjük. Reméljük, hogy ez év folyamán végleges elhatá­rozásra fogunk juthatni, úgy hogy annak eredményét a jövő évi közgyűlésnek be fogjuk jelenthetni. Meg kell még érintenünk, hogy néhai dr. Wag­ner János úr alapítványának segélyével megvalósíthat­tuk végre az alapszabályaink első szakaszában megirt azon célt is, hogy árvaházunkba bármi okból fel nem vehető árvákat pénzbelileg segé'yezzünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom