Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-15 / 24. szám

nulva, csendben, nyugalomban töltse, szivét, lelkét Istennek szentelje. Azonban az emberi hiúság, gyarlóság, ott a kolostorban, még egyszer fellobbant keblében. Látni vágyott a hajdani fényt, pompát. Parancsot ada tehát szolgáinak, hogy terjeszszék halála hírét széles e világon. S ő egy koporsót készíttetett, pompásat, királyt megilletőt. Arany volt az alja, átlátszó kristály üveg a fedele, és ekkor élve belefeküdt. Végig nézte temetését, látta koporsója körül állani az emberek sorsát intéző fejedelmeket, ezeknek fényes öltözetű kíséretét, hallgatta a zsolozsmákat, melyek az ő tetteit dicsőitették. Nekem is úgy tetszik, mintha most, lelkésztársam ajkairól, életemet dicsőítő zsolozsmákat hallgattam volna végig, de már ezen régóta napirendre tért a közönség, magam is feledni kezdem ezeket. Egy azonban megmarad és örökké él lelkemben, egyet nem feledek soha és ez : híveim iránti szeretet, egyházam iránti kötelesség. Ez a szeretet, ez a kötelesség érzete hozott engem most is ide. Ezért élek s ezt teljesítem az utolsó pillanatig stb. Az evang. lelkész üdvözletének, ki ékes szavakban tolmácsolta az öröm érzetét, mely az itt lakó testvér felekezet keblét is áthatja, midőn püspök úr e gyülekezetbe érkezett — elhangzása után, asztalhoz ültünk, hol úgy az ételek jósága, mint izlésteljes feladása, a szelíd és nyájas modorú lelkésznőnek dicséretére válik. Lovasberény. Urházy Lajos, ev. ref. lelkész. A tiszántúli egyházkerület közgyűlése Debreczenben. (Folytatás és vége.) Az úgynevezett «közpapok» által a nyomorral küzdő lelkészek helyzetének javítására megindított mozgalom folytán a nagy-károlyi egyházmegye által a főtiszteletű egyházkerületi közgyűléshez intézett felterjesztésre vonatkozólag az egyházmegyék többségének egyező nyilatkozata alapján az esperesi kar azt javasolja, hogy az egyházkerületi közgyűlés a nagykárolyi egyházmegye felterjesztését az 1848. évi XX. t. c. életbeléptetése iránt hathatós támogatással küldje fel a konventnek, hogy ezt az ügyet zsinat tárgyává tegye, azt azonban nem javasolja, hogy az egyházkerület az e tárgyban őszszel Budapesten tartandó értekezletre képviselőket küldjön. Az egyházkerületi gyűlés azonban a nagy-károlyi egyházmegye kérvényét gyakorlatilag kivihetetlennek, az autonomia szempontjából pedig veszélyesnek ítélvén, azt határozta, hogy a lelkészek anyagi helyzetének javítása végett felír a konventhez s megkéri, hogy ez ügyet a zsinatra készítse elő. Sajátságos, hogy e kérdésben még azok is, a kik politikai tekintetben a közjogi ellenzékhez tartoznak, mily higgadtan és nyugodtan beszéltek ez ügyben. Valóban ideje volna, hogy a mi közvéleményünk tisztába jönne az 1848-dik évi XX. t. c. jelentőségével s ne építené kívánságait chimaerákra. Azon t. c. szerént ugyanis minden vallásfelekezet egyházi és iskolai szükségleteit az államnak kellene fedezni, tehát teheti-e azt komoly ember, hogy az állam ma képes volna amaz óriási terhet elvállalni és hordozni ? Avagy képzelhető-e, hogy a többi felekezetek lelkészeinek mellőzésével egyedül a ref. lelkészeket választaná olyanokul, a kiknek fizetését ő fogná adni ? És tessék az illetőknek meggondolni, vájjon hihető-e, hogy az állam a lelkészek jelenlegi fizetésénél okvetetlenül jobbat, feltétlenül előnyösebbet tudna adni? Avagy hol van az az országos közvélemény ma, mely ama t. c. életbeléptetését követeli? Ne felejtsék el az illetők, hogy a protestánsok képviselői 1848-ban sürgették ama t. c. realizálását, s már akkor kijelentette Kossuth Lajos pénzügyminisz ter, hogy az állam pénztár ereje az azon §-ban célzott kiadásokat nem bírná meg. Egy azonban bizonyos, t. i., hogy ha az állam gondoskodnék a vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségleteinek fedezéséről, akkor azon nagy terheltetésért kárpótlást keresne az egyes felekezetek egyházi és iskolai ügyekben való intézkedési és rendelkezési jogok megszerzése által. így történt ez Francziaországban is. Ott az állami ref. egyháznak alig van autcnomiája, nagyon is függő helyzetben áll a kormánynyal szemben. Igaz, hogy egy kevésszámú egyház inkább választotta a szabadságot szegénységgel, mint a jóllétet függéssel, az autonomia leglényegesebb attribútumai feláldozásával; így a francziaországi ref. egyház tényleg két részre szakadt: eglíse libre (szabad egyház) és eglise etablie (állami egyház). Óhajthatja ezt nálunk józan eszű s egyháza autonómiáját szerető ember ? Vagy a húsos fazékért egyházunk autonómiáját és egységét is fel lehetne áldozni ? Junius 3-án délelőtt a tőkekamat-segély ügyében az elnökség ajánlatára azon öt tagú küldöttség választatott meg, melynek feladata leend segélytkérő egyházaknak utasítást adni a folyamodványok felszerelésére nézve. E napon a gyűlés legérdekesebb tárgya volt egy theologiai akadémiai és egy gymnasiumi tanszéknek betöltése. A theol. akadémián a héber nyelv és az ó-szövetségi szentírás magyarázat tanszékére 7 pályázó közül tanárrá választatott, mint e Lap mult számában említve volt, Sass Béla debreceni gymnasiumi segédtanár 9 szavazattal, Ferenczi Gyula krassói lelkész 8 szavazata ellenében ; a gymnasiumban a német és magyar nyelv tanszékére pedig 8 pályázó közül tanárrá választatott Nagy Zsigmond nagy-kőrösi tanár r 1 szavazattal, a Mátrai Lajos szathmári tanár 5 szavazata ellenében. Ugy vagyok értesülve, hogy a megválasztott tanárokban a debreczeni főiskola kitűnő, derék erőket nyerend. Faxit Deus! A mezőtúri ev. ref. egyház gymnasiuma számára a kor követelményeinek megfelelő díszes épületet emeltetvén, építési adóval rótta meg a másutt lakó, de a túri határban földbirtokos református híveket; ezek közül némelyek az egyházkerületi közgyűléshez felebbezést adtak be az ilynemű megadóztatás ellen. E felebbezés élénk és hosszas vitát idézettelő. Végre Ritoók Zsigmondnak írásban szövegezett indítványa fogadtatott el, mely lényegében oda megy ki, hogy ezen concrét esetre vonatkozó felebbezés utasíttassék vissza az illetékes egyházmegyéhez, az ügy elvi részére nézve pedig az egyházkerület a konventnek e tekintetben kimondott elvi határozatához ragaszkodjék. A mult évi októberi egyházkerületi közgyűlésből az egyházi ép ületek tűzkár elleni biztosítása tárgyában kinevezett küldöttség jelentvén, hogy magát több tűzkárbiztosító-intézet elöljáróságával érintkezésbe tette s azok közül a legkedvezőbb ajánlatott a Magyar-Franczia biztosító- társaság tette: az egyházkerület egy öt tagból álló bizottságot nevezett ki, hogy ez utasításul adván, hogy a társaság ajánlata minimumnak tekintessék s a szerződés 10 évre köttessék. A bizottság tagjaiul Kiss Áron esperes elnöklete alatt Ritoók Zsigmond, Kiss Albert, György Endre, és Tisza István neveztettek ki.