Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-15 / 24. szám

natok történetét is.) (d'Histoire de la Guerre des Hussites» (A huszita harc története) cimű jeles művében elbeszéli, hogy a Husz János idejében az oxfordi egyetemről Wikleff két tanítványa jött Prágába, a kik ott egy festményt állítottak ki, melynek egyik felén Jézus volt feltüntetve, a mint szamárháton Jeruzsálembe vonul, s a sokaság gyalog kiséri; másik felén pedig a pápa, pompásan fölszerszámozott lovon, fényes ruhájú lovas bíborosoktól, fegyveres szolgáktól, síposok, dobosok és más zenészektől kisértetve. S elmondja szerzőnk, hogy ez a festmény Prága városát igen nagy izgalomba hozta. Némelyek áhítattal csudálták, bámulva azt az óriási különbséget, mely Jézus és az ő tanítványai, s viszont a pápa és az ő követői között van, egy kisebb rész pedig bosszankodott fölötte» stb. Hát biz' ez az ellentét mindig meg volt, s ma is meg van az alázatos Jézus és a magát Krisztus helytartójának nevező «csalhatatlan» pápa között! * * * Ad vocem ((csalhatatlan!» Nézzük meg egy kissé a történelmet. V. Orbán pápa (f 1369. dec. 19.) még ezt mondá halálakor: ((Hiszek mindeneket, a miket a katholika anyaszentegyház tanít. Ha mást valamit akárhogy szóltam, visszavonom és az egyháztól jobbíttatni akarom.» Ebből látszik —• mond Eleury, hogy nem hitte magát csalhatatlannak ! VI. Kelemen is (+ 1351-ben) az egyház Ítélete alá vetette magát, ha hibázott volna l V. Miklós pápát már (1447—1455) a 12 éves László (1352-ben Rómában, későbbi V. László királyunk) -beszédében a «királyok királyának és e földön Istennek nevezte: a győzedelmeskedő egyházban egy Isten van, a vitézkedőben is csak te vagy helytartója az Istennek, te reád bízatott az egész világ birodalma)) így szólt a gyermek László (betanítva a tanítójától), s ez a pápa elfogadta e címet tőle, mint őt teljesen megilletőt. (Lásd Virág Benedek: «Magyar Századai»-t, V. köt. 74. lap.). VIII. Orbán pápa pedig «In coena Domini» bullájának (1627. ápr. 1.) második pontjában már «átok alá veti mindazokat, a kik az ő, vagy a következő pápák rendeleteit és parancsait valamely jövendő egyetemes zsinat elé fölebbezni merik.» Tehát már többre tartja magát a zsinatnál, többre az egyetemes egyháznál! S mit mondjunk a szegény IX. Piusról, a ki az 1870-dik évben Rómában összeült collegium által a maga csalhatatlanságát, földi istenségét dogmaként jelentette ki! És ilyen előzmények után csodálkozhatunk-e, a világtól «béke pápának)) nevezett, de szavaiban és tetteiben korántsem annak mutatkozó XIII. Leo fölött, ha szinte kénytelen haladni az elődjei által megjelölt nyomokon ? «Ez a «béke pápa», a ki egyik encyklikájában a protestantizmust «az emberiség dögvészé»-nek nevezi. Ez a «béke pápa», a ki legújabb encyklikájában arra hívja föl a katholikusokat, hogy «az állam követeléseit és az egyház jogait illető viszonyoknál, inkább az Istennek, (értsd ez alatt: neki, a pápának), mint az embereknek engedelmeskedjenek.)) A ki hadat üzen a 19-dik századnak, hadat üzen a felvilágosultságnak. Bujtogatja a híveit az állam törvényei ellen, s lázítani törekszik ez által a modern állam kötelékeit. De én ezért korántsem Ítélem el őt. Hiszen ő csak azt teszi, a mit elődei is tettek. Én legalább nem ismerek a történelemből olyan pápát, a ki a felvilágosodásnak barátja lett volna, s a ki átkozódó — káromló szavakat ne használt volna ellenkező meggyőződésű embertársaival szemben! Épen azért nem is vagyok hajlandó annak nagyobb jelentőséget tulajdonítani. A kiskorúságból kinőttünk. Az emberiség bizony ma teljesen el lehet pápa nélkül. A pápaság mint intézmény már úgyis teljesen lejárta magát. Annak a korhadt törzsökét semmiféle mesterséges szerekkel sem lehet már többé fölfrissíteni. És csakis az idők kérdése, hogy az teljesen megszűnjék s jól kiérdemelt sírjába merüljön, a mikor majd mi is őszinte részvéttel mondjuk ki íölötte, hogy: «Requiescat in pace!» * * * A jövő mindenesetre a mienk, a prot. népeké! Dr. Jekelfalussv ((Közgazdasági és statisztikai évkönyvének)) (1888-dik évfolyam) 578. lapján olvashatjuk, hogy a kath. népesség °/0

-a csakis Portugál, Spanyol, Olasz- és Francziaországokban és Belgiumban, Ausztriában, Irlandban és végre hazánkban van többségben (a hol 59.8). Míg Svajcz, Németország, az Egyesült-Állámok, Angol-, Holland-, Dán- és Svédországok, tehát a világ legműveltebb, legszabadabb, leggazdagabb és legboldogabb államai, mind az evangyélium világosságát követik, s ezen államokban csak e 1 enyésző cseké 1 ység a katholicismus. A statisztika legújabb számítása szerint a 218 millió kath. mellett 112.5 millió protestáns él. Ennyire szaporodtunk rövid 300 év alatt. A kis mustármagból immár terebélyes fa lett. Ha így haladunk, bizvást állíthatjuk, hogy egykét század múlva megfordított lesz köztünk a viszony. S hogy igy fogunk haladni, azon kételkedni nem is lehet; mert valamint a víz nem folyhat visszafelé, úgy a kath. egyházi férfiak által annyira hangoztatott «középkor»-t sem lehet visszavarázsolni semmiféle eszközökkel. És ha ma a «Magyar Állam» egy ((katholikus Magyarország!)) visszaállításáról ábrándozik, ez csak azt mutatja, hogy legalább egy századdal el van maradva e világtól, s erre mi csak azt mondhatjuk r- «risum teneatis amici!» Hogy is mondja csak a nagy költő : «Sem kőtorony, sem rézből vert falak, S szűk légű börtön, sem kemény bilincs A szellem erejét meg nem köthetik* (Schakespeare, Jutius Caesar.) Bizony nem azt. Ép oly kevéssé, mint a hogy a hatásra számított püspöki «fényes beszédek)), s koronként elhangzó pápai encyklikák sem képesek többé a világ folyását feltartóztatni ! * * * A nemzet és vallásszabadság, a valódi műveltség és felvilágosultság zászlaját, melyet egykor őseink a dicső Bocskay, Bethlen és Rákóczyak idejében fennen lobogtatták, azt mi protestánsok ma is a kezeinkben tartjuk, s nem is engedjük ezt senki által a kezeinkből kiragadtatni ! Nekünk nincsenek külön érdekeink! Nincsen más országban lakó, idegen nemzetiségű egyházi vagy világi főnk. Minket e hazához csatol az őseink szenvedései által megszentelt minden rög ; a multak szent emlékezete, a küzdelmes jelen s a reményteljes jövő! «A nagy világon e kívül nincsen számunkra hely.» Épen azért tartsuk szent kötelességünknek mindenkor őseink nyomdokait követni. Ápoljuk családunkban,