Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-08 / 23. szám

Nagy áldás ez annak a Debreczenben, Pápán, Patakon, Enyeden felnőtt vastagnyakú kálvinista gyereknek, kit itthon ez aextra Hungariam» elvében neveltek föl, s ki azt hiszi, hogy a Meszesen, Ünőkön, Királyhágón, vagy Kárpátokon kívül nincs világ s ha van is, ehhez nem fogható. A mi renyhe, ázsiai életünk után egyszerre lázasan dolgozó, óriási fejlettségi fokon álló nemzet közepébe cseppen, s egyénileg és nemzetét illetőleg önismeretre jut. Dapsy László, ki 1842-ik febr. 28-án született Miskolczon, szintén azon szerencsében részesült, hogy alig 22 éves korában, midőn Debreczenben a theologiát végezte, Edinburghba küldetett ki. Minő csodás élet nyilt meg előtte a ködös Londonban, hol a «busy people» (ügybajos nép) körülhemzsegte, hol mindenki dolga után futott, s hol az emberek éjjel tanultak és nappal értékesítették a tanultat. Az a csodás fejlettség, az erők, idő és tér rendkívül gyakorlati beosztása, a társadalomnak sajátos exclusivitása és az az absolut szabadság, mely csak az önmaga által alkotott és szentesített törvény előtt hódol meg, először megdöbbentette, majd magához vonta őt. Aztán átment Scociába, Knox és a puritánok hazájába, hol a sötét arcú rideg emberek laknak, kik az angol civilisatiót mély vallásossággal és szigorú erkölcsi elvekkel egyesítik s fiatal lelkét e sötét, csodás alakok megragadták. Két év múlva visszatérvén hazájába, örömmel kapott a pesti ref. egyház meghívásán, mely 1867-ben a tanügyi alkotmányos kormányba osztálytanácsosul belépett Gönczy Pál helyére a budapesti ref. főgymnásiumban természetrajz-tanárul hívta meg. A nagynevű elődnek méltó utódja lőn. Azon tanárok közé tartozott, kik nem elégszenek meg tantárgyuk száraz előadásával, hanem amint Baksay Sándor igen szépen írta Ballagi Mórról, ((tantárgyuk köpenye alatt mindent tanítottak, folyton gyomlálva és ültetve a gyermeki lélek kertjében», inkább nevelve mint oktatva, s bő tapasztalatuk tárházából minden életkörülményre találó példát tudva, ?zéles látkörre iparkodtak ifjú növendékeiket szoktatni. Különösen a felső osztályokban excellált, hol érettebb ifjaknak élettant tanított. «Az öreg Dapsy» — huszonötéves korában ez volt neve köztünk, egykori tanítványai között — valódi rajongással csüggött tárgyán, a nagy természet ismertetésén. Magyarázatai közben, miket oly feszült figyelemmel hallgattunk, hogy a légy döngése is feltűnt, mindannyiszor fölemelkedett székéről, ahányszor e szót, «a nagy természet)), kiejtette, s a természet imádása oly csodás varázst vont egyénisége köré, hogy minden tanítványa félénk tisztelettel tekintett föl rája. Pedig nem volt sem naturalista, sem materialista, mint sokan hitték róla. Természet-tiszteletét a természetfelettiben való rendíthetlen hit erős vallásos színezettel vonta be, mely évről-évre határozottabb jelleget öltött. Szilárdan hitt az evangelium isteni erejében, embernemesítő hatalmában s alig van theologus, ki meggyőzőbb hévvel tudná hirdetni az evangyélium szerint reformált keresztyénség, a protestáns eszmék világra szóló misszióját, culturalis erejét, erkölcsi fenségét. A «Magyar Föld» gazdasági lap létére folytonos apologia volt a protestantizmus mellett és megdönthetlen polémia a katholicizmus erkölcsi, társadalmi és culturalis fonákságaival. Statisztikával bizonyítva, tényekkel erősítve mutatta ki minden kínálkozó alkalommal az evangéliumi eszmék, a ((Krisztusi tanok», a protestáns elvek kulturális és ethikai igazságát. Dapsy e theologiája a tényekből és intézményekből elvont physico-focialis theologia volt, eredeti és sajátos, mint maga az ember, de reális és termékeny, mint az az angol szellem, melyet Dapsy a magyar fajba oltani oly lankadatlan kitartással igyekezett. Hiszszük, hogy munkája nem volt sikertelen. Halálát egy hirtelen fellépett •hashártya-gyuladás okozta. Május 12-én rosszúl érezte magát, de másnap azért még átjött budai nyaralójából a «Magyar Föld» szerkesztőségébe, hol nagy testi kínok közt még maga intézkedett a következő szám dolgában, s csak nagynehezen volt rábírható, hogy családja körébe térve ágyba feküdjék s orvost hivasson. Baja mindjárt kezdetben igen komoly volt, s bár rövid időre némi javulás mutatkozott, a katasztrófa még sem volt kikerülhető, dacára az odaadó ápolásnak, melyben szerető neje, Hódoly Laura részesítette. Haláláról a család, a «Magyar Föld» szerkesztősége és a budapesti ref. főgymnasium tanárikara adtak ki gyászjelentéseket. Számos humánus, gazdasági és tudományos intézetnek volt tagja; így az orsz. magyar gazdasági egyesületnek, a gazdakörnek, a természettudományi társulatnak, a fehérkereszt-egyletnek, a fővárosi egyletnek, a prot. irodalmi társaságnak stb.; a magyar gazdatisztek országos egyesülete pedig pár év előtt dísztagjává választotta. A gyászban, melyet korán jött halála okozott, a lesújtott családdal és a budapesti református főgimnáziummá! ezek is osztoznak, mert ők is érezik, hogy Dapsyban a magyar hazának egyik igaz fia, a magyar kulturának egyik lánglelkű apostola dőlt ki. Kacziány Géza. KÜLÖNFÉLÉK. * Lelkész választás. A marosi egyházmegyébe kebelezett jeddi egytiázközségben f. hó 5-én Szőts Akos ottani segéd-lelkész, Lapunk szerkesztőjének testvér öcscse választatott meg a gyülekezet rendes lelkészévé. Testvéri szeretettel üdvözöljük az Úr szőllőjének e fiatal munkását, ki a 25 év előtt kidőlt édes atya örökébe lépve, azon kies parokhia lakosa lészen, hol az ő és testvérei bölcseje ringott, és azon oltár körül telje— sítendi a szent szolgálatot, hol ő és hat testvére a keresztség és confirmatio lelki javaiban részesültek. És tisztelettel párosult örömmel üdvözöljük azt a jó édes anyát, ki a földiekből minél kevesebb, de a lelkiekből annál több jóval megáldva, negyed százados özvegyi anyai fáradozásának utolsó gyümölcsét is szemlélheti legkisebb gyermeke elhelyezésében, megérve ez által azt az örömöt is, hogy ismét otthonja lehet az a kisded hajlék, melyben könyhulatásokkal teljes 25 esztendő előtt 17 boldog évet töltött, mint néhai Szőts Lajos jeddi pap felesége. * Tanár választások. A mult hét folyamán tartott tiszántúli egyházkerületi közgyűlésen a debréczeni főiskola ürességben levő tanszékei is betöltettek. A Dicsőfi József távozásával megüresedett ő-testamentomi theologiai tanszékre a jelöltek közül Ferenczi Gyula krassói lelkész 8 szavazatával szemben 9 szavazattal Sass Béla debreceni gymn. h. tanár választatott meg, kit ismerősei jeles készültségű fiatal embernek mondanak; theol. tanulmányait Debrecenben végezte s a berlini és budapesti egyetemen tökéletesítette. — A főgymnasiumi németnyelvi tanszékre Mátrai szathmári tanár 5 szavazatával szemben 11-el Nagy Zsigmond okleveles lelkész,