Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-08 / 23. szám

ságot is bilincsekbe veri. Elismerjük, hogy úgy a vallási, mint a tudományos szellemi élet terén van hamis tolerantia is, a melyet aztán közönyösségnek vagy szellemi szegénységnek lehetne nevezni. E hamis türelmet legközelebb klasszikusan világították meg Beyschlag és Dickmann idevonatkozó jeles előadásaikban. A theologiai türelmetlenség a megmerevült igazhitűség alakjában egyik legszomorúbb fejezete a keresztyén, főleg a római egyház történetének. E türelmetlenség áldozata Huss János, Savanarola, Brtmo G., Servet, nálunk Dávid Ferencz s a ker. ügynek vagy a tudományos szabadságnak számos más vértanuja. E türelmetlenség szülöttje az a traditionális jellegű theologia, mely a nálunk is ismeretes Zöcklerféle Handbuch- és Commentárban, a pápista egyházban pedig a sok kath. világ-, irodalom-és művészet-történetben s általában a csalhatatlan tudománvosságú ultramontán történetírás terén nyilvánul. Hogy ilyen állásponton szabad, előitélet nélkül való kritikáról és öntevékeny elsajátításon alapuló tudományosságról nem lehet szó: az természetes mindazok előtt, kik a felekezeti jellegnek érvényesülését legfeljebb csak a theologiában, vagy a bölcsészetben és paedagogikában ismerik el. Ma már van, még pedig de Rossi és Krauss intentiójától eltérőleg, apologetikai jellegű kath. archaeologiánk is a kath. hittan igazságának beigazolása céljából! Példa rá Liell és Wilpert idevonatkozó művei, a melyekben csakugyan a dogma korrigálja a történetet, a felekezeti álláspont az egyetemes vallási és egyházi fejlődést! Ama Meldenius-Calicotus-féle ősi prot. tételt : ccin necessariis unitas, in non necessariis libertás, in omnibus charitas)), sajnos, nálunk sem tartották meg mindenkoron. Hiszen a dogmás papismus soha sem gyakorolt türelmet, sőt még keresztyén erénynek sem tartja azt. Baumgarten tanár ismeretes esete, és Kliefoth, «a schwerini Antonelli», eljárása koronként ismétlődik a protestantismusban. Nem a protestáns világnézlet sarkalatos alapelveinek megtagadása-e az, mikor az ismeretes Stöcker-Hartenstein-féle javaslat, állítólag az egyház érdekeinek nagyobb dicsőségére, az akad. theol. tanári szabadságnak, tehát a tanügy terén nélkülözhetetlenül szükséges tudományos szabadságnak korlátozását sürgeti, vagy midőn a munkás Prot. Egyletet Krisztus-tagadással vádolva a protestantismus nihilistikus jellegű szégyenének deklarálja ? Itt önkénytelenül is eszünkbe jutnak a Megváltónak a Máté 23. fejezetében följegyzett ama nagy jelentőségű szavai, a melyekkel a képmutató farizeusokat, mint «vak vezéreket)) ostorozta: «a kik a szúnyogot megszűrik, a tevét pedig elnyelik,)) a kik tehát modern kiadásban a kicsinyes dolgokkal kérkednek; de a lényegen, az örök érvényű igazságokon, mint a melyekkel komolyan soha sem foglalkoztak könnyen, minden lelkiismereti furdalás nélkül átsiklanak. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy a protestantismus nem kész tanrendszer, nem a szellemi szabadságot s a személyes benső vallásosságot lebilincselő dogma, hanem az öntevékenységen s a személyes meggyőződés erején alapuló folytonosság az igazság utáni komoly törekvésben. Mint világnézletnek a tudomány terén, mint vallási alaknak pedig az evangyéliomi keresztyén vallásos élet és igazságok kifejtésének és fejlesztésének terén kell folyton reformálnia, míg a vallásos személyiséget és tudományos szellemi szabadságot támadókkal szemben megszűnés nélkül protestálnia kell. A protestantismus életelemét képező eme szellemi szabadság és szabadvizsgálódás nélkül nincs műveltség, nincs tudomány, nincs tehát theologiai tudomány sem. E tekintetben Lessinggel, a türelem lánglelkű prófétájával tartunk, kinek imaszerű szózata így hangzik : «Ha Isten a maga jobbjába zárva tartana minden igazságot, baljába pedig az igazság után való egyetlen, mindig buzgó törekvést, bár azzal a hozzáadással, hogy mindig és örökké csalódni fogok, s azt mondaná nekem : válaszsz ! — alázattal borulnék baljára, és mondanám: Atyám, ezt add! hisz a tiszta igazság egyedül neked való!" Jellemzőbben el nem Ítélhette volna a türelmetlen dogmatismus benső igaztalanságát, illetve annak állítólagos objektív igazhitűségét! Szabadelvű, tárgyilagos s mindenekfölött türelmes és békülékeny felfogást a tudományos theol. kérdések megítélése, főleg a magasabb, közös, eszményi célok körüli tömörülés terén! Szükségessé teszik ezt — Róma hatalmas, sokoldalú egyházi és egyházpolitikai apparátusának vészteljességét csak érintve — a theologiának tudományos jellege, szabad fejlődése s a többi tudományokhoz való viszonya, az evangyéliomi protestantismus szellemi és lelkiismereti szabadsága, a mi nélkül nincs élet, nincs fejlődés ; továbbá a modern eszmevilág elutasíthatlan követelménye, a szabad tudományos meggyőződés iránt való prot. türelem, ujabb üdvös és nagyhorderejű szellemi mozgalmaink erősítésének és biztosításának magasabb eszményi érdeke, s végül a protestantismus s az evangyéliomi keresztyénség létérdeke és jövője. S különben is a komoly elhatározás indító okaiból eredő öntudatos eszményi célokért való