Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-01 / 22. szám

«De biz' láttam egy fehér, gömbölyű, nem is tudom hogy mondjam — izét.» «No hát lásd az az oltári szentség, s az az aranyos gyémántos dolog csak tartója, rámája, az csak szentség mutató. Vagy hát mikor áldoztál a minap, vagy máskor is, olyan aranyos dolgot tett a lelkiatya nyelvedre ? Vagy azt sem tudod, hog)7

mit, kit vettél magadhoz a szent áldozáskor?)) «Hogy ne tudnám a szent ostyát, a Krisztus testét.» «Nohát látod az az oltári szentség, az a fehér, lapos, kerek jószág, mely kezdetben ostya volt, és testi szemeink előtt ezután is annak látszik, az az «oltári szentség, azon időtől fogva, mióta a lelkiatya azt az ostyát vagyis kenyeret a szent misében, Krisztus urunktól nyert hatalmával az ő szent testévé és vérévé változtatta. Ezt az oltári szentséget, ezt a kenyeret az ostya színe alatt valóságosan testével, lelkével, istenségével és emberségével jelenlevő és élő Jézus Krisztust, ezt veszszük magunkhoz ha áldozunk, ezt imádjuk ha szent misében felmutatják vagy az úrnapi processión körülhordják», és azért te X. .. ben se láttál nagyobb szentséget, mint itthon minálunk)) stb. (Ezzel a «nagy szentgég»-gel foglalkozik dr. Jóos Vilmos svájci lelkész is, kinek 16. kiadást ért «Diecoena Domini und röm. kath. Messe» cimű művét ép most fordítottam le nyelvünkre. Nagyon természetes, hogy egy kissé más felfogása van arról, mint pápista atyánkfiainak. Cz. L.) Ezután az oltári szentség csuda történeteit sorolja elő, így: «Szent Eudoxiának, a mint a martyromságra hurcolták a pogány katonák, a ruhájára esett a szent ostya. S ime öltönye azonnal meggyuladt attól, és a tűz elégette, nem őt, hanem a katonákat s a birót, a ki halálra itélte !» ((Aranyszájú sz. János írja, hogy egy öreg ember angyalokat látott a sz. mise alatt az oltár körül, a kik mint a kirukkolt katonák tisztelegtek az úr Jézus előtt!» «Egy Vintimilla Erzsébet nevű kis leány pedig a templomban a pap kezében egy ragyogó kis gyermeket látott. Az úr Jézus láthatólag jelent meg neki az oltári szentségben.)) «Egy Costa Ferencz nevű építőmester holta után néhány napra megjelent egy papnak, s ezt kérte, misézzenek érte, mert másrészt még soká fog maradni a purgatoriumban. S egy másik, a ki hasonlót kért a papoktól, újra megjelent és megköszönte a sz. miséket, mert azok által már bejutott a menyországba !» ((Ugyancsak Aranyszájú szent János idejében történt, hogy egy gonosz hitetlen asszony, hogy megcsalja buzgó férje urát, odament az oltárhoz, mintha áldoznék, de a szent ostya helyett kenyeret tett a szájába, azt mondván magában, ez is olyan, mint a szentség 1 De bezzeg majd megkövült ijedtében, midőn észrevette, hogy a kenyér kővé vált szájában.)) stb. «Vér is ömlött ki nem egyszer az oltári szentségből, midőn azt istentelen kezekkel érintették vagv átszúrták.)) «Hát az hányszor történt már meg, hogy azok, a kik méltatlanul áldoztak, azonnal halva rogytak öszsze» stb. «Baranyamegye, Kácsfalu helységében történt, hogy egy falusi gazda, nem engedte az úrnapi körmenet alkalmával saját háza elé emeltetni a sátoroltárt az erdőből hozott galylyakból, mely évenként ott emeltetni szokott, azt mondván: «itt nincsen annak helye, nem adok helyet neki.» Nem sokára rá az erdőben egy fára felakasztotta magút a szerencsétlen. Utódai ismét megengedték más évben, hogy oda építhessék az oltárt. Csodálatos, hogy a szerencsétlennek unokája pár évvel ezelőtt szinte megtagadta a helyet, s még az évben felakasztotta magát.» «Varasdon Horvátországban egyszer igen nagy tűz támadt, úgy hogy már azt hitték, elég az egész város. «Egy jezsuita atya azonban nem veszté el fejét a nagy ijedelemben, hanem kihozta a templomból az oltári szentséget, és oda állt vele, a hol legnagyobb volt ai veszedelem s a honnan ha elfordul a tűz, megmentődik, a város. És ime mintha csak parancsoltak volna a lángoknak úgy törtek, hajoltak visszafelé)), mert a ki parancsolt a tengernek és határt szabott neki, t. i. az oltári szentségben jelenlevő Krisztus, a tűznek is megfordítá irányát, s megmenté általa Varasd városát!)) «Ugyanez történt Passzauban is vagy 6o év előtt:,, hol szinte ép maradt az a klastrom, noha a többi épület mind leégett, a mely előtt a pap az oltári szentséggel állott.)) (Oh ti együgyű világ fiai! a kik a 19-dik században még tűzoltóságot alakítotok ! Minő felesleges költséget és kiadást tesztek ! Miért nem hívtok a tűzhöz egy jezsuita atyát, a ki azt az oltári szentséggel azonnal eloltaná!? Czékus.) ((Űrnapjához készültek a hívek X. faluban. Az: egész helység örült, csak Rikárd gróf kastélyában volt gyász, mert a 12 éves gróf fiú súlyos betegen feküdt. A kis beteg fóvágya volt, hogy meglássa az ablakon át a processiót. S midőn ezt meglátta azonnal meggyógyult.» (Folyt. köv. ) Czékus László. KÖNYVISMERTETÉS. A sárkeresstúri református egyház múltja és jelene-Irta Lévay Lajos sárkeresztúri ref. lelkész. Ára 50 kr. A tiszta jövedelem a sárkeresztúri reform, egyház alaptőkéje gyarapítására fordíttatik. Budapest, Kókai Lajos bizománya i8po. Ezen lapok egyik közelebbi számának irodalmi rovirtában már említés tétetett ezen derék munkácskáról, de megérdemli, hogy tartalma felől kissé bővebb tájékozást is nyerjenek e lapok olvasói s felhivassék figyelmök e műre különösen az oly lelkésztársaknak, kik ilyenféle monográfiává! a jelenben, vagy jövőben foglalkoznak.. A mű első részében az egyház története adatik,, keletkezésétől a jelen évig és pedig adatik három szakaszban : a) keletkezésétől az első püspöki látogatásig 1817-ig, bj 1817-től a jelenlegi lelkész odameneteléig,, 1880-ig; c) 1880 — 1890. Ezen három szakasz közül a nagy közönséget különösebben az első érdekli, csak hogy fájdalom ez nagyon sovány, biztos adatokban felettébb szegény, mint általában hazai egyes protestáns és kivált kálvinista egyházaink története. Egy sík földön fekvő, másfélszáz éven keresztül török uralom alatt állott, a jezsuiták majd a székesfehérvári püspökség birtokába került kálvinista egyház levéltára, hogy is lehetne gazdag történelmi adatokban! De mégis van egy becses történelmi kincse : egy tanu-kihallgatási jegyzőkönyv az 1721-ik évből, melynek 58. lapján 162 kihallgatott tanú vallomása foglaltatik, 39 fejérmegyei reforms egyházra vonatkozólag s az ismeretes kérdésekre nézve,, hogy tudja-e tanú, hogy ez és ez helyen a templom,, vagy oratorium az Augusztána vagy Helvetika confession; levő lakosoké volt-e ? Tartottak-e prédikátort és mes-